Yesterday, after a succesful Billy Joel-tribute show on Saturday, the Huntsville Symphony has premiered The Music Gene, a new piece of mine written for narrator, soprano and ensemble. It was a sold out Casual Classics show at the Paul Propst Center of the HudsonAlpha Institute for Biotechnology. The piece, along with Debussy’s Syrinx and Ravel’s 3 Mallarmé Poems, was very well received by the audience, and Dr. Rick Myers had done a fabulous job narrating. Christie Weber sang a mesmerizing Ravel and a witty Vajda. 🙂 After two years of planning and re-planning The Music Gene project has finally come to fruition. As a nice addition, my article written for Hungarian Science Magazine’s special STEAM (Science, Technology, Engineering, Arts, Math) edition about this project, has officially been published almost at the same time. Here is a short excerpt from the essay.
[…] The idea for the Myers-Vajda composition came from Rick’s fantastic ability to clearly talk about his scientific discipline and about the fascinating research being done in the labs of HudsonAlpha. If I, with my average popular-science knowledge and internet education, can understand so much of what Rick explains about genetics and biochemistry, then nothing is impossible. So, it became possible to create a work in which spoken words and vocal lines fit into a contemporary musical texture to create something unique that is more than the sum of its parts.
[…]
How to write music to scientific educational text? If we talk about science, it would have been an obvious choice to join the ranks of composers who use algorithms to turn data into musical sounds, rhythms, or melodies. The DNA sequence of the human genome would have been an easy target. The reason I decided not to go down that path is very simple: so far, all the music created this way just sounds uninteresting, and let’s not beat around the bush, boring to me. Naturally, in arts anything can be a source of inspiration. However, if a composer disregards the psychology of music and active listening, then the listener will only remember the story of the piece rather than what is actually happening in it musically. It is also important to note that Rick Myer’s text is not a doctoral dissertation but a text to be read out loud. His text follows the rules and uses the tools of rhetoric.
Tegnap, a szombati sikeres Billy Joel zenéjéből összeállított koncert után, a Huntsville Symphony bemutatta A zenegén című darabomat, amelyet narrátorra, szopránra és ensemble-re komponáltam. Vasárnapi Casual Classics programunkra, a HudsonAlpha biotechnológiai intézet Paul Propst Center nevű épületében, minden jegy elkelt. Dr. Rick Myers, aki a darabban saját szövegét olvasta fel egy neki szokatlan szerepben remekelt, Christie Weber szoprán pedig gyönyörű Ravelt (3 Mallarmé poéma) és humoros Vajdát énekelt. Két év tervezés és újratervezés után jöhetett létre az ősbemutató, és így – gyönyörű egybeesés – majdnem pontosan egyszerre történt az ugyanerről a projektről szóló cikkem megjelenésével. Utóbbi az MTA által kiadott Magyar Tudomány zenei különszámában található. Álljon itt a cikkből egy rövid részlet.
[…] A Myers-Vajda darab alapötlete nem másból táplálkozik, mint Rick fantasztikus ismeretterjesztő képességéből, abból, ahogyan különféle előképzettségű — de biotechnológiában biztosan képzetlen — embereknek saját tudományágáról, és arról tud mesélni, hogy mi mindent, és hogyan csinálnak a HudsonAlpha laboratóriumaiban. Ha én, a magam internetes cikkekből és néha hasonló népszerűsítő céllal íródott hosszabb és bonyolultabb olvasmányokból szerzett általános ismereteim birtokában ennyi mindent megértettem, vagy megérteni véltem abból, amit Dr. Myers mesélt zene és öröklődés kapcsolatáról, akkor, úgy érzem, nincs lehetetlen. Akkor lehetséges egy olyan mű létrehozása, ahol beszélt és énekelt szöveg úgy illeszkedik a kortárs zenei szövetbe, hogy mindez a végén több lesz részeinek összegénél.
[…]
Hogyan írjunk zenét tudományos szöveghez? Ha már tudomány, akkor a legkézenfekvőbb megoldás lett volna beállnom azon kortárs alkotók hosszú sorába, akik valamely algoritmus segítségével hangokká, ritmussá, dallammá alakítanak egy adatsort, mondjuk éppen az emberi DNS bázissorrendjét, és azt használják a beszélt szöveghez társuló zenei anyag kialakításakor. Az ok, ami miatt nem ezt az utat választottam egyszerűen az volt, hogy az általam meghallgatott, ilyen és hasonló módszerrel komponált darabok többségét zeneileg érdektelennek, ne kerteljünk, unalmasnak találtam. A művészetben természetesen bármi elképzelhető az alkotás kiindulópontjaként, inspiráció bárhonnan jöhet, ám ha egy komponista nem veszi figyelembe a zenei befogadás pszichológiájának alapvető jelenségeit, akkor a hallgató csak a darab történetére, és nem annak zenei történéseire fog emlékezni. Fontos az is, hogy Rick Myers írása nem tudományos értekezés, hanem tudományos ismeretterjesztő írás, amelynek működését nem a doktori disszertáció formai követelményei, hanem a retorika alapelvei, szabályai és eszközei határozzák meg: valójában beszélt, felolvasásra szánt szöveg.
