Tag Archives: huntsville

My Weeks With Ligeti | Heteim Ligetivel

Posted on by

“Music should not be normal, it should not be well mannered, it should not wear a neatly tied tie.”

“I have always been fascinated by faulty machines, in general by the world of technology, automatization that gives birth to bureaucracy, and exposes us to different bureaucracies.
/…/ Unruly machines and automata like that have always captured my attention.”

“When an exalted movement is so overly exalted, then you don’t even look at it like exalted any more.

“…there has to be some kind of order, but it should not be too dogmatic. /…/
Like you are entering a room and you can see that every object has its place, they were just slightly displaced by a not so reliable cleaning lady.”

“So in music there are also things that can be and cannot be called a parody at the same time. There is the entrance on Nekrotzar: there is a bass-ostinato all the way through it. It is like the bass melody of the last movement of the Eroica Symphony, it is just in 12 tones. Well, not really a 12 tone melody, there is a mistake, because it only consists 11 pitches. This is parody, but what it develops into is very serious, one could say, majestic music. This is true for the entire opera. I have worked the elements of parody into the tapestry.”

“Looking at fear with a telescope.This might be the most important characteristic – not message – of this music. Then it is not only a mixture of comedy and fear, buffa and seria, but the total concurrence of them. What is serious is also comical, and comical is serious. Now if I look at my own work from very far: this might be it, this might be the truly new in my music, something that did not exist before.”

The quotes above are from an interview book with composer György Ligeti done in 1979 by Péter Várnai. There is something in every one of these quotes that made it into my newest composition. this is my second piece already that was commissioned by the French Ensemble Ars Nova. It is entitled ‘Bagatelles canoniques’ (Canon Bagatelles) and it will be premiered in 2022. I composed the piece as an homage to György Ligeti. In the past 3 weeks, between two Moderna shots, I could finish this 12 minute long piece. Composing it gave me more pleasure than usual. Order, disorder (or to stay true to Ligeti’s art: Clocks and Clouds), determined and free: I wanted to create a balance, and I believe I succeeded. It is too bad that now I have to wait about a year to hear it played by live musicians. Well, indeed, a pandemic situation can bring unexpected gifts, like free time not planned.

„A zene ne legyen normális, ne legyen jólnevelt, ne legyen szépen megkötött nyakkendője.”

„Mindig faszcináltak a rosszul működő gépek, egyáltalán a technikai külvilág, az automatizálás, amely bürokráciát szül, és amely kiszolgáltatja az embert különböző bürokráciáknak.”
/…/ Az effajta makrancos gépezetek és automaták mindig nagyon lekötöttek.

„Ha egy patetikus mozdulat annyira patetikus, akkor már nem is tartod patetikusnak.”

„…valamilyen rendnek kell lennie, de a rend ne legyen túlságos, ne legyen dogmatikus. /…/
Mintha belépve egy szobába, látnám, hogy minden tárgynak meglenne a saját helye, de egy nem egészen megbízható takarítónő kicsit arrébb tolta a tárgyakat.”

„Tehát a zenében is vannak olyan dolgok, amiket lehet is paródiának nevezni, meg nem is. Itt van Nekrotzar bevonulása: végighúzódik rajta basszus-ostinatóként az Eroica utolsó tételének basszus-dallama, de Zwölftonban. Nem egészen Zwölfton, hibás, mert a sor csak tizenegy hangból áll. Ez persze paródia, de ami kialakul belőle, az nagyon is komoly, mondhatnám, méltóságteljes zene, s ez az egész operára vonatkozik. A paródiaelemeket is beledolgoztam a szőnyegbe.”

„A félelmet fordított gukkerrel nézni. Ez talán egy lényeges jellemvonása – nem üzenete – ennek a zenének. Aztán a komikumnak és a félelemnek, a buffának és a seriának nem csak keveredése, hanem teljes egybeesése. A komoly egyben komikus és a komikus egyben félelmetes is. Ha most tényleg nagyon messziről nézem eddigi életművemet: talán ez az, ami az én zenémben valóban új, ami ebben a formában eddig még nem volt.”

A fenti idézetek mind Várnai Péter: Beszélgetések Ligeti Györggyel (1979) című könyvéből valók, és mindegyikben van valami, ami valahogy belekerült legújabb darabomba. Az Ars Nova együttes felkérésére már második művemet írom. A ‘Bagatelles canoniques’ (Bagatell-kánonok) 2022 kerül majd bemutatásra, és Ligeti György emlékére íródott. AZ elmúlt 3 hétben, két Moderna vakcina adag között, a végére értem ennek a kb. 12 perces ensemble darabnak, amelynek megkomponálása a megszokottnál is több élvezetett okozott nekem. Rend, rendetlenség (avagy, hogy Ligeti művészeténél maradjunk: Órák és Felhők), kötöttség és szabadság egyensúlyát akartam létrehozni, és azt hiszem sikerült is. Kár, hogy majdnem egy évet kell várjak arra, hogy élő zenészekkel is hallhassam. Na igen, a pandémiás kiszámíthatatlanság egyik jó oldala éppen az, hogy váratlan szabad idők hullanak az ember ölébe.”

Do Your Essential Work, and Do it the Best Way Possible! | Alapvető művészetek: megélésről és élésről

Posted on by

My year-closing statements are:
1) It could have been worse
2) Fake News are like Arts
3) Improvisation is everything

OK, let me explain.

I am aware of the horrible fact, that hundreds of thousands of innocent lives were lost, and I know, that even more people are going to die before we take control of this pandemic. Yes, many deaths could have been avoided with more responsible and professional governance (this is true about many other countries, not just the US), and if Western societies had cooperation rather than competition as a shared value. Yes, at points the way lockdowns were managed caused more harm than good, and yes, panic has been the driving force of official response to COVID-19, at least at the very beginning. Yet, despite all this, we could have had it much worse. The virus could have been a much more aggressive one to start with. We could be living before times of modern technology: shared computational power, the Human Genome Project, worldwide distribution networks: indeed, we could be living a 100 years ago, when the Spanish Flu hit. We are surviving. We are adjusting — if not fast enough and perhaps not very well — to our changed environment thanks to science and accumulated human knowledge in not just medicine, but sociology, mathematics, physics and in other sciences.

Yes, we are managing this situation all right despite the newest level of human stupidity on an industrial level: fake news and “alternative truth”. These would be the natural byproducts of all the good things I have mentioned above. Our mindset as a race is behind our actual knowledge of the world by about a 100 years if not more. (Just compare the “wear a mask!”-stories from Spanish Flu- to present-times.) You hear and read stories about people dying of COVID-19 and still not believing in COVID-19. Well, cognitive dissonance was not invented in the 21st Century either, but it has, like everything else, grown into global proportions. Flat Earth Society has members all over the Globe, as we know. Still. This is nothing like the plague or a III. World War. We are lucky, and perhaps, we are also learning — if not fast enough and perhaps not very well — after all.

“Fake news” and “alternative truth” are the products of the human brain: they are the dark side of human imagination, and they are also a response: the reflexes of a person drowning in the water who would pull his rescuer, too, under the water to die. We should be extensively talking about the power of Arts, and how it can be used for good. We can make up stories to save ourselves. We can make up super-heroes who do good, and by doing good in a fictional world THEY, or rather WE can make us better in the real one. We can write music: melodies and rhythms that can help a person to escape the linear-time of our everyday troubles. By helping them “escape”, we are giving our fellow humans a place and time to breathe, to replenish, to push the restart button. Arts are powerful in ways we do not even realize: no doubt, you can cause real harm with the instruments of arts as well, but you can do real good even easier. We, artists have real responsibilities, so do people with money and power who can help Arts work for the better. If you can invent fake enemies, you can invent virtual friends and helpers just as easily. Do the latter one and help your fellow humans to be positive, supportive, sensitive, happy, relaxed.

Most of 2020 did not go as planned, and that tells us one very important thing: improvisation is everything. In every art form improvisation is a basic tool, and it is also true to the support system of arts. Keep in mind: ARTS ARE ESSENTIAL, and you will find the way to provide it, you will find the way to enjoy it, and you will find a way to help artists to help us get back to where we would like to be: in my case that would be a shared live experience in a concert hall, listening to great music performed by great players to a receptive audience. I have had to let many things go this year, just like pretty much everyone everywhere. However, other opportunities, perhaps never before imagined ones, arose. In my case time was made for more composing, planning, finding alternative ways of maintaining precious relationships with my musicians and music-lover friends. Events, important opportunities, were postponed instead of cancelled. This alone shows the importance of what artists do (for You All, not just “for a living”), we, and by we I mean, We All want this. We want to do this. It is important. It is essential. My fellow musicians (artists), keep improvising while keeping your eye on the target! Help others as much as you can, make things work in your area for the better! Art-institutions: postpone, do not cancel! Governments: replace, recalibrate, do not just throw things away, keep it going! To us all: work many times harder on delivering perhaps less than usual, but nevertheless delivering the very thing what you are here for, and for making it better for as many of your fellow human beings as possible. Do your essential work, and do it the best way possible!

At the end of the year I am thankful for many unexpected things: compositions I could finish, new commissions, being asked to judge composition-competitions, doing live concert-, and opera performance-streams, doing socially distanced concerts, finding unusual ways to fundraise. I am thankful for the Artisjus Performing Arts Award. I am thankful for being able to stay safe and feed my family. I am thankful for being part of working for better things, and for preparing — together with every one of you — to return to everything essential and human.

I wish Everyone Merry Christmas, Blessed Holidays, and a 2021 rich in Arts and all the Good Things only we can give each other.

Amit az elmúlt évről mondanék:
1) Lehetett volna rosszabb
2) Az álhírek olyanok mint a művészetek
3) Az improvizáció mindent visz

Akkor kifejtem.

Tudom, hogy százezrek, talán milliók haltak meg úgy, hogy nem kellett volna meghalniuk. Tudom, hogy a közeljövőben még több százezer ember lenne megmenthető. Mindez persze felelős és profi kormányzással (ami itt és most nem ország vagy rendszer függő), és akkor, ha itt nyugaton a szabadverseny helyett mondjuk az egymás iránti felelősség és a kooperáció lennének alapértékek. Érthető, hogy kezdetben a pánik volt a pandémiára adott hivatalos válasz alapja, de ahol ma is halogatnak és nem követik a hozzáértők tanácsát, ott tudatosan hagyják polgártársaikat meghalni. Mindezt számba véve mégis azt mondom, lehetett volna rosszabb is. Maga a COVID-19 vírus lehetett volna agresszívabb (a mutációkra továbbra is figyelni kell!). Élhetnénk 100 évvel ezelőtt is, a spanyol nátha korában, amikor még sem az emberi géntérkép, sem az egész világot behálózó gyógyszerterjesztő hálózatok nem léteztek. Az emberiség alkalmazkodik, talán nem olyan gyorsan és fájdalom nélkül mint szeretnénk, de a felgyűlt közös tudásnak köszönhetően legalábbis eséllyel élünk túl egy pandémiát.

Annak ellenére működni látszik a válságkezelés, hogy most már évek óta élünk együtt az emberi sötétség legújabb vívmányaival, az álhírekkel és az úgynevezett „alternatív valóság”-gal, és mindettől, az legújabb információs technológiáknak köszönhetően, a világ egyetlen pontján sem menekülhetünk. Az álhírek és az „alternatív valóság” az internet korának, és az emberi képzelet árnyoldalának természetes melléktermékei. Attól félek, mint faj, mentálisan még valóban 100 évvel ezelőtt, a spanyol nátha korában élünk. Hallunk megdöbbentő történeteket olyanokról, akik a COVID-19 komplikációiban haldokolva is azt mondják, ez az egész csak ki lett találva. Hiába, a kognitív disszonancia sem mai találmány. Mégis, ez azért nem a III. világháború vagy egy évszázadokkal ezelőtti pestisjárvány. Valljuk be, szerencsénk van, és talán tanuljuk a valóságot olyan sebességgel, ami továbbra is segíthet túlélni. Mindeközben részletesen és folyamatosan kellene beszélnünk a művészetek erejéről, és hogy azt jóra vagy rosszra használjuk. Az álhírek kitalálása, magunknak való bemagyarázása és terjesztése ugyanannak az emberi képzelőerőnek köszönhetőek, amely kreativitásával rengeteg fantasztikus alkotást tud létrehozni, és amely élhetővé teszi a mindennapokat. Nekünk művészeknek, közönségnek, hatalommal és pénzzel rendelkezőknek közös felelősségünk, hogy a művészetek a jóra tanítsanak, és segítsenek az önzés, a hazugság, a gonoszság erői ellen, amely erők persze szintén mi magunk vagyunk.

Nekem sem úgy alakult 2020, ahogy terveztem, de kinek? Az improvizáció minden művészeti ágban alapja az alkotásnak, és most már fontos és elismert alapja a művészeti alkotás feltételei megteremtésének is. Ez úton is köszönöm a szervezőknek, művésztársaknak, a közönség tagjainak, hogy közösen kitaláltuk, és megtaláltuk azokat az utakat, módokat, ahogy zene, tánc, színház — mindannyiunk túlélése érdekében — életben tartható. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem vagyunk hajlandóak közösen improvizálni, annak minden bizonytalanságával és szépségével együtt. Köszönöm mindazoknak, akik a helyett, hogy lemondtak volna egy produkciót mindent megtettek, hogy azt online lehessen közvetíteni, akik kitalálták a táv-mozit és a virtuális koncerttermet, akik fáradtságot nem kímélve biztosították szociális távolságtartással megvalósítható események létrejöttét. Mindez nem csak a művészek megéléséről (avagy éhen nem halásáról) szól, hanem mindannyiunk „éléséről” is. Segítsünk egymásnak!

Így, az év végén hálás vagyok a várt és váratlan lehetőségekért: megrendelésekért, zsűrizésre való felkérésekért, élő koncertekért és élő közvetítésekért, videó-beszélgetésekért, zene-felvételekért. Hálás vagyok a halasztásokért a törlések helyett. Hálás vagyok az Artisjus Előadó-művészeti Díjért, mert újból bebizonyosodott, hogy vannak akik odafigyelnek arra amit csinálok, és értékelik azt. Hálás vagyok azért, hogy a családom és én eddig egészségben és biztonságban megúsztuk ezt az őrületet. Maradjon is így. Hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek/ segítenek túlélni, és felkészülni a jobb időkre.

Mindenkinek Áldott Karácsonyt, Boldog Ünnepeket, és zenében — különösen élő hangversenyekben — gazdag 2021-et kívánok!

Live Music is Essential – Hammerdance | Az élő zene alap – a pörölytánc

Posted on by

Yes, doing live performances during a pandemic is essential, and it is doable in a safe and manageable way. Depending on different business models American orchestras have shut down for the season or switched to online presence only. In Huntsville we believe that there ought to be physical and not social distancing, meaning gathering in the same space to enjoy art is essential during trying times like this. I have read a fascinating article a half a year ago, entitled The Hammer and the Dance, about how to deal with the COVID pandemic. Here is a link to one of the variations on that article.

https://www.maastrichtuniversity.nl

In the last month I have conducted several orchestra, ensemble concerts and also opera performances in Budapest, Hungary. Some of them ended up being canceled or postponed, others were sold out (with a limited COVID-seating map of course), and were a great success. This is the “dance period” in arts as well, and artists all over the planet are adjusting to the situation. We are ready for our shows to be canceled or postponed last minute. We are behaving responsibly to ensure that live performing arts can go on and fulfill its essential function.

It is of utmost importance to include arts in the “dance” period of our dealing with the pandemic. We are art. Our lives, our community, our future depends on it. Do not get fooled by the easy access to online performing arts. It is nothing else just a temporary replacement, and it does not give you the same level of “cultural immunity” needed to survive. Stay safe, mask up, behave responsibly, and keep your community spirit going!

Fél éve olvastam, és akkor meg is osztottam, egy remek cikket a pandémiás helyzetre vonatkozó egészségügyi stratégiáról. Magyarul “A pöröly és a tánc” címmel jelent meg.

https://www.qubit.hu

Az elmúlt majdnem 3 hónapban az előadóművészek is megtanultak “táncolni”: előadások elmaradnak, elhalasztódnak, énekesek, zenészek kiesnek egy egy produkcióból, miközben nincs más választásunk, mint menni előre, és a körülményekhez képest fenntartani az élő előadások lehetőségét, legyen az opera vagy hangverseny. Az online élmény csak helyettesíti, de ki nem váltja az élő előadás élményét. Ne dőljünk be neki, ne szokjunk hozzá! Az előadóművészet csak akkor töltheti be maradéktalanul társadalmi mentálhigiénés funkcióját, ha – természetesen a pandémiás elővigyázatossági szabályok maradéktalan betartásával – nem adjuk fel az élő előadások megrendezését. Mindenhol más a szituáció, és másként kell kezelni. Az európai állami támogatással működő hangverseny és operaélet alkalmasabb a túlélésre, de Észak-Amerikában is akadnak pozitív példák bőven. Mi a Huntsville Symphony-nál úgy döntöttünk, hogy idén ősszel később kezdjük az évadot, és egy félidős koncerteket csinálunk, de legalább kétszer, hogy a közönségünk minden tagja, ha szeretné, biztonságos körülmények között élvezhesse az élő zenét. A két programból egyet online is elérhetővé teszünk. Az évad további részére, a december 31-i Újévi Koncerttel kezdve, kétféle terv létezik: vagy az eredetileg tervezett szerint valósítjuk meg az előadásokat, vagy egy redukált, egy félidős formában. Ami biztos, nem hagyjuk élő zene nélkül a közönségünket.

Timequake 2020 | Időrengés 2020

Posted on by

Timequake, one of my favorite Kurt Vonnegut novels. One of the many books I read first in Hungarian then re-read it years later in the original English. “…timequake, a sudden glitch in the space-time continuum, made everybody and everything do exactly whet they’d done during a past decade, for good or ill, a second time. It was déjà vu that wouldn’t quit for ten long years. /…/ There was absolutely nothing you could say during the rerun, if you hadn’t said it the first time through the decade.. /…/ Only when people got back to when the time quake hit did they stop being robots of their pasts.”
Hopefully not for a decade, but there is a very special kind of timequake happening right now regarding COVID and how people react to it. The US is behind Europe a few months (well, actually it is kind of jumping back and forth in time based on geographical location and the power struggle between federal and local authorities, and of course based on the ever-inventive wishful thinking and fear-mongering of certain media outlets), and I keep reliving the first few months of the pandemic I have experienced during the lockdown in Hungary.
It is somewhat discouraging to see how in the age of information the biggest problem we face is the lack of reliable information, and the lack of trust in one-another. Information bubbles, troll-factories and conspirator theories will be the undoing of civilization as we know it. Here is an unsolicited advice: it never hurt anyone to be more prepared than necessary, to be careful and mindful. Wear a mask, and check out ‘Timequake’ by Kurt Vonnegut!

https://en.wikipedia.org/wiki/Timequake

A fenti Wikipedia linken található Kurt Vonnegut amerikai író Időrengés című regényének angol nyelvű leírása. A könyv alapötlete szerint a világon, akárcsak egy hosszú déjà vu, egy tíz éves periódus szóról szóra, mozdulatról mozdulatra, napról napra, percről percre megismétlődik, és ennek a földön mindenki áldozatává lesz úgy, hogy közben tudatában van annak, hogy mi történik vele. Tíz év robotlét. Ilyesmit tapasztal most mindenki, aki az Egyesült Államokban próbálja megélni, túlélni a COVID pandémiát. Az, hogy a vírus pár hónappal később ért Amerikába eredményezhette volna azt is, hogy az emberek, a kormányok felkészülnek rá, megelőző intézkedéseket hoznak, és tanulnak abból, amit Ázsiában és Európában rosszul, vagy esetleg jól csináltak. E helyett minden újra történik, csak más nyelven, és más kulturális hangsúlyokkal. Szomorú tény, hogy a világ részeinek információs közelsége, az információáramlás gyorsasága a valós életben nem jár pozitív hozadékkal. Attól félek, – és ezzel nem vagyok egyedül -, hogy a információs buborékok, az internetes troll-gyárak és a konspirációs teóriák előbb utóbb teljesen szétzilálják a modern emberi civilizációt összetartó vékony szálakat. Nem szokásom tanácsokat osztogatni, de azért annyit elmondanék itt is: embernek abból még nem származott baja, hogy óvatosabb volt a kelleténél, és odafigyelt embertársaira.
Viseljünk maszkot, és olvassunk Vonnegutot!

30

Posted on by

Just one number, the number of days I have been staying in my Budapest apartment, and a number that works for a blog post entry title without translation. I pretty much imposed a stay in shelter order on myself even before the official orders came out. I would not call this a quarantine, rather a limitation of movement, and of course the closure of shops, services that are not essential. Since I have always been working home alone half or at least one third of my life, – how else can you do composition? – this in fact only feels as half of a quarantine anyway. To be completely honest, it feels like our entire life became one big online-presence, hence the lack of urge of writing much here.

Since my last post, I managed to put the video recording of the March 13 concert online with Hungarian and German subtitles. I have been working on Peter Eötvös’ newest opera. I am telling you, writing a piano score for an opera is as creative as it gets with working with someone else’s music. The composer and I are in constant contact via email and one the phone, and I am enjoying the slow and meticulous work. I have composed a 7 minute movement for clarinet and piano, and one more movement is coming. My son, Vince, and his clarinetist friend requested the piece, and since I stopped composing ‘The Music Gene’ due to the cancellation of HSO’s concerts for the rest of the season, I could not wait to dive into this new creative activity. I have also created two librettos, one in Hungarian (for a possible one act opera on a historical theme) and one in French (for an exciting ensemble project in France in 2021).

There’s lost of reading and TV watching in my life, but I guess, that is nothing out of the ordinary nowadays. However planning for the end of August and for the fall have sped up considerably, just like planning of other future conducting and compositional work. This keeps me busy along with my usual daily walk, especially since the weather has been so beautiful. Luckily it is not too difficult to practice social distancing in this part of town while out walking. I have given a couple of interviews as well in the last couple of weeks, created a few videos for the HSO family, and also will be participating in at least two online FaceBook broadcasts. Check out the invitation to this upcoming chat led by Kornél Fekete-Kovács, leader of the Modern Art Orchestra big band.

http://facebook.com

In the meantime I am reading, watching, listening to people reacting to the COVID crisis in a million different ways. I guess unusual times don’t change people’s biases, preferences and desires. It seems most of us are waiting for a substantial change because of this world-lock down, just in very different ways. I for one believe in human nature with all its good and bad things included. I think we will rather quickly than slowly return to our ways of life, and then, in a few decades we will be able to see how this crisis initiated little, and perhaps substantial changes for the better or for the worse.

30 and counting.

30-nál tartok. Ennyi a napok száma, amit eddig budapesti otthonomban töltöttem. Mondanám, bezárva, de ez azért nem teljesen igaz. Karantén helyett inkább a korlátozás szót lehet használni. Ami saját életstílusomat illeti, eddig legtöbbször az történt, hogy az aktív koncertezési és utazási élet vette át a hatalmat felettem, és az otthonülős, olvasós, gondolkodós, de főleg komponálós Vajda Gergely felett. Ezért aztán valahogy úgy élem meg a nem magam választotta életmódváltást, mint valami furcsa egyensúlynak ha nem is a helyreállását, de mindenképpen a jó, vágyott irányba billenését. Persze, hiányzik az emberek társasága, főleg a muzsikusoké, meg a közönségé. Hiányzik mások előadását nézni, hallgatni. Hiányzik egy nagy családi vacsora a kedvenc éttermemben. Közben viszont az otthonülős, olvasós, gondolkodós, komponálós énem nagyon is jól érzi magát. Ezért sem tudom másként mint fél-karanténként megélni ezt a helyzetet.

Mióta utoljára posztoltam befejeztem a március 13-i UMZE koncerten bemutatóként elhangzott ‘Fuharosok’ mono-koncert-operám videójának editálási munkáit, megírtam egy jelenet teljes zongorakivonatát Eötvös Péter legújabb operájához, összeraktam két librettót (az egyik egy lehetséges magyar projekt alapja, a másik egy felkérésre készülő mű francia nyelvű szövege), komponáltam egy 7 perces darabot klarinétra és zongorára Vince fiam és kamaratársa számára, adtam pár interjút, készítettem jó néhány videó-üzenetet. Hamarosan egy, reményeink szerint izgalmas, online beszélgetésben veszek majd részt, amire mindenkit szeretett invitálok szerda este 9-kor. Részletek a fenti linken.

Mindeközben nézem, olvasom, hallgatom, ahogy mindenki saját vérmérséklete szerint reagál a krízishelyzetre. Ritka kivételtől eltekintve mindenki saját vágyait és félelmeit vetíti ki a COVID utáni helyzetre, ami persze érthető. Szerintem amint lehet, mindannyian visszatérünk ahhoz az életformához amit a krízis előtt éltünk, talán még fel is gyorsulnak majd a dolgok, habár kezet fogni, puszilkodni egy darabig biztosan kevesebbet és óvatosabban fogunk. Tíz-húsz év múlva aztán meglátjuk majd, milyen pozitív vagy negatív változásokat indított el ez a helyzet, amely most is csak azért tűnik a “normálistól” eltérőnek, mert nemhogy a száz évvel ezelőtti spanyolnátha járványról, de már a harminc éves HIV-ről is hajlamosak voltunk elfelejtkezni. Emberi természet.

Die Mutter liebt den Coffeebrauch, Die Großmama trank solchen auch

Posted on by

Die Katze lässt das Mausen nicht,
Die Jungfern bleiben Coffeeschwestern.
Die Mutter liebt den Coffeebrauch,
Die Großmama trank solchen auch,
Wer will nun auf die Töchter lästern!

The words above are from Johann Sebastian Bach’s Coffee Cantata and they translate as follows

Cats do not give up mousing,
girls remain coffee-sisters.
The mother adores her coffee-habit,
and grandma also drank it,
so who can blame the daughters!

Another piece of music that everybody seems to know about, but that is definitely not performed frequently enough, and under-appreciated despite its humor and musical craft. This short “mini-opera” and Bach’s B-minor Suite for flute and strings were on the program of our 2nd Casual Classics concert this season. We performed in front of a full house at Alchemy Lounge (Lowe Mill Arts and Entertainment) last Sunday. The week before last our 3rd Classical Concert of the season marked the beginning of the Bicentennial Celebration of the State of Alabama in the City of Huntsville. HSO featured its players in Schumann’s Concert-piece for 4 horns and orchestra, and in John Adams’ Absolute Jest for string quartet and orchestra. Beethoven’s 3rd Leonore Overture and Symphony No.8 framed the program in front of a great and enthusiastic house. This week HSO produced 4 kids concerts and a Free Family show with Benjamin Britten’s Young Persons’ Guide to the Orchestra as the main featured composition.
Details in the HSO 2018-19 Season brochure online
http://www.hso.org
On Sunday I am returning to Hungary to start rehearsals with the Hungarian Radio Symphony to record and perform my newest orchestra composition entitled Gloomy Sunday Variations (World Premiere). The other pieces on the program for February 11 at the Grand Hall of the Liszt Academy are: Piazzolla’s Bandoneon Concerto, Stravinsky’s fantastic Petroushka, and another John Adams piece, The Chairman Dances.
http://www.radiomusic.hu

Die Katze lässt das Mausen nicht,
Die Jungfern bleiben Coffeeschwestern.
Die Mutter liebt den Coffeebrauch,
Die Großmama trank solchen auch,
Wer will nun auf die Töchter lästern!

A macska nem ereszti el az egeret,
A hajadonok kávénénikék maradnak.
Az anya kedveli a kávézást,
A nagyanya is iszogatott,
Ki csepülhetné hát ezért a leányokat!

Ez a záróversszaka Johann Sebastian Bach Kávékantátájának, amely a h-moll Szvit mellett a múlt vasárnapi Casual Classics koncertünk műsorát adta, és amely számomra régi-új felfedezése Bach humorának és mesterségbeli tudásának. A zene mellé kávét is szolgáltak fel a Lowe Mill központ Alchemy Lounge nevű kávézójában. A websiteon a mini kávézó bolthálózat legújabb helyszínei láthatók, ahol mi játszottunk az hamarosan bezár és költözik.
http://www.alchemyhsv.com

Február 19-én az Alabama állam 200. születésnapját ünneplő naptári év első megmozdulásaként játszotta a Huntsville Symphony Beethoven III. Leonora nyitányát és VIII. szimfóniáját, valamint a zenekar zenészeinek szólójával Schumann négykürtös Konzertstückjét és John Adams Absolute Jest című vonósnégyesre és zenekarra komponált darabját. Ezen a héten pedig az ifjúsági koncertek voltak soron, valamint ma délelőtt az évi ingyenes családi koncert. A műsor központi műve Britten Young Persons Guide to the Orchestra című kompozíciója állt, elhangzottak még Purcell és Bernstein művei, valamint az én saját Purcell Variációm is, amit még annak idején egy hasonló családi koncertre komponáltam az Oregon Symphony felkérésére. Részletek a szezon online elérhető teljes PDF műsorában találni:
http://www.hso.org
Hétfőn érkezem Budapestre és szerdán kezdődnek a próbák a Rádiózenekarral a február 11-i koncertünkre. A zeneakadémiai bérletes műsorban elhangzik legújabb zenekari darabom, a Szomorú Vasárnap Variációk, valamint Piazzolla Bandoneon versenye, Sztravinszkij Petruskája, és John Adamstől a The Chairman Dances.
http://www.radiomusic.hu

It Has Begun / Elkezdődött

Posted on by

Season 2018-19 has begun. On Friday, September 21 we’ve opened the season in Huntsville in front of a packed and very enthusiastic house. We have played an Americana program with a twist: Bernstein: Slava!, Gershwin: Concerto in F, the solo piano part was played beautifully and with lots of energy by Gilles Vonsattel
http://www.gillesvonsattel.com
Stravinsky: Symphony in 3 Movements, Bernstein: Symphonic Dances from West Side Story. The latter was dedicated to the memory of HSO’s principal bassoonist-music librarian-personal manager, Hunter Thomas who’ve passed away at the age of 62 at the end of August.

I am off to Hungary now to conduct my first concert with the Hungarian Radio Symphony this season. It is a beautifully crafter program (thanks to Program Director György Igric!) featuring the members of the orchestra as soloists. The program is as follows: Debussy: Afternoon of a Faun (in Schoenberg’s arrangement), Debussy: Two Dances for Harp and orchestra, Debussy: Rhapsody No.1, Bartók: Rhapsody No.1&2, Bartók: Divertimento for strings. This concert is the closing event of the all concert marathon of “The Day of the Music Ensembles of the Hungarian Radio”. There will be live broadcast online as always. Please tune in!
http://www.radiomusic.hu

A 18-19-es szezon elkezdődött. Szeptember 21-én pénteken a Huntsville Symphonyval lelkes és számos közönség előtt játszottuk első klasszikus koncertünket. A program Bernstein Slava! nyitánya, a West Side Story Szimfonikus Táncok, Sztravinszkij Szimfónia három tételben című múve, és Gershwin F-Dúr zongoraversenye voltak, utóbbi szólistájaként Gilles Vonsattel mutatkozott be.
http://www.gillesvonsattel.com
A West Side Story szvitet Hunter Thomas emlékének ajánlottam, aki a zenekar első fagottosa, kottatárosa és zenekari menedzsere volt, és aki augusztus végén, hosszú betegség után távozott. Hunter a zenekar régi és megbecsült tagja volt, és a környék legismertebb fagott tanára is egyben. Szombat delután a University of Alabama Huntsville kis koncerttermében tartottunk egy koncerttel egybekötött megemlékezést is, ahol az HSO nevében én búcsúztattam, és emlékeztem meg a közös évekről.

Hamarosan indulok Budapestre, ahol idei első koncertemet vezénylem a Magyar Rádió Zenekarával. A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek Napja a Bartók Rádióban egész napos sorozat zárása képpen egy Debussy-Bartók hangversenyt adunk a zenekar tagjainak szólóival. A részletes program itt elérhető:
http://www.radiomusic.hu

A concerted a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Busy Season Finale / Sűrű szezonvég

Posted on by

The 2017-18 Season is coming to an end. Since I arrived to Budapest, Hungary after the last classical concert of the Huntsville Symphony season I have had an extremely busy schedule. A conducting-composition masterclass organized by the Peter Eötvös Contemporary Music Foundation took place at the Budapest Music Center. The musicians of the Danubia Symphony Orchestra were conducted by 7 young conductors in Karlheinz Stockhausen’s Punkte and Arnold Schoenberg’s Chambersymphony op.9. Thee new pieces were also premiered, two for string trio, one for violin and piano by young composers. These concerts are always streamed live on the website of the BMC. Everyone has done a great job, and I had fun teaching alongside Peter Eötvös and Alessandro Solbiati.
http://www.wikipedia.org

June 5 was the date of the performance of my opera, Barbie Blue (libretto by András Almási Tóth) as the “matching piece” for Bartók’s Bluebeard’s Castle. This production was part of the ‘BLUEBEARD 100’ Festival of the Hungarian State Opera. At the Erkel Theater (the main opera house building is being remodeled right now and is closed for another season) great singers and the musicians of the State Opera Orchestra did a great job of playing both works (neither of them is easy!), and I enjoyed working with stage director, and former director of the Opera, Miklós Szinetár.
http://www.wikipedia.org
On June 13 I was the conductor of the final exam of the students of the opera department of the Liszt Academy. We have performed a one of a kind, beautiful work, ‘Le vin herbé’ (The Love Potion) by Frank Martin, which practically tells the original version of the Tristan and Isolde story. Unlike the famous Wagner opera, this work is scored for 12 singers, 7 string players and a piano, and has a totally different approach to the legend. Andras Almasi Toth directed the performance, and it was beautifully choreographed by Noémi Kulcsár, artistic Director of the Tellabor Dance Company.

And now, Armel Opera Festival and Competition 2018 is around the corner. I am conducting two performances this year. On July 3 and 4 at the MUTH Theater in Vienna we will be presenting my chamber opera, The Giant Baby, and Lady Sarashina, a one act opera by Peter Eötvös. The latter production is a revival (with a partially new cast) of András Almási Tóth’s staging of the work in collaboration with the Liszt Academy. The Pannon Philharmonic, resident orchestra of the festival will be playing. The Giant Baby was my very first opera. In the last 15 or so years I have composed 3 others, and learned along the way how and what to write for the stage and for operatic voices. I decided to totally rewrite the music for The Giant Baby, and also to rework the libretto with the help of writer Péter Horváth. The Giant Baby is a surrealist story about life in general, and both the music and the staging is aiming at a very special audience, young adults (16+) and adults at the same time. This production is a collaboration between Armel Festival and the Kolibri Theater.
http://www.kolibriszinhaz.hu
János Novák, general director of the theater is doing the staging, and the beautiful puppets are designed by Klaudia Orosz. Here is her page with a couple of photos of her designs.
http://www.kolibriszinhaz.hu
Here is the link to the festival with all the details.
http://www.armelfestival.org
Remember, all performances are LIVE BROADCAST on Arte Concert website and will be available to watch for 6 months afterwards!
There will be two more performances of The Giant Baby in Budapest, on July 6 & 7. With these two performances my season ends and my summer season starts. More about the latter in a later post.

It is a nice coincidence that 3 of my 4 operas happen to be played during the same season. ‘Georgia Bottoms’ had its Hungarian premiere in October, 2017, then there was ‘Barbie Blue’, and now ‘The Giant Baby’ is coming up. Oh yes, and I also made it to the KULT50 selection this year, which is a list comprised by cultural journalists and critics, and published by Fidelio magazine. I was in the 4 artists invited to participate in the press conference. It was a very interesting conversation about Trends and Brands.

——

A 2017-18-as szezon hamarosan véget ér. Amióta Budapestre érkeztem a Huntsville Symphony idei utolsó koncertje után, nem volt megállás. Az Eötvös Intézet által szervezett karmester-zeneszerző kurzuson Karlheinz Stockhausen Punkte és Schönberg Kamaraszimfónia című műveit tanítottam. A fiatal zeneszerzők és karmesterek jól szerepeltek, és a Danubia Zenekar muzsikusai is kitettek magukért. Élvezet volt Eötvös Péterrel és Alessandro Solbiati
http://www.wikipedia.org
olasz zeneszerzővel együtt dolgozni.

Június 5-én került az Erkel Színház színpadára Barbie Blue című operám (Almási Tóth András librettójára) mint a Kékszakállú Herceg Vára párdarabja, a Magyar Állami Operaház Kékszakállú 100 fesztiválja keretében. Az előadás második felében a Kékszakállú Szinetár Miklós rendezésében ment, akivel, akárcsak az est négy énekes szólistájával, öröm volt dolgozni. Az Operaház Zenekarának ez úton is külön köszönöm a figyelmes munkát, és a szép végeredményt!

Június 13-án a Zeneakadémia operavizsgájának keretében elvezényelhettem Frank Martin ‘Le vin herbé’ (A szerelmi bájital) című “ellen-Trisztánját”, amelyet 12 tagú kamarakórusra, hét vonósra és zongorára komponált a svájci zeneszerző. Vicces, hogy pont aznap ment, amikor a MÜPÁ-ban Wagner Trisztán és Izoldája. 🙂 Ismét remekül dolgoztunk Kulcsár Noémivel és Almási Tóth Andrással.

Most következik az idei Armel Fesztivál és Opera Verseny. Július 3-án saját művemet, a Déry Tibor szövege alapján íródott Az Óriáscsecsemőt, majd másnap Eötvös Péter Lady Sarashina című egyfelvonásosát vezényelem a bécsi MUTH Színházban, utóbbit a Pannon Filharmonikusok közreműködésével. A Lady Sarashina az Almási Tóth András rendezte Zeneakadémiás produkció felújítása lesz, míg Az Óriáscsecsemőt Novák János rendezi majd, a Kolibri Színház művészeivel, tervező Orosz Klaudia. További előadások az Operett Színház Raktárszínházában július 6-án és 7-én.
Az Armelről és az Arte Concert élő közvetítéseiről itt lehet részleteket megtudni:
http://www.armelfestival.org

Ezzel az idei szezonban 4 operámból 3 kerül színre valamilyen formában, ami csupán a véletlen műve, és mint ilyen valóban a csillagok szép együttállását jelzi. Idén belekerültem a Fidelio KULT50 válogatásába is, és Tenki Réka színésznővel, Ragályi Elemér operatőrrel és Parti Nagy Lajos íróval együtt a KULT50 sajtótájékoztatójára s meghívtak, ahol Trend és Brand címmel érdekes beszélgetésnek lehettem a résztvevője.

Hamarosan újabb posztban jelentkezem majd a nyári szezon eseményeivel.

Action Packed Three Weeks

Posted on by

And more to come.
Huntsville Symphony has had a successful opening classical week with Mussorgsky-Ravel Pictures at an Exhibition and Orff’s Carmina Burana. It was just the perfect way to start the season and to create lots of positive buzz. My first weekend of the 2017-18 season at Huntsville also included an extensive day of auditions for several positions, including Concert Master and Principal Cello. We have hired some talented players and will be inviting candidates to fill the principal spots starting January.
The week after I have traveled to New Brunswick, NJ and conducted the Rutgers Symphony Orchestra. The program was the following: Ravel: La Valse, Haydn: Cello Concerto in C, Stravinsky: Petrushka. It was a great week with the young players and with this fun program. Also the first time ever I have stayed at an actual university campus. It was good to reunite and to spend some time with my friend, Al Baer, principal tuba player of the New York Phil and the head of the brass department at Rutgers. Last Friday I have conducted the second classical show of the season in Huntsville. Both our soloist, Claire Huangci and the orchestra did a great job in an especially difficult program. Ravel: Rapsodie Espagnol,Piano Concerto in G, Respighi: Fountains of Rome, and Debussy: La Mer. Just two days later, on Sunday we presented our first Casual Classics performance with Schubert’s genius Octet for which I have picked up my clarinet again. It was our usual, annual dinner/concert setting with the musicians telling funny stories about themselves. Oh yes, and the performance took place at the Yellowhammer Brewery’s Speakeasy, a perfect venue for this serenade-like composition.
I am writing this post at the KLM Lounge at the Amsterdam Airport. When I am done, I am going to continue watching YouTube videos of 77 young conductors who have applied to the multi year mentor program of the International Eotvos Contemporary Music Foundation. This week Peter Eotvos and I will be selecting the ones who will travel to Budapest in December to participate in a live audition along with 30 some young composers.
On Tuesday I am starting the rehearsals with the Hungarian Radio Symphony for our November 14 concert. For the program click the link below!

http://www.mrze.hu

Stay tuned and thanks for reading!

Georgia Bottoms in Budapest, Interviews, Reviews, Videos

Posted on by

A pretty long, exhausting and fun period is over. Georgia Bottoms, A Comic Opera of the Modern South had a new, Hungarian production in the frame of CAFe (Contemporary Art Festival) Budapest at the Liszt Academy. The production was a success, the audience loved it and so far the critics had a positive opinion as well. I am glad, that this 85 minute long, one act chamber opera made quite a few people among Hungarian intellectuals to go online and buy Mark Childress’ original novel, Georgia Bottoms. The book deserves attention, and a great translation for the European and Hungarian market. Luckily, many of the intellectuals interested in my art can speak and read English. They all bought the book here, and you should, too!
http://www.amazon.com

Unfortunately however, – this is what happens when a country has a language that nobody else is speaking,- all the interviews and reviews below are in Hungarian. This time being a Hungarian has an advantage: you get way more info about the opera, the production and you can also read about many other topics that came up in the interviews in the original language. I translated a couple of things below for my English speaking friends, and I can promise you that no music-lover will be left behind. I am in the process of translating a selection of the interviews and posting them online as soon as I can. In the meantime, enjoy what you can by clicking on the links below!

Let’s start with a really well translated interview with Rebecca Nelsen, who has been doing Georgia Bottoms’ role for the second time in two years. I myself have learned a couple of interesting, new things about what it’s like to be a woman in the South.
“The Era of Just Standing And Singing Is Over”
http://www.fidelio.hu

By clicking on the link below you can read the very first (posted just a couple of hours after the Sunday premiere) instant feedback by a local theater/ music-theater blogger. She will be posting more about Georgia Bottoms, once the entire CAFe Budapest Festival is over.
http://www.mezeinezo.hu

Here are three interviews with me, mostly about Georgia Bottoms, but also about teaching, conducting and politics.
“When A Chord Sounds That Can Feel Really Good”
http://www.operavilag.net

“I Want to Write Music I’ve Never Heard Before”
http://www.theater.hu

“Constant Failures Mean The System Is Working”
http://www.papageno.hu

“You Cannot Put 9-11 Into Music” (interview) + “Bittersweet Georgia” (review)
These articles will be available for free soon via the website link below.
According to this review my music is from the Deep South 🙂 The critic loved the humor of the opera in text, in music and in staging as well/ “…a múlt vasárnapi bemutatón átütővé vált a mű humora: szövegben, játékban és – éppen nem mellesleg – zenében egyaránt.”
http://magyarnarancs.hu

“Under Lucky Stars”
This critic loved the production in every way possible, including the staging by Andras Alamai Toth, the singing of the entire cast, especially Rebecca Nelsen and Keith Browning, the quality of the musicians of Ensemble UMZE, and the music itself. The critic had a nice summary of my music as well, Let me copy it here, first just in Hungarian.

“A muzsika majd’ minden hangjából árad az amerikai Dél hangulatát megidéző couleur locale, de hiba lenne, ha csak ennyit jegyeznénk meg az igényes kompozícióról, mely (az utóbbi évek kortársopera-tendenciáival ellentétben) jóval több egyszer használatos alkalmazott zenénél: saját értékénél fogva is emlékezetünkbe vésődik, miközben híven festi a szöveg dramaturgiai fordulatait. A posztmodern jó szokásához híven bőven idéz különböző zenei stílusok eszköztárából, ám ezeket egységes keretbe foglalja – sosem támad az az érzésünk, hogy bármely hang is öncélúan került volna a partitúrába. Ez a határozott zeneszerzői egyéniség biztos ismertetőjegye.”

http://nepszava.hu

The FaceBook page of CAFe Budapest festival. There is an interview with me about Georgia Bottoms and about getting our of your comfort zone in general. Again, the interview is in Hungarian, but the “Day 3 of the Festival” video can be enjoyed without speaking this one of a kind language.
http://www.facebook.com/CAFeBudapestOfficial

Oh yes, and I did get to translate Mark Childress’ RAP lyrics for a newly added scene into Hungarian for the surtitles. I even made it rhyme. 🙂