Year-End and the Never-Ending Story | Év vége és a végtelen történet

Here goes the never-ending story of this pandemic.
My debut at Carnegie Hall and two other ’25th Anniversary Salute to Vienna’ concerts got postponed due to the unfolding Omicron-variant situation in the US. It would have been wonderful to finish 2021 on the stage of the Carnegie Hall for sure, but other than that I cannot really complain about my luck during this past almost two years now. I have had lots of great opportunities – some of them happened because of the pandemic situation – and even more importantly, my loved ones are safe and healthy. Talking about loved ones, 2022 will begin with a conversation concert of Mozart’s big A-major Piano Concerto. This will be the first time my son, Vince Vajda and I will be on the same stage making music together. Vince is just turning 19 this December, and has just won the Grand Prize of the Carpathian Basin Competition. I am really happy to be able to introduce his talent to our audience in Huntsville.
https://www.hso.org

After the above mentioned Casual Classics concert I will return to Budapest to conduct a concert at the helm of Modern Art Orchestra. We will be presenting pieces written during the longest lockdown period of last year as part of the ‘Art of Virus’ project. More about this exciting idea, about the participating composers and about Modern Art Orchestra, please, visit the site below.
https://aov.mao.hu

Other than more exciting concerts (I have updated the dates until the end of February, look to the right!) many new compositions of mine will be premiered next year (8 pieces of a total length of about 75 minutes to be precise). I will keep you updated as always.

Stay safe, stay healthy, support the arts, and have a Blessed Christmas, Happy Holidays and a Wonderful New Year!

A pandémia végtelen történetének legújabb fejezete: a 25. évfordulós ‘Salute to Vienna’ koncertek, köztük a Carnegie Hall-ban való debütálásom átkerülnek a jövő évre. Persze szép lett volna a Carnegie Hall színpadán befejezni az évet, de az az igazság, hogy az elmúlt lassan két év alapvetően szerencsésen alakult a számomra. Folyamatos munkám, és több fantasztikus lehetőségem volt – köztük olyanok is, amelyek a pandémia helyzet nélkül nem jöhettek volna létre -, szóval tényleg nincs panaszra okom. Ráadásul szeretteim mind jól vannak és egészségesek. Ha már a szeretteimről van szó, a 2022-es év első koncertjét Vince fiam zongoraszólójával dirigálhatom. Vince most lesz 19 éves, és idén nyerte meg a Kárpát-medencei Zenei Verseny nagydíját. Január 9-én a Huntsville Symphony Casual Classics sorozatában Mozart nagy A-dúr zongoraversenyét adjuk majd elő. Részletek az alábbi linken.
https://www.hso.org

January 16-án azután a BMC-ben, a Modern Art Orchestra élén vezényelem majd a tavalyi év egyik legizgalmasabb kezdeményezésének, az ‘Art of Virus’ projektnek koncertszerű válogatását. Erről a projektről részletesen itt lehet olvasni,
https://aov.mao.hu
illetve megismerni a résztvevőket, meghallgatni és olvasni a zenéket.

A sok izgalmas koncerten kívül (jobbra nézve olvasható a beosztásom február végéig) a 21-22-es szezon második felében új kompozícióim (pontosan 8 darab, kb. 75 perc totál időtartamban) ősbemutatóira kerül majd sor, melyeknek egy részét persze magam vezényelem majd. Ezekről is mind részletesen beszámolok itt, valamint a Facebookon és egyéb felületeken.

Kívánok mindenkinek egészséget, és persze sok jó zenét is a közeljövőben: Áldott Karcsonyt, Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet!

This is the Baby, and Yes, Those are Teeth | Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak

“This is the baby, and yes, those are teeth. They are not important. Don’t think about them. Nothing special, this baby with teeth. Usually it is only a snaggletooth, a single, perfectly formed tooth in the tiny mouth, unlike the full set on this baby.”
Why am I writing about a baby with a full set of teeth? I am not. Just like the author of this short story: The Choir Director Affair (The Baby’s Teeth), Kevin Wilson is not writing about it, yet he starts this story with the sentences above. Genius. One of the best ever opening for a short story. Kevin Wilson and his book of short stories called: Tunneling to the Center of the Earth is my newest discovery in contemporary American literature. I think I am ready for one of his novels next.
https://www.wilsonkevin.com

Now that I have your attention (thanks, Baby with the Teeth!) let me tell you about all that has happened since my last post. Huntsville Symphony played its first Classical show of the season on January 9, and we have just played our second one this past Saturday. Audiences are very appreciative of us producing live shows, and – despite all the inconveniences of COVID 19 safety measures – our musicians are very happy to play in front of a live audience. We are ready to play our first Casual Classic show with Schubert’s Symphony No.5 on the program at the newest music venue in town called Mars Music Hall. I believe that Schubert’s music (what a coincidence, his 224th Birthday is TODAY!) is a perfect fit to a place that in normal circumstances serves alcohol and lets people dance while listening to their favorite bands.
On January 16th UMZE Ensemble put on a live stream show at the Budapest Music Center – as part of the Transparent Sound Festival – with Schoenberg’s famous (and perskap infamous) Pierrot Lunaire and a matching piece commissioned by the ensemble for this occasion. Daniel Dinyes – to the words of one of the most famous Hungarian poets, Lajos Parti Nagy – created a set of songs for soprano and baritone and named it “Hungarian Pierrot”. The concert had viewers in the several hundreds and even the after concert Zoom-Meet-The-Audience (I love this idea!) had around 40 people joining in. We have received many very positive reviews and an overall great response to the production.
After my week with UMZE Ensemble I traveled to Szombathely in South-West Hungary to conduct a full concert at the helm of the Savaria Symphony, that was also being done with no live audience but with live stream on many different platforms. On the program we had Prince Igor Overture by Borodin (completed and partly orchestrated by Glazunov), Bartók’s 2nd Piano Concerto with Zoltan Fejervari as the soloist, and Dvorak’s Symphony No.8.
Here is an American review of Fejervari, this wonderful, young talent.
https://www.washingtonpost.com

As this project was going on I received a call from the Hungarian Radio asking if I was able to step in and conduct their orchestra and chorus in yet another live stream, this time from the Liszt Academy in Budapest. It was supposed to be a concert conducted by Jose Cura, but he was unable to travel from Spain. After a few changes the concert program ended up being: Górecki: Symphony No.3 (Symphony of Sorrowful Songs) and Kodály: Psalmus Hungaricus (Hungarian Psalm). This was a somewhat unusual but very appropriate program to be played on international Holocaust Remembrance Day. Since this concert was more like a ritual and less like a usual classical show, and since there was no live audience, I decided not to take bows with the soloists, the chorus and the orchestra. Instead we just waited after both pieces, then left the stage in silence.
The COVID 19 situation has produced very different results around the world. Certain countries and cities have just shut down all cultural activities, others are trying to maintain live performing arts in different, and – as much as possible – safe, formats. The Górecki-Kodály concert was the first time when I did not feel like the applause was missing at the end of the performance. Also the “Hungarian Pierrot” stream has taught me a lot about how very engaged audiences can be in unusual circumstances, and that there might actually be upsides to live streaming a show. The best of all worlds would, of course, be the mix of live and virtual audience-experience for each and every performing arts performance in the future.

„Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak. De nem fontos, ne is gondolj rájuk. Semmi különös, ez a csecsemő fogakkal. Általában csak egy szál ferde tejfogacska, egy tökéletes alakú fog a kis szájban, nem olyan mint ennek a babának a teljes fogsora.”
A fenti idézet legújabb kortárs-amerikai irodalmi kedvencem, Kevin Wilson egyik történetének kezdete, és ahogy a szerző, úgy én is azért indítottam ezzel, hogy erős felütése legyen a szövegnek. Wilson története sem a bébi fogakról szól, bár ez a szál is folyamatosan jelen van az elejétől a végéig. Úgy néz ki, magyarul (még) csak az alábbi Wilson regény érhető el.
https://www.libri.hu
Én mindenesetre várom már, hogy angolul, novellái után valamelyik regényét is elolvassam.

Akkor most, hogy már felkeltettem az olvasó érdeklődését (köszi bébi fogak!) elmesélem, mi történt legutóbbi blog-posztom óta. Január 9-i idei első klasszikus koncertünk után tegnap volt a második, és a Huntsville-i muzsikusok és a közönség is – a COVID 19 biztonsági előírások kényelmetlenségei ellenére – nagyon értékelik azt, hogy a zenekar az élő koncertek folytatása mellett döntött. Jövő vasárnap játsszuk Schubert V. szimfóniáját Casual Classics sorozatunk keretében, ezúttal a Mars Music Hall-ban, amely nemrég nyílt meg, és ahol általában rock, jazz vagy bluegrass koncerteket tartanak. Schubert (akinek tegnap volt a 224. születésnapja!) sem fog lemaradni a népszerűségben, ebben biztos vagyok.
Január folyamán a tervek szerint megvalósult az UMZE “Bemutatom Pierrot-t” live stream-je a BMC-ből, amely koncert nagy és igen pozitív sajtó- és közönség-visszhangot váltott ki. Életemben először vettem részt – az Átlátszó Hang Fesztivál szervezőinek köszönhetően – egy ZOOM-on megvalósuló közönségtalálkozón. Meglepetésemre és örömömre több mint negyvenen vettek részt a koncert után még egy órán át tartó virtuális összejövetelen.
Fejérvári Zoltán játszotta Bartók II. zongoraversenyének szóló szólamát a Savaria Syimfonikusokkal egy héttel később. A Filharmünia által szervezett, több platformon is megtekinthető live stream-en eljátszottuk még az Igor herceg nyitányt Borogyintól (Glazunov változtatásaival) és Dvorák VIII. szimfóniáját. A rákövetkező héten a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek kérésére beugrottam Jose Cura helyett a zeneakadémiai bérletes hangverseny élő közvetítésébe (Cura Spanyolországban ragadt, állítólag nem a COVID hanem a hóhelyzet miatt), ja igen, nem kellett énekelnem, „csak” vezényelnem. 🙂 Ez volt az első alkalom, hogy nem zavart a közönség hiánya, és az előadás után elmaradó taps. A Nemzetközi Holokauszt Emléknap estéjén Górecki III. szimfóniája és Kodály Psalmus Hungaricus-a után meghajlás nélkül, teljes csöndben hagytuk el a színpadot, ami érzésem szerint csak hozzájárult a darabok hatásához, és az alkalomhoz illő megemlékezéshez.

A Górecki-Kodály est, valamint az Átlátszó Hang Fesztivál ötletes online közönségtalálkozója győzött meg végképp arról, hogy az online stream-eknek, és egyéb, csak az internet segítségével megvalósítható kiegészítő eseményeknek köszönhetően a jövőben az élő, közönség előtti hangversenyek dimenziója jó irányba kiterjeszthető. A technológia ereje nem az élő élmény helyettesítésében, hanem annak gazdagításában van.