Summer Optimist | Nyári optimista

Today is the day of our annual Major Donors’ Reception. This wonderful event, recognizing our major donors, sponsors and board members, was postponed, and is happening now, in the middle of summer. I will be talking about the upcoming season, about being optimistic of the time ahead, and about the season’s trajectory. We will be going from carefully crafted shorter and less demanding programs towards Mahler’s titanic Symphony No.2. The “Resurrection” Symphony will be played for our last classical in the 21-22 close to Easter time. For today’s reception my son, Vince Vajda will be playing the piano. He is coming back to Huntsville next January to play a Mozart Piano Concerto with us for our Casual Classics series. Tonight’s event is the perfect way to introduce him and his playing to the wider HSO family.
About 10 days ago I’ve had the privilege of conducting Beethoven’s St. Stephen Overture and Symphony No.9 at the helm of the Hungarian National Philharmonic orchestra and chorus. We closed the traditional open-air Beethoven concert series of the National Phil. After my Huntsville stay I will be back in Europe, teaching at the European Creative Academy in beautiful and picturesque town of Annecy, France. Here is the link to the program.

https://eneuropeancreativeacademy.wordpress.com

A fenti linken az augusztusi European Creative Academy idei eseményeiről lehet olvasni. A festői Annecy-ban, a francia Alpokhoz közel lesz idén is az ECA, Stravinsky és Eötvös Péter fúvós-oktettjeivel a programban. Fiatal karmesterek és zeneszerzők lesznek a tanítványok, a profi hangszereseket pedig a francia Ars Nova együttes biztosítja.
Kb. két hete nagy örömmel dirigáltam a Nemzeti Filharmonikusokat és kórust, valamint kiváló énekes szólistákat Beethoven Szent István nyitányában és a IX. szimfóniában. Mindenki örömére idén mindhárom szabadtéri Beethoven program megvalósult Martonvásáron.
Most Huntsville-ban vagyok, ahol ma este tartjuk az éves Major Donor Reception-t, ahol bérleteseinknek és a Board tagjainak beszélek majd a szezonról. Vince fiam – aki jövő januárban muzsikál majd velünk itt a Causal Classics sorozatban – zongorázik is mindannyiunk örömére. A Huntsville Symphony 21-22-es szezonja óvatos optimizmussal, rövidebb, egyszerűbb programokkal indul, majd 22 Húsvétja környékén Mahler II. Szimfóniájával zárul. Reméljük, hogy a “Feltámadás” szimfónia nemcsak jelképesen, de hangzó valójában is jelzi majd a pandémiából a normális életbe való teljes visszatérést.

Finale of Live Streams and a Concert-Film | Live stream és koncertfilm finálé

The Year of COVID-19 has granted me a fantastic season finale.
I have arrived to Berlin, Germany, a city of many faces and with culture everywhere. I am enjoying the hospitality of Collegium Hungaricum where I have a view of the TV tower and the Pergamon Museum from the window of my apartment. I am composing, walking the city and attending the rehearsals of Georgia Bottoms, Comic Opera of the Modern South at the Universität der Künste Berlin. Along with Máté Bella’s Spring Awakening (a chamber opera I have conducted myself a few years back) the Art University of Berlin is doing its Masters Degree final exams for its singers with these two works. Ensemble United Berlin is playing under the baton of Errico Fresis.
In the meantime in Budapest, Hungary at the wonderful space of the FUGA Center the collective centriFUGA is doing its season finale concert. The program includes a percussion duo of mine, with the title: Drop Shadow. I have composed this piece at the request of centriFUGA.
The concert film of ‘The Analphabet’ project, recorded exactly a month ago in Poitiers, France, with world class vocal soloists and Ensemble Ars Nova will be available for viewing. The program is about the hardship of communication, about mother tongue and foreign languages, and about the inability to speak (at all or with one-another). On the program: Claude Vivier: Bouchara, Gyorgy Ligeti: Aventures, Georges Aperghis: Corps á corps, Vajda: The Analphabet, Kurtag: What is the Word?
To access the shows use the links below.

THE ANALPHABET – concert film [20:30h, Saturday-24:00h, Sunday]
https://www.ars-nova.fr/medias

DROP SHADOW – World Premiere at centriFUGA [18h, Sunday]
https://www.fuga.org.hu/medias

GEORGIA BOTTOMS – German Premiere [July 1&2, along with Spring Awakening by Mate Bella, July 3&4]
https://www.udk-berlin.de/universitaet/mediathek/

A COVID-19 szezon meglepő évad fináléval ajándékozott meg. Két héten belül három online esemény is lesz – és reméljük, ezek az utolsó korlátozott nézőszámmal megtartott előadások, – amely részben vagy egészében mutatja be egy darabomat, illetve amit én is vezényelek.
Ma (szombat) 20:30-tól vasárnap éjfélig lesz elérhető az egy hónapja forgatott “Az analfabéta” koncertfilm, amely rezidens művészként az első nagy projektem a francia Ars Nova együttessel. A programban: Claude Vivier: Bouchara, Ligeti György: Aventures, Georges Aperghis: Corps á corps, Vajda Gergely: Az analfabéta (Agota Kristof szövegére) – ősbemutató, Kurtág: What is the Word? A program a nyelv és zene témakörében mozog, és az anyanyelv-idegen nyelv kapcsolatát, a beszédre való képtelenséget, a kommunikáció nehézségeit, illetve a zenét mint nyelvhelyettesítő eszközt vizsgálja.
Vasárnap 18h-tól élőben a FUGÁ-ból a centriFUGA szezonzárója, amely az én új, erre az alkalomra komponált ütős-duómmal, a Drop Shadow-val indul.
Július 1-én és 2-án a berlini Universität der Künste évadzáró pordikciójaként, Bella Máté: A tavasz ébredése c. komaoperája mellett (amely július 3-án és 4-én látható majd) látható és hallható lesz Georgia Bottoms c. operám. Az Ensemble United Berlin-t Errico Fresis vezényli.
Ahogy itt ülök a berlini Collegium Hungaricum apartmanjában, kilátással a Pergamon Múzeumra és a TV toronyra (köszönet a vendéglátásért!), és élvezem a város kulturális pezsgését – múzeumok, séták, vacsorák, opera próbák – arra is gondolok, hogy hátha ez valóban már az utolsó alkalom, hogy csökkentett nézőszám előtt, online kell előadásokat tartani.
A fenti linkeken elérhetőek az említett események.

With and Without Words | Szavakkal, szavak nélkül

Ars Nova Ensemble and I have concluded our first project together around 9PM yesterday. I enjoyed my time at the beautiful city of Poitiers, France, and took good use of everything the TAP (Théâtre Auditorium de Poitiers) had to offer. With the wonderful musicians and crew of Ensemble Ars Nova along with international soloists I have worked on a program of my own making: Georges Aperghis: Le Corps à Corps, György Ligeti: Aventures, Claude Vivier: Bouchara, György Kurtág: What is the Word. We have also premiered my new piece commissioned by and composed for Ars Nova, L’analphabète, to the autobiographical text of Agota Kristof. Since there was no audience allowed in the hall, we have filmed the entire concert, and we will be releasing the project online very soon. This specially designed program is one of many for my next 3 years as Artist in Residence of Ars Nova. This time we were trying to communicate about the impossibility and also the possibility of communication, about language through music, the ability and the inability of speaking, about lost and found languages and many other related topics. The program was also designed to pay homage to world famous Hungarian composer, György Kurtág on his 95th Birthday.
Related links below.

Ensemble ARS NOVA, L’analphabète
https://www.ars-nova.fr

KURTÁG, György (in English)
https://en.wikipedia.org/wiki/György_Kurtág

KURTÁG György (in Hungarian)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kurtág_György_(zeneszerző,_1926)

KRISTOF, Agota (in English)
https://fr.wikipedia.org/wiki/Agota_Kristof

KRISTÓF, Ágota (in Hungarian)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kristóf_Ágota

Tegnap este 9 körül fejeződött be első közös projektem a franciaországi Ars Nova együttessel. Poitiers városa gyönyörű, és a helyi koncert- és előadóterem-komplexum a TAP (Théâtre Auditorium de Poitiers) kiváló helyszín (nagyjából egyidős a budapesti MÜPÁva; belsőépítészetileg is sok a hasonlóság). Az Ars Nova együttes muzsikusai és szervezői segítségével megvalósíthattam a kommunikáció és a beszéd lehetetlenségéről, a zene és a nyelv végtelen kapcsolódási pontjairól, avagy az elvesztett és meglelt nyelvről szóló projektemet. A 95 éves Kurtág Györgynek dedikált programban Georges Aperghis: Le Corps à Corps, Ligeti György: Aventures, Claude Vivier: Bouchara, Kurtág György: What is the Word című darabjai mellet vezényelhettem legújabb művemet szopránra és kamaraegyüttesre, ‘Az analfabéta’ címmel. Az Agota Kristof önéletrajzi szövegének részleteire készült darab (első művem francia nyelven) az Ars Nova megrendelésére, kifejezetten erre a projektre született. Mivel Franciaországban még nem lehet közönséggel koncerteket tartani, ezért az egész előadást filmre vettük, amely gyors editálás után hamarosan online lesz elérhető.
A fenti linkeken a projekttel kapcsolatos tovább információk találhatóak.

Chamber Music Envy | Kamarazene-irigység

I have had much fine music to conduct, some to write since my last post. I have started publishing monthly about music in a weekly magazine in Hungary. (This means constantly thinking of new topics and ways to put them on paper.) In short, there would be a lot to write about here, but right now I only want to talk about one piece of music, the one that woke up chamber music envy in me. Every instrumentalist knows this feeling (winds more than strings, brass more than woodwinds, etc.). “Oh, what a great piece of music, I wish it was written for my instrument!” I think this, along with wanting to add to the repertoire of your own instrument, contributes most to the making of arrangements. This week I was fortunate enough to join in performing a genius work, Sextet for Strings No.1 for Strings by Johannes Brahms. I made myself useful as a conductor, and indeed, considering the short rehearsal time, we needed one. I have learned a lot by studying this sextet (and No. 2 as well, once I was at it). I’ve learned a lot about where Brahms’ symphonic material is really coming from. Fantastic materials, harmonies, textures: difficult but fair string writing. It is funny knowing that B’s friends did not like his first symphony when it was first played to them (piano version). I guess they knew the Sextets, but perhaps thought that a symphony of similar complexity would do more damage to their friend’s career.
With Beethoven’s Sextet for winds after the Brahms we have successfully finished our strange and at times very challenging COVID19-season here isn Huntsville. We are ready for a season that we can now call “normal” (I mean it in a strictly positive way), starting late September. I have many exciting projects coming up in Europe in the next 6 weeks or so, before I return to the US to conduct at the Round Top Music Festival in Texas. I will keep you posted.

Brácsások a hegedűsökre, bőgősök a brácsásokra, fafúvók a vonósokra, rezesek a fákra féltékenyek. Mindannyian megéltük már karrierünk során azt, hogy kívántuk, bárcsak egy bizonyos zenedarab szerzője a mi hangszerünket is belekomponálta volna művébe. Sokminden történt a múltkori bejegyzésem óta, többek között elkezdtem a Magyar Narancsban havi rendszerességgel zenei tárgyú tárcákat írni Zene hetilapra összefoglaló cím alatt (most aztán már nem csak zene van a fejemben, hanem tárcatémák és szövegfordulatok is). Most mégsem ezekről az eseményekről, csak Brahms I. Vonós-szextettjéről szeretnék itt írni. Karmesterként, a próbák számát redukálandó, becsatlakozhattam ennek a fantasztikus műnek a tegnapi előadásába (ezzel és Beethoven Fúvós-szextettjével zárult a szezon Huntsville-ban). Persze tanulmányoztam a II. Brahms szextettet is, ha már az elsőt játszottuk, és az előadás örömén kívül sokat tanultam arról, honnan is jön Brahms szimfóniáinak az anyaga: a modulációk, témák, textúra, faktúra, és persze a nehéz, de idiomatikus vonós írásmód. Vicces, hogy Brahms I. szimfóniájának a fogadtatása (zongora-letétben) milyen hűvös is volt a baráti körben. Nyilván féltették, meg nem is értették, mindenesetre, mintha nem ismerték volna a vonóshatosokat.
Sikeresen befejeztük (és túléltük!) ezt az őrült COVID-19 szezont itt Huntsville-ban: megtartottuk anközönségüniet, és már áruljuk a jegyeket a következő évadra, amit – ha óvatosan is – de már normális körülmények közé tervezünk.
Az elkövetkező 6 hétben sok izgalmas projekt vár Magyarországon ls Franciaországban, ezekről majd mind be is számolok itt. Utána, június elején pedig visszatérek az USÁ-ba, a texasi Round Top Festival nyitókoncertjén Beethoven Hármasversenyét és IV. szimfóniáját vezényelni.

My Weeks With Ligeti | Heteim Ligetivel

“Music should not be normal, it should not be well mannered, it should not wear a neatly tied tie.”

“I have always been fascinated by faulty machines, in general by the world of technology, automatization that gives birth to bureaucracy, and exposes us to different bureaucracies.
/…/ Unruly machines and automata like that have always captured my attention.”

“When an exalted movement is so overly exalted, then you don’t even look at it like exalted any more.

“…there has to be some kind of order, but it should not be too dogmatic. /…/
Like you are entering a room and you can see that every object has its place, they were just slightly displaced by a not so reliable cleaning lady.”

“So in music there are also things that can be and cannot be called a parody at the same time. There is the entrance on Nekrotzar: there is a bass-ostinato all the way through it. It is like the bass melody of the last movement of the Eroica Symphony, it is just in 12 tones. Well, not really a 12 tone melody, there is a mistake, because it only consists 11 pitches. This is parody, but what it develops into is very serious, one could say, majestic music. This is true for the entire opera. I have worked the elements of parody into the tapestry.”

“Looking at fear with a telescope.This might be the most important characteristic – not message – of this music. Then it is not only a mixture of comedy and fear, buffa and seria, but the total concurrence of them. What is serious is also comical, and comical is serious. Now if I look at my own work from very far: this might be it, this might be the truly new in my music, something that did not exist before.”

The quotes above are from an interview book with composer György Ligeti done in 1979 by Péter Várnai. There is something in every one of these quotes that made it into my newest composition. this is my second piece already that was commissioned by the French Ensemble Ars Nova. It is entitled ‘Bagatelles canoniques’ (Canon Bagatelles) and it will be premiered in 2022. I composed the piece as an homage to György Ligeti. In the past 3 weeks, between two Moderna shots, I could finish this 12 minute long piece. Composing it gave me more pleasure than usual. Order, disorder (or to stay true to Ligeti’s art: Clocks and Clouds), determined and free: I wanted to create a balance, and I believe I succeeded. It is too bad that now I have to wait about a year to hear it played by live musicians. Well, indeed, a pandemic situation can bring unexpected gifts, like free time not planned.

„A zene ne legyen normális, ne legyen jólnevelt, ne legyen szépen megkötött nyakkendője.”

„Mindig faszcináltak a rosszul működő gépek, egyáltalán a technikai külvilág, az automatizálás, amely bürokráciát szül, és amely kiszolgáltatja az embert különböző bürokráciáknak.”
/…/ Az effajta makrancos gépezetek és automaták mindig nagyon lekötöttek.

„Ha egy patetikus mozdulat annyira patetikus, akkor már nem is tartod patetikusnak.”

„…valamilyen rendnek kell lennie, de a rend ne legyen túlságos, ne legyen dogmatikus. /…/
Mintha belépve egy szobába, látnám, hogy minden tárgynak meglenne a saját helye, de egy nem egészen megbízható takarítónő kicsit arrébb tolta a tárgyakat.”

„Tehát a zenében is vannak olyan dolgok, amiket lehet is paródiának nevezni, meg nem is. Itt van Nekrotzar bevonulása: végighúzódik rajta basszus-ostinatóként az Eroica utolsó tételének basszus-dallama, de Zwölftonban. Nem egészen Zwölfton, hibás, mert a sor csak tizenegy hangból áll. Ez persze paródia, de ami kialakul belőle, az nagyon is komoly, mondhatnám, méltóságteljes zene, s ez az egész operára vonatkozik. A paródiaelemeket is beledolgoztam a szőnyegbe.”

„A félelmet fordított gukkerrel nézni. Ez talán egy lényeges jellemvonása – nem üzenete – ennek a zenének. Aztán a komikumnak és a félelemnek, a buffának és a seriának nem csak keveredése, hanem teljes egybeesése. A komoly egyben komikus és a komikus egyben félelmetes is. Ha most tényleg nagyon messziről nézem eddigi életművemet: talán ez az, ami az én zenémben valóban új, ami ebben a formában eddig még nem volt.”

A fenti idézetek mind Várnai Péter: Beszélgetések Ligeti Györggyel (1979) című könyvéből valók, és mindegyikben van valami, ami valahogy belekerült legújabb darabomba. Az Ars Nova együttes felkérésére már második művemet írom. A ‘Bagatelles canoniques’ (Bagatell-kánonok) 2022 kerül majd bemutatásra, és Ligeti György emlékére íródott. AZ elmúlt 3 hétben, két Moderna vakcina adag között, a végére értem ennek a kb. 12 perces ensemble darabnak, amelynek megkomponálása a megszokottnál is több élvezetett okozott nekem. Rend, rendetlenség (avagy, hogy Ligeti művészeténél maradjunk: Órák és Felhők), kötöttség és szabadság egyensúlyát akartam létrehozni, és azt hiszem sikerült is. Kár, hogy majdnem egy évet kell várjak arra, hogy élő zenészekkel is hallhassam. Na igen, a pandémiás kiszámíthatatlanság egyik jó oldala éppen az, hogy váratlan szabad idők hullanak az ember ölébe.”

Music On The Move | Zene mozgásban

Four shows and one open dress rehearsal in three days with the Huntsville Symphony.
Young People’s Concert and Free Family Concert with Haydn’s ‘L’isola disabitata’ Overture and ‘The Carnival of the Animals’ by Camille Saint-Saëns on the program.The same Haydn Overture, Piano Concerto No.1 by Shostakovich (with Gilles Vonsattel https://www.gillesvonsattel.com
at the piano and our own Chris Coletti playing the trumpet solo) and Mozart’s K.201 Symphony in A-major for our Sneak Preview rehearsal and Classical show.
https://www.hso.org
Musicians and audiences are happy, we make music, music make community.
I am on the move right after our classical concert, returning to Hungary to work with the Savaria Symphony. We will be presenting a live stream with Mozart and Tchaikovsky on the program. Stay tuned!

Négy koncert, egy nyilvános főpróba három nap alatt a Huntsville Szimfonikusokkal.
Ifjúsági és családi koncert Haydn ‘A lakatlan sziget’ nyitányával és Camille Saint-Saëns ‘Az állatok farsangjával’ a programon. Utóbbihoz óriásbábok, és Ogden Nash felettébb szórakoztató versei is társulnak majd. A ‘Sneak Preview’ elnevezésű nyilvános főpróbán és a klasszikus hangversenyen ugyanaz a Haydn nyitány, Sosztakovics I. Zongoraversenye (Gilles Vonsattel https://www.gillesvonsattel.com
a zongoránál, Chris Coletti trombitál) és Mozart A-dúr, K.201 szimfóniája lesz a menü.
További részletek a zenekar honlapján:
https://www.hso.org
A klasszikus koncert után irány vissza Magyarországra: igyekszem mozgásban maradni. A Savaria Szimfonikusok koncert-streamjén Mozart és Csajkovszkij műveit játsszuk majd. Erről többet is később, addig is mindenkinek a lehető legtöbb zenét és hozzá egészséget!

This is the Baby, and Yes, Those are Teeth | Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak

“This is the baby, and yes, those are teeth. They are not important. Don’t think about them. Nothing special, this baby with teeth. Usually it is only a snaggletooth, a single, perfectly formed tooth in the tiny mouth, unlike the full set on this baby.”
Why am I writing about a baby with a full set of teeth? I am not. Just like the author of this short story: The Choir Director Affair (The Baby’s Teeth), Kevin Wilson is not writing about it, yet he starts this story with the sentences above. Genius. One of the best ever opening for a short story. Kevin Wilson and his book of short stories called: Tunneling to the Center of the Earth is my newest discovery in contemporary American literature. I think I am ready for one of his novels next.
https://www.wilsonkevin.com

Now that I have your attention (thanks, Baby with the Teeth!) let me tell you about all that has happened since my last post. Huntsville Symphony played its first Classical show of the season on January 9, and we have just played our second one this past Saturday. Audiences are very appreciative of us producing live shows, and – despite all the inconveniences of COVID 19 safety measures – our musicians are very happy to play in front of a live audience. We are ready to play our first Casual Classic show with Schubert’s Symphony No.5 on the program at the newest music venue in town called Mars Music Hall. I believe that Schubert’s music (what a coincidence, his 224th Birthday is TODAY!) is a perfect fit to a place that in normal circumstances serves alcohol and lets people dance while listening to their favorite bands.
On January 16th UMZE Ensemble put on a live stream show at the Budapest Music Center – as part of the Transparent Sound Festival – with Schoenberg’s famous (and perskap infamous) Pierrot Lunaire and a matching piece commissioned by the ensemble for this occasion. Daniel Dinyes – to the words of one of the most famous Hungarian poets, Lajos Parti Nagy – created a set of songs for soprano and baritone and named it “Hungarian Pierrot”. The concert had viewers in the several hundreds and even the after concert Zoom-Meet-The-Audience (I love this idea!) had around 40 people joining in. We have received many very positive reviews and an overall great response to the production.
After my week with UMZE Ensemble I traveled to Szombathely in South-West Hungary to conduct a full concert at the helm of the Savaria Symphony, that was also being done with no live audience but with live stream on many different platforms. On the program we had Prince Igor Overture by Borodin (completed and partly orchestrated by Glazunov), Bartók’s 2nd Piano Concerto with Zoltan Fejervari as the soloist, and Dvorak’s Symphony No.8.
Here is an American review of Fejervari, this wonderful, young talent.
https://www.washingtonpost.com

As this project was going on I received a call from the Hungarian Radio asking if I was able to step in and conduct their orchestra and chorus in yet another live stream, this time from the Liszt Academy in Budapest. It was supposed to be a concert conducted by Jose Cura, but he was unable to travel from Spain. After a few changes the concert program ended up being: Górecki: Symphony No.3 (Symphony of Sorrowful Songs) and Kodály: Psalmus Hungaricus (Hungarian Psalm). This was a somewhat unusual but very appropriate program to be played on international Holocaust Remembrance Day. Since this concert was more like a ritual and less like a usual classical show, and since there was no live audience, I decided not to take bows with the soloists, the chorus and the orchestra. Instead we just waited after both pieces, then left the stage in silence.
The COVID 19 situation has produced very different results around the world. Certain countries and cities have just shut down all cultural activities, others are trying to maintain live performing arts in different, and – as much as possible – safe, formats. The Górecki-Kodály concert was the first time when I did not feel like the applause was missing at the end of the performance. Also the “Hungarian Pierrot” stream has taught me a lot about how very engaged audiences can be in unusual circumstances, and that there might actually be upsides to live streaming a show. The best of all worlds would, of course, be the mix of live and virtual audience-experience for each and every performing arts performance in the future.

„Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak. De nem fontos, ne is gondolj rájuk. Semmi különös, ez a csecsemő fogakkal. Általában csak egy szál ferde tejfogacska, egy tökéletes alakú fog a kis szájban, nem olyan mint ennek a babának a teljes fogsora.”
A fenti idézet legújabb kortárs-amerikai irodalmi kedvencem, Kevin Wilson egyik történetének kezdete, és ahogy a szerző, úgy én is azért indítottam ezzel, hogy erős felütése legyen a szövegnek. Wilson története sem a bébi fogakról szól, bár ez a szál is folyamatosan jelen van az elejétől a végéig. Úgy néz ki, magyarul (még) csak az alábbi Wilson regény érhető el.
https://www.libri.hu
Én mindenesetre várom már, hogy angolul, novellái után valamelyik regényét is elolvassam.

Akkor most, hogy már felkeltettem az olvasó érdeklődését (köszi bébi fogak!) elmesélem, mi történt legutóbbi blog-posztom óta. Január 9-i idei első klasszikus koncertünk után tegnap volt a második, és a Huntsville-i muzsikusok és a közönség is – a COVID 19 biztonsági előírások kényelmetlenségei ellenére – nagyon értékelik azt, hogy a zenekar az élő koncertek folytatása mellett döntött. Jövő vasárnap játsszuk Schubert V. szimfóniáját Casual Classics sorozatunk keretében, ezúttal a Mars Music Hall-ban, amely nemrég nyílt meg, és ahol általában rock, jazz vagy bluegrass koncerteket tartanak. Schubert (akinek tegnap volt a 224. születésnapja!) sem fog lemaradni a népszerűségben, ebben biztos vagyok.
Január folyamán a tervek szerint megvalósult az UMZE “Bemutatom Pierrot-t” live stream-je a BMC-ből, amely koncert nagy és igen pozitív sajtó- és közönség-visszhangot váltott ki. Életemben először vettem részt – az Átlátszó Hang Fesztivál szervezőinek köszönhetően – egy ZOOM-on megvalósuló közönségtalálkozón. Meglepetésemre és örömömre több mint negyvenen vettek részt a koncert után még egy órán át tartó virtuális összejövetelen.
Fejérvári Zoltán játszotta Bartók II. zongoraversenyének szóló szólamát a Savaria Syimfonikusokkal egy héttel később. A Filharmünia által szervezett, több platformon is megtekinthető live stream-en eljátszottuk még az Igor herceg nyitányt Borogyintól (Glazunov változtatásaival) és Dvorák VIII. szimfóniáját. A rákövetkező héten a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek kérésére beugrottam Jose Cura helyett a zeneakadémiai bérletes hangverseny élő közvetítésébe (Cura Spanyolországban ragadt, állítólag nem a COVID hanem a hóhelyzet miatt), ja igen, nem kellett énekelnem, „csak” vezényelnem. 🙂 Ez volt az első alkalom, hogy nem zavart a közönség hiánya, és az előadás után elmaradó taps. A Nemzetközi Holokauszt Emléknap estéjén Górecki III. szimfóniája és Kodály Psalmus Hungaricus-a után meghajlás nélkül, teljes csöndben hagytuk el a színpadot, ami érzésem szerint csak hozzájárult a darabok hatásához, és az alkalomhoz illő megemlékezéshez.

A Górecki-Kodály est, valamint az Átlátszó Hang Fesztivál ötletes online közönségtalálkozója győzött meg végképp arról, hogy az online stream-eknek, és egyéb, csak az internet segítségével megvalósítható kiegészítő eseményeknek köszönhetően a jövőben az élő, közönség előtti hangversenyek dimenziója jó irányba kiterjeszthető. A technológia ereje nem az élő élmény helyettesítésében, hanem annak gazdagításában van.

Do Your Essential Work, and Do it the Best Way Possible! | Alapvető művészetek: megélésről és élésről

My year-closing statements are:
1) It could have been worse
2) Fake News are like Arts
3) Improvisation is everything

OK, let me explain.

I am aware of the horrible fact, that hundreds of thousands of innocent lives were lost, and I know, that even more people are going to die before we take control of this pandemic. Yes, many deaths could have been avoided with more responsible and professional governance (this is true about many other countries, not just the US), and if Western societies had cooperation rather than competition as a shared value. Yes, at points the way lockdowns were managed caused more harm than good, and yes, panic has been the driving force of official response to COVID-19, at least at the very beginning. Yet, despite all this, we could have had it much worse. The virus could have been a much more aggressive one to start with. We could be living before times of modern technology: shared computational power, the Human Genome Project, worldwide distribution networks: indeed, we could be living a 100 years ago, when the Spanish Flu hit. We are surviving. We are adjusting — if not fast enough and perhaps not very well — to our changed environment thanks to science and accumulated human knowledge in not just medicine, but sociology, mathematics, physics and in other sciences.

Yes, we are managing this situation all right despite the newest level of human stupidity on an industrial level: fake news and “alternative truth”. These would be the natural byproducts of all the good things I have mentioned above. Our mindset as a race is behind our actual knowledge of the world by about a 100 years if not more. (Just compare the “wear a mask!”-stories from Spanish Flu- to present-times.) You hear and read stories about people dying of COVID-19 and still not believing in COVID-19. Well, cognitive dissonance was not invented in the 21st Century either, but it has, like everything else, grown into global proportions. Flat Earth Society has members all over the Globe, as we know. Still. This is nothing like the plague or a III. World War. We are lucky, and perhaps, we are also learning — if not fast enough and perhaps not very well — after all.

“Fake news” and “alternative truth” are the products of the human brain: they are the dark side of human imagination, and they are also a response: the reflexes of a person drowning in the water who would pull his rescuer, too, under the water to die. We should be extensively talking about the power of Arts, and how it can be used for good. We can make up stories to save ourselves. We can make up super-heroes who do good, and by doing good in a fictional world THEY, or rather WE can make us better in the real one. We can write music: melodies and rhythms that can help a person to escape the linear-time of our everyday troubles. By helping them “escape”, we are giving our fellow humans a place and time to breathe, to replenish, to push the restart button. Arts are powerful in ways we do not even realize: no doubt, you can cause real harm with the instruments of arts as well, but you can do real good even easier. We, artists have real responsibilities, so do people with money and power who can help Arts work for the better. If you can invent fake enemies, you can invent virtual friends and helpers just as easily. Do the latter one and help your fellow humans to be positive, supportive, sensitive, happy, relaxed.

Most of 2020 did not go as planned, and that tells us one very important thing: improvisation is everything. In every art form improvisation is a basic tool, and it is also true to the support system of arts. Keep in mind: ARTS ARE ESSENTIAL, and you will find the way to provide it, you will find the way to enjoy it, and you will find a way to help artists to help us get back to where we would like to be: in my case that would be a shared live experience in a concert hall, listening to great music performed by great players to a receptive audience. I have had to let many things go this year, just like pretty much everyone everywhere. However, other opportunities, perhaps never before imagined ones, arose. In my case time was made for more composing, planning, finding alternative ways of maintaining precious relationships with my musicians and music-lover friends. Events, important opportunities, were postponed instead of cancelled. This alone shows the importance of what artists do (for You All, not just “for a living”), we, and by we I mean, We All want this. We want to do this. It is important. It is essential. My fellow musicians (artists), keep improvising while keeping your eye on the target! Help others as much as you can, make things work in your area for the better! Art-institutions: postpone, do not cancel! Governments: replace, recalibrate, do not just throw things away, keep it going! To us all: work many times harder on delivering perhaps less than usual, but nevertheless delivering the very thing what you are here for, and for making it better for as many of your fellow human beings as possible. Do your essential work, and do it the best way possible!

At the end of the year I am thankful for many unexpected things: compositions I could finish, new commissions, being asked to judge composition-competitions, doing live concert-, and opera performance-streams, doing socially distanced concerts, finding unusual ways to fundraise. I am thankful for the Artisjus Performing Arts Award. I am thankful for being able to stay safe and feed my family. I am thankful for being part of working for better things, and for preparing — together with every one of you — to return to everything essential and human.

I wish Everyone Merry Christmas, Blessed Holidays, and a 2021 rich in Arts and all the Good Things only we can give each other.

Amit az elmúlt évről mondanék:
1) Lehetett volna rosszabb
2) Az álhírek olyanok mint a művészetek
3) Az improvizáció mindent visz

Akkor kifejtem.

Tudom, hogy százezrek, talán milliók haltak meg úgy, hogy nem kellett volna meghalniuk. Tudom, hogy a közeljövőben még több százezer ember lenne megmenthető. Mindez persze felelős és profi kormányzással (ami itt és most nem ország vagy rendszer függő), és akkor, ha itt nyugaton a szabadverseny helyett mondjuk az egymás iránti felelősség és a kooperáció lennének alapértékek. Érthető, hogy kezdetben a pánik volt a pandémiára adott hivatalos válasz alapja, de ahol ma is halogatnak és nem követik a hozzáértők tanácsát, ott tudatosan hagyják polgártársaikat meghalni. Mindezt számba véve mégis azt mondom, lehetett volna rosszabb is. Maga a COVID-19 vírus lehetett volna agresszívabb (a mutációkra továbbra is figyelni kell!). Élhetnénk 100 évvel ezelőtt is, a spanyol nátha korában, amikor még sem az emberi géntérkép, sem az egész világot behálózó gyógyszerterjesztő hálózatok nem léteztek. Az emberiség alkalmazkodik, talán nem olyan gyorsan és fájdalom nélkül mint szeretnénk, de a felgyűlt közös tudásnak köszönhetően legalábbis eséllyel élünk túl egy pandémiát.

Annak ellenére működni látszik a válságkezelés, hogy most már évek óta élünk együtt az emberi sötétség legújabb vívmányaival, az álhírekkel és az úgynevezett „alternatív valóság”-gal, és mindettől, az legújabb információs technológiáknak köszönhetően, a világ egyetlen pontján sem menekülhetünk. Az álhírek és az „alternatív valóság” az internet korának, és az emberi képzelet árnyoldalának természetes melléktermékei. Attól félek, mint faj, mentálisan még valóban 100 évvel ezelőtt, a spanyol nátha korában élünk. Hallunk megdöbbentő történeteket olyanokról, akik a COVID-19 komplikációiban haldokolva is azt mondják, ez az egész csak ki lett találva. Hiába, a kognitív disszonancia sem mai találmány. Mégis, ez azért nem a III. világháború vagy egy évszázadokkal ezelőtti pestisjárvány. Valljuk be, szerencsénk van, és talán tanuljuk a valóságot olyan sebességgel, ami továbbra is segíthet túlélni. Mindeközben részletesen és folyamatosan kellene beszélnünk a művészetek erejéről, és hogy azt jóra vagy rosszra használjuk. Az álhírek kitalálása, magunknak való bemagyarázása és terjesztése ugyanannak az emberi képzelőerőnek köszönhetőek, amely kreativitásával rengeteg fantasztikus alkotást tud létrehozni, és amely élhetővé teszi a mindennapokat. Nekünk művészeknek, közönségnek, hatalommal és pénzzel rendelkezőknek közös felelősségünk, hogy a művészetek a jóra tanítsanak, és segítsenek az önzés, a hazugság, a gonoszság erői ellen, amely erők persze szintén mi magunk vagyunk.

Nekem sem úgy alakult 2020, ahogy terveztem, de kinek? Az improvizáció minden művészeti ágban alapja az alkotásnak, és most már fontos és elismert alapja a művészeti alkotás feltételei megteremtésének is. Ez úton is köszönöm a szervezőknek, művésztársaknak, a közönség tagjainak, hogy közösen kitaláltuk, és megtaláltuk azokat az utakat, módokat, ahogy zene, tánc, színház — mindannyiunk túlélése érdekében — életben tartható. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem vagyunk hajlandóak közösen improvizálni, annak minden bizonytalanságával és szépségével együtt. Köszönöm mindazoknak, akik a helyett, hogy lemondtak volna egy produkciót mindent megtettek, hogy azt online lehessen közvetíteni, akik kitalálták a táv-mozit és a virtuális koncerttermet, akik fáradtságot nem kímélve biztosították szociális távolságtartással megvalósítható események létrejöttét. Mindez nem csak a művészek megéléséről (avagy éhen nem halásáról) szól, hanem mindannyiunk „éléséről” is. Segítsünk egymásnak!

Így, az év végén hálás vagyok a várt és váratlan lehetőségekért: megrendelésekért, zsűrizésre való felkérésekért, élő koncertekért és élő közvetítésekért, videó-beszélgetésekért, zene-felvételekért. Hálás vagyok a halasztásokért a törlések helyett. Hálás vagyok az Artisjus Előadó-művészeti Díjért, mert újból bebizonyosodott, hogy vannak akik odafigyelnek arra amit csinálok, és értékelik azt. Hálás vagyok azért, hogy a családom és én eddig egészségben és biztonságban megúsztuk ezt az őrületet. Maradjon is így. Hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek/ segítenek túlélni, és felkészülni a jobb időkre.

Mindenkinek Áldott Karácsonyt, Boldog Ünnepeket, és zenében — különösen élő hangversenyekben — gazdag 2021-et kívánok!

In Defense of Vivaldi | Vivaldi védelmében

It’s not like Vivaldi needs defending, but it works nicely as a blog entry title. Jokes aside, I conducted Vivaldi’s complete The Four Seasons early November with Amy Schwartz Moretti
https://www.music.mercer.edu
and the Huntsville Symphony as the first who’s in our Fall Fest concert series. It is true, that you must re-learn everything you conduct, no matter how many times you have done the piece before. This is not only necessary because of a new soloist or a different orchestra, or perhaps a different hall with unusual acoustics, but because every time you perform something your own interpretation should be different. That is the greatest thing about classical music, your own knowledge and experience influences your reading of the score, therefore it influences your interpretation of the musical piece. This time what I have discovered for myself (I have, of course, read about this many times before, but it is a whole new level to actually get a sense of it for yourself) is how Vivaldi constructed the different string parts in his concerti to fit players with different level of experience and skills. Also no matter how simple a part is, there is always something to play, and to keep yourself, as a player, occupied. This is nothing short of a genius.
Two weeks later, for the second program of Fall Fest, we have performed the original, 13 player version of Copland’s Appalachian Spring Suite and Haydn’s Piano Concert in D. The soloist was the young and talented Aleksandra Kasman.
https://www.classicalmpr.org
We wrapped up the program with a brass-percussion arrangement of official armed services songs, called Military Might, and the powerful Fanfare for the Common Man by Aaron Copland.
Huntsville audiences and our musicians alike were very grateful for the fact, that the Huntsville Symphony Association decided to maintain a real presence in the community by providing live music in front of a live audience. Live broadcast, streaming, recordings do not make up for lost live experience. We decided to implement all the COVID-19 safety regulations necessary to be able to do live shows at the Mark C. Smith Concert Hall of the Von Braun Center. Our Fall Fest concerts were about one hour long with no intermission. We played every program twice to accommodate as many people in the auditorium as possible.
We will closely monitor the COVID situation and continue our season with a New Year’s Eve Pops program, also live.

After the second two concerts of Fall Fest I returned to Hungary and spent one week with composing and arranging. Tomorrow I will be joining the singers and musicians of the Budapest Opera at the Eiffel Art Studios to conduct the rehearsals of our ‘The Coronation of Poppea’ production, that was premiered in October.

Since Hungarian Authorities put a stop to live performances until at least December 11, we will be filming our production for two days to broadcast the full opera at a later date in 2020. It will be wonderful to return to work with my colleagues and to conduct music written by Monteverdi, and re-imagined by young Hungarian composer, Mate Bella.

Keep safe and keep in touch!

Nem mintha Vivaldi védelemre szorulna, de igaz ami igaz, az ember újból és újból felfedezi magának azokat a darabokat, amiket már többször vezényelt. Ezúttal Amy Schwartz Moretti
https://www.music.mercer.edu
és a Huntsville Symphony élén vezényelhettem a komplett ‘Le quatro stagioni’-t. Most (talán újra, mindenesetre frissen hatott…) felfedezhettem magamnak a komponista zsenialitását, amely a különböző szólamok technikai és zenei nehézségének átgondolt elosztását illeti. Pontosan kiolvasható a kottából, hogy melyik szólam előadója mennyit tudott, miközben a legegyszerűbb zenei anyagban is van a játékos számára inspiráló kihívás.
A Huntsville Symphony Association döntése alapján zenekarom a COVID szituáció ellenére az élő koncertek folytatása mellett döntött. Fall Fest elnevezésű két hétvégés eseményünkön egy félidős koncerteket játszottunk kétszer limitált közönség előtt. A második program Aaron Copland Appalachian Spring szvitjét és Fanfare for the Common Man című darabját, valamint Haydn D-dúr zongoraversenye mellett — a helyi veteránokat és aktív szolgálatban lévő egyenruhásokat ünneplendő — a Military Might című induló gyűjteményt játszottuk. A Haydn versenymű szólistája a fiatal és tehetséges Aleksandra Kasman volt.
https://www.classicalmpr.org
Mind a zenészek, mind pedig a közönség lelkesedése visszaigazolta döntésünk helyességét. Újévi koncertünkkel folytatjuk majd — a hivatalos COVID biztonsági előírásoknak mindenben megfelelő — élő koncertjeink sorát. Amilyen hamar a pandémiás körülmények engedik, visszatérünk a teljes nézőtér előtti, két félidős koncertekhez.

A Huntsville-ben eltöltött három hét után visszatértem Budapestre, és egy hét komponálás után, a következő pár napban az októberi Poppea megkoronázása produkciónk filmfelvételét fogom vezényelni az Operaház Eiffel Stúdiójában.

A következő viszontlátásig: mindenki vigyázzon magára!

Live Music is Essential – Hammerdance | Az élő zene alap – a pörölytánc

Yes, doing live performances during a pandemic is essential, and it is doable in a safe and manageable way. Depending on different business models American orchestras have shut down for the season or switched to online presence only. In Huntsville we believe that there ought to be physical and not social distancing, meaning gathering in the same space to enjoy art is essential during trying times like this. I have read a fascinating article a half a year ago, entitled The Hammer and the Dance, about how to deal with the COVID pandemic. Here is a link to one of the variations on that article.

https://www.maastrichtuniversity.nl

In the last month I have conducted several orchestra, ensemble concerts and also opera performances in Budapest, Hungary. Some of them ended up being canceled or postponed, others were sold out (with a limited COVID-seating map of course), and were a great success. This is the “dance period” in arts as well, and artists all over the planet are adjusting to the situation. We are ready for our shows to be canceled or postponed last minute. We are behaving responsibly to ensure that live performing arts can go on and fulfill its essential function.

It is of utmost importance to include arts in the “dance” period of our dealing with the pandemic. We are art. Our lives, our community, our future depends on it. Do not get fooled by the easy access to online performing arts. It is nothing else just a temporary replacement, and it does not give you the same level of “cultural immunity” needed to survive. Stay safe, mask up, behave responsibly, and keep your community spirit going!

Fél éve olvastam, és akkor meg is osztottam, egy remek cikket a pandémiás helyzetre vonatkozó egészségügyi stratégiáról. Magyarul “A pöröly és a tánc” címmel jelent meg.

https://www.qubit.hu

Az elmúlt majdnem 3 hónapban az előadóművészek is megtanultak “táncolni”: előadások elmaradnak, elhalasztódnak, énekesek, zenészek kiesnek egy egy produkcióból, miközben nincs más választásunk, mint menni előre, és a körülményekhez képest fenntartani az élő előadások lehetőségét, legyen az opera vagy hangverseny. Az online élmény csak helyettesíti, de ki nem váltja az élő előadás élményét. Ne dőljünk be neki, ne szokjunk hozzá! Az előadóművészet csak akkor töltheti be maradéktalanul társadalmi mentálhigiénés funkcióját, ha – természetesen a pandémiás elővigyázatossági szabályok maradéktalan betartásával – nem adjuk fel az élő előadások megrendezését. Mindenhol más a szituáció, és másként kell kezelni. Az európai állami támogatással működő hangverseny és operaélet alkalmasabb a túlélésre, de Észak-Amerikában is akadnak pozitív példák bőven. Mi a Huntsville Symphony-nál úgy döntöttünk, hogy idén ősszel később kezdjük az évadot, és egy félidős koncerteket csinálunk, de legalább kétszer, hogy a közönségünk minden tagja, ha szeretné, biztonságos körülmények között élvezhesse az élő zenét. A két programból egyet online is elérhetővé teszünk. Az évad további részére, a december 31-i Újévi Koncerttel kezdve, kétféle terv létezik: vagy az eredetileg tervezett szerint valósítjuk meg az előadásokat, vagy egy redukált, egy félidős formában. Ami biztos, nem hagyjuk élő zene nélkül a közönségünket.