My Weeks With Ligeti | Heteim Ligetivel

“Music should not be normal, it should not be well mannered, it should not wear a neatly tied tie.”

“I have always been fascinated by faulty machines, in general by the world of technology, automatization that gives birth to bureaucracy, and exposes us to different bureaucracies.
/…/ Unruly machines and automata like that have always captured my attention.”

“When an exalted movement is so overly exalted, then you don’t even look at it like exalted any more.

“…there has to be some kind of order, but it should not be too dogmatic. /…/
Like you are entering a room and you can see that every object has its place, they were just slightly displaced by a not so reliable cleaning lady.”

“So in music there are also things that can be and cannot be called a parody at the same time. There is the entrance on Nekrotzar: there is a bass-ostinato all the way through it. It is like the bass melody of the last movement of the Eroica Symphony, it is just in 12 tones. Well, not really a 12 tone melody, there is a mistake, because it only consists 11 pitches. This is parody, but what it develops into is very serious, one could say, majestic music. This is true for the entire opera. I have worked the elements of parody into the tapestry.”

“Looking at fear with a telescope.This might be the most important characteristic – not message – of this music. Then it is not only a mixture of comedy and fear, buffa and seria, but the total concurrence of them. What is serious is also comical, and comical is serious. Now if I look at my own work from very far: this might be it, this might be the truly new in my music, something that did not exist before.”

The quotes above are from an interview book with composer György Ligeti done in 1979 by Péter Várnai. There is something in every one of these quotes that made it into my newest composition. this is my second piece already that was commissioned by the French Ensemble Ars Nova. It is entitled ‘Bagatelles canoniques’ (Canon Bagatelles) and it will be premiered in 2022. I composed the piece as an homage to György Ligeti. In the past 3 weeks, between two Moderna shots, I could finish this 12 minute long piece. Composing it gave me more pleasure than usual. Order, disorder (or to stay true to Ligeti’s art: Clocks and Clouds), determined and free: I wanted to create a balance, and I believe I succeeded. It is too bad that now I have to wait about a year to hear it played by live musicians. Well, indeed, a pandemic situation can bring unexpected gifts, like free time not planned.

„A zene ne legyen normális, ne legyen jólnevelt, ne legyen szépen megkötött nyakkendője.”

„Mindig faszcináltak a rosszul működő gépek, egyáltalán a technikai külvilág, az automatizálás, amely bürokráciát szül, és amely kiszolgáltatja az embert különböző bürokráciáknak.”
/…/ Az effajta makrancos gépezetek és automaták mindig nagyon lekötöttek.

„Ha egy patetikus mozdulat annyira patetikus, akkor már nem is tartod patetikusnak.”

„…valamilyen rendnek kell lennie, de a rend ne legyen túlságos, ne legyen dogmatikus. /…/
Mintha belépve egy szobába, látnám, hogy minden tárgynak meglenne a saját helye, de egy nem egészen megbízható takarítónő kicsit arrébb tolta a tárgyakat.”

„Tehát a zenében is vannak olyan dolgok, amiket lehet is paródiának nevezni, meg nem is. Itt van Nekrotzar bevonulása: végighúzódik rajta basszus-ostinatóként az Eroica utolsó tételének basszus-dallama, de Zwölftonban. Nem egészen Zwölfton, hibás, mert a sor csak tizenegy hangból áll. Ez persze paródia, de ami kialakul belőle, az nagyon is komoly, mondhatnám, méltóságteljes zene, s ez az egész operára vonatkozik. A paródiaelemeket is beledolgoztam a szőnyegbe.”

„A félelmet fordított gukkerrel nézni. Ez talán egy lényeges jellemvonása – nem üzenete – ennek a zenének. Aztán a komikumnak és a félelemnek, a buffának és a seriának nem csak keveredése, hanem teljes egybeesése. A komoly egyben komikus és a komikus egyben félelmetes is. Ha most tényleg nagyon messziről nézem eddigi életművemet: talán ez az, ami az én zenémben valóban új, ami ebben a formában eddig még nem volt.”

A fenti idézetek mind Várnai Péter: Beszélgetések Ligeti Györggyel (1979) című könyvéből valók, és mindegyikben van valami, ami valahogy belekerült legújabb darabomba. Az Ars Nova együttes felkérésére már második művemet írom. A ‘Bagatelles canoniques’ (Bagatell-kánonok) 2022 kerül majd bemutatásra, és Ligeti György emlékére íródott. AZ elmúlt 3 hétben, két Moderna vakcina adag között, a végére értem ennek a kb. 12 perces ensemble darabnak, amelynek megkomponálása a megszokottnál is több élvezetett okozott nekem. Rend, rendetlenség (avagy, hogy Ligeti művészeténél maradjunk: Órák és Felhők), kötöttség és szabadság egyensúlyát akartam létrehozni, és azt hiszem sikerült is. Kár, hogy majdnem egy évet kell várjak arra, hogy élő zenészekkel is hallhassam. Na igen, a pandémiás kiszámíthatatlanság egyik jó oldala éppen az, hogy váratlan szabad idők hullanak az ember ölébe.”

This is the Baby, and Yes, Those are Teeth | Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak

“This is the baby, and yes, those are teeth. They are not important. Don’t think about them. Nothing special, this baby with teeth. Usually it is only a snaggletooth, a single, perfectly formed tooth in the tiny mouth, unlike the full set on this baby.”
Why am I writing about a baby with a full set of teeth? I am not. Just like the author of this short story: The Choir Director Affair (The Baby’s Teeth), Kevin Wilson is not writing about it, yet he starts this story with the sentences above. Genius. One of the best ever opening for a short story. Kevin Wilson and his book of short stories called: Tunneling to the Center of the Earth is my newest discovery in contemporary American literature. I think I am ready for one of his novels next.
https://www.wilsonkevin.com

Now that I have your attention (thanks, Baby with the Teeth!) let me tell you about all that has happened since my last post. Huntsville Symphony played its first Classical show of the season on January 9, and we have just played our second one this past Saturday. Audiences are very appreciative of us producing live shows, and – despite all the inconveniences of COVID 19 safety measures – our musicians are very happy to play in front of a live audience. We are ready to play our first Casual Classic show with Schubert’s Symphony No.5 on the program at the newest music venue in town called Mars Music Hall. I believe that Schubert’s music (what a coincidence, his 224th Birthday is TODAY!) is a perfect fit to a place that in normal circumstances serves alcohol and lets people dance while listening to their favorite bands.
On January 16th UMZE Ensemble put on a live stream show at the Budapest Music Center – as part of the Transparent Sound Festival – with Schoenberg’s famous (and perskap infamous) Pierrot Lunaire and a matching piece commissioned by the ensemble for this occasion. Daniel Dinyes – to the words of one of the most famous Hungarian poets, Lajos Parti Nagy – created a set of songs for soprano and baritone and named it “Hungarian Pierrot”. The concert had viewers in the several hundreds and even the after concert Zoom-Meet-The-Audience (I love this idea!) had around 40 people joining in. We have received many very positive reviews and an overall great response to the production.
After my week with UMZE Ensemble I traveled to Szombathely in South-West Hungary to conduct a full concert at the helm of the Savaria Symphony, that was also being done with no live audience but with live stream on many different platforms. On the program we had Prince Igor Overture by Borodin (completed and partly orchestrated by Glazunov), Bartók’s 2nd Piano Concerto with Zoltan Fejervari as the soloist, and Dvorak’s Symphony No.8.
Here is an American review of Fejervari, this wonderful, young talent.
https://www.washingtonpost.com

As this project was going on I received a call from the Hungarian Radio asking if I was able to step in and conduct their orchestra and chorus in yet another live stream, this time from the Liszt Academy in Budapest. It was supposed to be a concert conducted by Jose Cura, but he was unable to travel from Spain. After a few changes the concert program ended up being: Górecki: Symphony No.3 (Symphony of Sorrowful Songs) and Kodály: Psalmus Hungaricus (Hungarian Psalm). This was a somewhat unusual but very appropriate program to be played on international Holocaust Remembrance Day. Since this concert was more like a ritual and less like a usual classical show, and since there was no live audience, I decided not to take bows with the soloists, the chorus and the orchestra. Instead we just waited after both pieces, then left the stage in silence.
The COVID 19 situation has produced very different results around the world. Certain countries and cities have just shut down all cultural activities, others are trying to maintain live performing arts in different, and – as much as possible – safe, formats. The Górecki-Kodály concert was the first time when I did not feel like the applause was missing at the end of the performance. Also the “Hungarian Pierrot” stream has taught me a lot about how very engaged audiences can be in unusual circumstances, and that there might actually be upsides to live streaming a show. The best of all worlds would, of course, be the mix of live and virtual audience-experience for each and every performing arts performance in the future.

„Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak. De nem fontos, ne is gondolj rájuk. Semmi különös, ez a csecsemő fogakkal. Általában csak egy szál ferde tejfogacska, egy tökéletes alakú fog a kis szájban, nem olyan mint ennek a babának a teljes fogsora.”
A fenti idézet legújabb kortárs-amerikai irodalmi kedvencem, Kevin Wilson egyik történetének kezdete, és ahogy a szerző, úgy én is azért indítottam ezzel, hogy erős felütése legyen a szövegnek. Wilson története sem a bébi fogakról szól, bár ez a szál is folyamatosan jelen van az elejétől a végéig. Úgy néz ki, magyarul (még) csak az alábbi Wilson regény érhető el.
https://www.libri.hu
Én mindenesetre várom már, hogy angolul, novellái után valamelyik regényét is elolvassam.

Akkor most, hogy már felkeltettem az olvasó érdeklődését (köszi bébi fogak!) elmesélem, mi történt legutóbbi blog-posztom óta. Január 9-i idei első klasszikus koncertünk után tegnap volt a második, és a Huntsville-i muzsikusok és a közönség is – a COVID 19 biztonsági előírások kényelmetlenségei ellenére – nagyon értékelik azt, hogy a zenekar az élő koncertek folytatása mellett döntött. Jövő vasárnap játsszuk Schubert V. szimfóniáját Casual Classics sorozatunk keretében, ezúttal a Mars Music Hall-ban, amely nemrég nyílt meg, és ahol általában rock, jazz vagy bluegrass koncerteket tartanak. Schubert (akinek tegnap volt a 224. születésnapja!) sem fog lemaradni a népszerűségben, ebben biztos vagyok.
Január folyamán a tervek szerint megvalósult az UMZE “Bemutatom Pierrot-t” live stream-je a BMC-ből, amely koncert nagy és igen pozitív sajtó- és közönség-visszhangot váltott ki. Életemben először vettem részt – az Átlátszó Hang Fesztivál szervezőinek köszönhetően – egy ZOOM-on megvalósuló közönségtalálkozón. Meglepetésemre és örömömre több mint negyvenen vettek részt a koncert után még egy órán át tartó virtuális összejövetelen.
Fejérvári Zoltán játszotta Bartók II. zongoraversenyének szóló szólamát a Savaria Syimfonikusokkal egy héttel később. A Filharmünia által szervezett, több platformon is megtekinthető live stream-en eljátszottuk még az Igor herceg nyitányt Borogyintól (Glazunov változtatásaival) és Dvorák VIII. szimfóniáját. A rákövetkező héten a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek kérésére beugrottam Jose Cura helyett a zeneakadémiai bérletes hangverseny élő közvetítésébe (Cura Spanyolországban ragadt, állítólag nem a COVID hanem a hóhelyzet miatt), ja igen, nem kellett énekelnem, „csak” vezényelnem. 🙂 Ez volt az első alkalom, hogy nem zavart a közönség hiánya, és az előadás után elmaradó taps. A Nemzetközi Holokauszt Emléknap estéjén Górecki III. szimfóniája és Kodály Psalmus Hungaricus-a után meghajlás nélkül, teljes csöndben hagytuk el a színpadot, ami érzésem szerint csak hozzájárult a darabok hatásához, és az alkalomhoz illő megemlékezéshez.

A Górecki-Kodály est, valamint az Átlátszó Hang Fesztivál ötletes online közönségtalálkozója győzött meg végképp arról, hogy az online stream-eknek, és egyéb, csak az internet segítségével megvalósítható kiegészítő eseményeknek köszönhetően a jövőben az élő, közönség előtti hangversenyek dimenziója jó irányba kiterjeszthető. A technológia ereje nem az élő élmény helyettesítésében, hanem annak gazdagításában van.

Do Your Essential Work, and Do it the Best Way Possible! | Alapvető művészetek: megélésről és élésről

My year-closing statements are:
1) It could have been worse
2) Fake News are like Arts
3) Improvisation is everything

OK, let me explain.

I am aware of the horrible fact, that hundreds of thousands of innocent lives were lost, and I know, that even more people are going to die before we take control of this pandemic. Yes, many deaths could have been avoided with more responsible and professional governance (this is true about many other countries, not just the US), and if Western societies had cooperation rather than competition as a shared value. Yes, at points the way lockdowns were managed caused more harm than good, and yes, panic has been the driving force of official response to COVID-19, at least at the very beginning. Yet, despite all this, we could have had it much worse. The virus could have been a much more aggressive one to start with. We could be living before times of modern technology: shared computational power, the Human Genome Project, worldwide distribution networks: indeed, we could be living a 100 years ago, when the Spanish Flu hit. We are surviving. We are adjusting — if not fast enough and perhaps not very well — to our changed environment thanks to science and accumulated human knowledge in not just medicine, but sociology, mathematics, physics and in other sciences.

Yes, we are managing this situation all right despite the newest level of human stupidity on an industrial level: fake news and “alternative truth”. These would be the natural byproducts of all the good things I have mentioned above. Our mindset as a race is behind our actual knowledge of the world by about a 100 years if not more. (Just compare the “wear a mask!”-stories from Spanish Flu- to present-times.) You hear and read stories about people dying of COVID-19 and still not believing in COVID-19. Well, cognitive dissonance was not invented in the 21st Century either, but it has, like everything else, grown into global proportions. Flat Earth Society has members all over the Globe, as we know. Still. This is nothing like the plague or a III. World War. We are lucky, and perhaps, we are also learning — if not fast enough and perhaps not very well — after all.

“Fake news” and “alternative truth” are the products of the human brain: they are the dark side of human imagination, and they are also a response: the reflexes of a person drowning in the water who would pull his rescuer, too, under the water to die. We should be extensively talking about the power of Arts, and how it can be used for good. We can make up stories to save ourselves. We can make up super-heroes who do good, and by doing good in a fictional world THEY, or rather WE can make us better in the real one. We can write music: melodies and rhythms that can help a person to escape the linear-time of our everyday troubles. By helping them “escape”, we are giving our fellow humans a place and time to breathe, to replenish, to push the restart button. Arts are powerful in ways we do not even realize: no doubt, you can cause real harm with the instruments of arts as well, but you can do real good even easier. We, artists have real responsibilities, so do people with money and power who can help Arts work for the better. If you can invent fake enemies, you can invent virtual friends and helpers just as easily. Do the latter one and help your fellow humans to be positive, supportive, sensitive, happy, relaxed.

Most of 2020 did not go as planned, and that tells us one very important thing: improvisation is everything. In every art form improvisation is a basic tool, and it is also true to the support system of arts. Keep in mind: ARTS ARE ESSENTIAL, and you will find the way to provide it, you will find the way to enjoy it, and you will find a way to help artists to help us get back to where we would like to be: in my case that would be a shared live experience in a concert hall, listening to great music performed by great players to a receptive audience. I have had to let many things go this year, just like pretty much everyone everywhere. However, other opportunities, perhaps never before imagined ones, arose. In my case time was made for more composing, planning, finding alternative ways of maintaining precious relationships with my musicians and music-lover friends. Events, important opportunities, were postponed instead of cancelled. This alone shows the importance of what artists do (for You All, not just “for a living”), we, and by we I mean, We All want this. We want to do this. It is important. It is essential. My fellow musicians (artists), keep improvising while keeping your eye on the target! Help others as much as you can, make things work in your area for the better! Art-institutions: postpone, do not cancel! Governments: replace, recalibrate, do not just throw things away, keep it going! To us all: work many times harder on delivering perhaps less than usual, but nevertheless delivering the very thing what you are here for, and for making it better for as many of your fellow human beings as possible. Do your essential work, and do it the best way possible!

At the end of the year I am thankful for many unexpected things: compositions I could finish, new commissions, being asked to judge composition-competitions, doing live concert-, and opera performance-streams, doing socially distanced concerts, finding unusual ways to fundraise. I am thankful for the Artisjus Performing Arts Award. I am thankful for being able to stay safe and feed my family. I am thankful for being part of working for better things, and for preparing — together with every one of you — to return to everything essential and human.

I wish Everyone Merry Christmas, Blessed Holidays, and a 2021 rich in Arts and all the Good Things only we can give each other.

Amit az elmúlt évről mondanék:
1) Lehetett volna rosszabb
2) Az álhírek olyanok mint a művészetek
3) Az improvizáció mindent visz

Akkor kifejtem.

Tudom, hogy százezrek, talán milliók haltak meg úgy, hogy nem kellett volna meghalniuk. Tudom, hogy a közeljövőben még több százezer ember lenne megmenthető. Mindez persze felelős és profi kormányzással (ami itt és most nem ország vagy rendszer függő), és akkor, ha itt nyugaton a szabadverseny helyett mondjuk az egymás iránti felelősség és a kooperáció lennének alapértékek. Érthető, hogy kezdetben a pánik volt a pandémiára adott hivatalos válasz alapja, de ahol ma is halogatnak és nem követik a hozzáértők tanácsát, ott tudatosan hagyják polgártársaikat meghalni. Mindezt számba véve mégis azt mondom, lehetett volna rosszabb is. Maga a COVID-19 vírus lehetett volna agresszívabb (a mutációkra továbbra is figyelni kell!). Élhetnénk 100 évvel ezelőtt is, a spanyol nátha korában, amikor még sem az emberi géntérkép, sem az egész világot behálózó gyógyszerterjesztő hálózatok nem léteztek. Az emberiség alkalmazkodik, talán nem olyan gyorsan és fájdalom nélkül mint szeretnénk, de a felgyűlt közös tudásnak köszönhetően legalábbis eséllyel élünk túl egy pandémiát.

Annak ellenére működni látszik a válságkezelés, hogy most már évek óta élünk együtt az emberi sötétség legújabb vívmányaival, az álhírekkel és az úgynevezett „alternatív valóság”-gal, és mindettől, az legújabb információs technológiáknak köszönhetően, a világ egyetlen pontján sem menekülhetünk. Az álhírek és az „alternatív valóság” az internet korának, és az emberi képzelet árnyoldalának természetes melléktermékei. Attól félek, mint faj, mentálisan még valóban 100 évvel ezelőtt, a spanyol nátha korában élünk. Hallunk megdöbbentő történeteket olyanokról, akik a COVID-19 komplikációiban haldokolva is azt mondják, ez az egész csak ki lett találva. Hiába, a kognitív disszonancia sem mai találmány. Mégis, ez azért nem a III. világháború vagy egy évszázadokkal ezelőtti pestisjárvány. Valljuk be, szerencsénk van, és talán tanuljuk a valóságot olyan sebességgel, ami továbbra is segíthet túlélni. Mindeközben részletesen és folyamatosan kellene beszélnünk a művészetek erejéről, és hogy azt jóra vagy rosszra használjuk. Az álhírek kitalálása, magunknak való bemagyarázása és terjesztése ugyanannak az emberi képzelőerőnek köszönhetőek, amely kreativitásával rengeteg fantasztikus alkotást tud létrehozni, és amely élhetővé teszi a mindennapokat. Nekünk művészeknek, közönségnek, hatalommal és pénzzel rendelkezőknek közös felelősségünk, hogy a művészetek a jóra tanítsanak, és segítsenek az önzés, a hazugság, a gonoszság erői ellen, amely erők persze szintén mi magunk vagyunk.

Nekem sem úgy alakult 2020, ahogy terveztem, de kinek? Az improvizáció minden művészeti ágban alapja az alkotásnak, és most már fontos és elismert alapja a művészeti alkotás feltételei megteremtésének is. Ez úton is köszönöm a szervezőknek, művésztársaknak, a közönség tagjainak, hogy közösen kitaláltuk, és megtaláltuk azokat az utakat, módokat, ahogy zene, tánc, színház — mindannyiunk túlélése érdekében — életben tartható. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem vagyunk hajlandóak közösen improvizálni, annak minden bizonytalanságával és szépségével együtt. Köszönöm mindazoknak, akik a helyett, hogy lemondtak volna egy produkciót mindent megtettek, hogy azt online lehessen közvetíteni, akik kitalálták a táv-mozit és a virtuális koncerttermet, akik fáradtságot nem kímélve biztosították szociális távolságtartással megvalósítható események létrejöttét. Mindez nem csak a művészek megéléséről (avagy éhen nem halásáról) szól, hanem mindannyiunk „éléséről” is. Segítsünk egymásnak!

Így, az év végén hálás vagyok a várt és váratlan lehetőségekért: megrendelésekért, zsűrizésre való felkérésekért, élő koncertekért és élő közvetítésekért, videó-beszélgetésekért, zene-felvételekért. Hálás vagyok a halasztásokért a törlések helyett. Hálás vagyok az Artisjus Előadó-művészeti Díjért, mert újból bebizonyosodott, hogy vannak akik odafigyelnek arra amit csinálok, és értékelik azt. Hálás vagyok azért, hogy a családom és én eddig egészségben és biztonságban megúsztuk ezt az őrületet. Maradjon is így. Hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek/ segítenek túlélni, és felkészülni a jobb időkre.

Mindenkinek Áldott Karácsonyt, Boldog Ünnepeket, és zenében — különösen élő hangversenyekben — gazdag 2021-et kívánok!

Timequake 2020 | Időrengés 2020

Timequake, one of my favorite Kurt Vonnegut novels. One of the many books I read first in Hungarian then re-read it years later in the original English. “…timequake, a sudden glitch in the space-time continuum, made everybody and everything do exactly whet they’d done during a past decade, for good or ill, a second time. It was déjà vu that wouldn’t quit for ten long years. /…/ There was absolutely nothing you could say during the rerun, if you hadn’t said it the first time through the decade.. /…/ Only when people got back to when the time quake hit did they stop being robots of their pasts.”
Hopefully not for a decade, but there is a very special kind of timequake happening right now regarding COVID and how people react to it. The US is behind Europe a few months (well, actually it is kind of jumping back and forth in time based on geographical location and the power struggle between federal and local authorities, and of course based on the ever-inventive wishful thinking and fear-mongering of certain media outlets), and I keep reliving the first few months of the pandemic I have experienced during the lockdown in Hungary.
It is somewhat discouraging to see how in the age of information the biggest problem we face is the lack of reliable information, and the lack of trust in one-another. Information bubbles, troll-factories and conspirator theories will be the undoing of civilization as we know it. Here is an unsolicited advice: it never hurt anyone to be more prepared than necessary, to be careful and mindful. Wear a mask, and check out ‘Timequake’ by Kurt Vonnegut!

https://en.wikipedia.org/wiki/Timequake

A fenti Wikipedia linken található Kurt Vonnegut amerikai író Időrengés című regényének angol nyelvű leírása. A könyv alapötlete szerint a világon, akárcsak egy hosszú déjà vu, egy tíz éves periódus szóról szóra, mozdulatról mozdulatra, napról napra, percről percre megismétlődik, és ennek a földön mindenki áldozatává lesz úgy, hogy közben tudatában van annak, hogy mi történik vele. Tíz év robotlét. Ilyesmit tapasztal most mindenki, aki az Egyesült Államokban próbálja megélni, túlélni a COVID pandémiát. Az, hogy a vírus pár hónappal később ért Amerikába eredményezhette volna azt is, hogy az emberek, a kormányok felkészülnek rá, megelőző intézkedéseket hoznak, és tanulnak abból, amit Ázsiában és Európában rosszul, vagy esetleg jól csináltak. E helyett minden újra történik, csak más nyelven, és más kulturális hangsúlyokkal. Szomorú tény, hogy a világ részeinek információs közelsége, az információáramlás gyorsasága a valós életben nem jár pozitív hozadékkal. Attól félek, – és ezzel nem vagyok egyedül -, hogy a információs buborékok, az internetes troll-gyárak és a konspirációs teóriák előbb utóbb teljesen szétzilálják a modern emberi civilizációt összetartó vékony szálakat. Nem szokásom tanácsokat osztogatni, de azért annyit elmondanék itt is: embernek abból még nem származott baja, hogy óvatosabb volt a kelleténél, és odafigyelt embertársaira.
Viseljünk maszkot, és olvassunk Vonnegutot!

Can We Still Ride the Bike? | Tudunk még biciklizni?

In Hungary, and most parts of Europe the world is re-opening. The curve has been flattened and we all are learning to adjust to new rules of social distancing, until one or more vaccines are developed and widely available. As fast as music events have shut down, they are now back, even though very few things are on as they were originally planned as part of the summer season. Last weekend I have conducted two sessions of a more music recording. Now I am in Szombathely, in Western Hungary, with the Savaria Symphony. We are doing a free indoor concert (allowed to be held for 500 or less people) for the subscribers of the symphony. The program includes two all time symphonic favorites, Mozart’s G-Minor Symphony, No. 40, and the Third Symphony of Johannes Brahms. In two weeks I will be conducting the studio recording of a contemporary cantata by composers László Sáry with soloist, a small chorus and the musicians of the UMZE ensemble, all this at the wonderful Budapest Music Center. In the meantime a couple of new engagements are popping up for early fall as well.

They say that one cannot forget how to ride a bike. I have not conducted a live concert for months, and it kind of feels like when one rides the bike after a long hiatus. Your muscles do remember, but there is always a little bit of a doubt in the back of one’s head: can I still do this? Musicians of the Savaria Symphony and myself are having tremendous fun working on pieces like the Mozart and the Brahms symphonies, and we are thankful to be able to play in front of a live audience in a couple of days. Live concerts are truly a celebration of human existence, and it is amazing to be able to have such an amazing profession. Szombathely’s Bartok Hall’s registration list for the concert has filled up in a matter of a few days. Audiences are hungry for live music. I think we all remember what fun it is to ride a bike, and we are ready to do it again.

Azt mondják, biciklizni nem lehet elfelejteni. Azért persze amikor hónapokat kihagy az ember, akkor – még ha az izmok emlékeznek is – kis félelem mindig van, vagy legalább is a kisördög biztosan kérdezget halkan, miszerint “megy ez meg neked”? Biztos vagyok benne, hogy a Savaria Szimfonikusok muzsikusai is így vannak ezzel. Hétfőn kezdtünk el próbálni, és csütörtök este, a bérletes közönségnek szervezett ingyen ajándékkoncert keretében adjuk majd elő Mozart “Nagy” g-moll, és Brahms III. szimfóniáját. A “próbabiciklizés” már nagyon jól megy, örömmel és kimerítően dolgozunk a részleteken, és mindannyian várjuk nagyon az élő közönség előtt való muzsikálást.

A múlt hétvégén két napot filmzene felvétel dirigálásával töltöttem, július közepén pedig Sáry László kantátáját vesszük majd fel a Budapest Music Centerben énekes szólistákkal, kamarakórussal és az UMZE zenészeivel. Tulajdonképpen amilyen gyorsan abbamaradtak a zenélési lehetőségek, szerencsére majdnem ugyanolyan gyorsan vissza is térnek, még ha nem is olyan formában, ahogy megszoktuk. Már kora őszre is érkezett néhány új felkérés, közöttük olyan is, ami nem is volt tervbe véve az elmúlt szezonban. Olvastam, a Scala újra játszik, és máshol Európában is “nyit a zenebolt”. Ha vigyázunk egymásra, akkor nem kell zene és zenélés nélkül kibírnunk amíg a vakcina elkészül, és mindenki számára elérhető lesz.

30

Just one number, the number of days I have been staying in my Budapest apartment, and a number that works for a blog post entry title without translation. I pretty much imposed a stay in shelter order on myself even before the official orders came out. I would not call this a quarantine, rather a limitation of movement, and of course the closure of shops, services that are not essential. Since I have always been working home alone half or at least one third of my life, – how else can you do composition? – this in fact only feels as half of a quarantine anyway. To be completely honest, it feels like our entire life became one big online-presence, hence the lack of urge of writing much here.

Since my last post, I managed to put the video recording of the March 13 concert online with Hungarian and German subtitles. I have been working on Peter Eötvös’ newest opera. I am telling you, writing a piano score for an opera is as creative as it gets with working with someone else’s music. The composer and I are in constant contact via email and one the phone, and I am enjoying the slow and meticulous work. I have composed a 7 minute movement for clarinet and piano, and one more movement is coming. My son, Vince, and his clarinetist friend requested the piece, and since I stopped composing ‘The Music Gene’ due to the cancellation of HSO’s concerts for the rest of the season, I could not wait to dive into this new creative activity. I have also created two librettos, one in Hungarian (for a possible one act opera on a historical theme) and one in French (for an exciting ensemble project in France in 2021).

There’s lost of reading and TV watching in my life, but I guess, that is nothing out of the ordinary nowadays. However planning for the end of August and for the fall have sped up considerably, just like planning of other future conducting and compositional work. This keeps me busy along with my usual daily walk, especially since the weather has been so beautiful. Luckily it is not too difficult to practice social distancing in this part of town while out walking. I have given a couple of interviews as well in the last couple of weeks, created a few videos for the HSO family, and also will be participating in at least two online FaceBook broadcasts. Check out the invitation to this upcoming chat led by Kornél Fekete-Kovács, leader of the Modern Art Orchestra big band.

http://facebook.com

In the meantime I am reading, watching, listening to people reacting to the COVID crisis in a million different ways. I guess unusual times don’t change people’s biases, preferences and desires. It seems most of us are waiting for a substantial change because of this world-lock down, just in very different ways. I for one believe in human nature with all its good and bad things included. I think we will rather quickly than slowly return to our ways of life, and then, in a few decades we will be able to see how this crisis initiated little, and perhaps substantial changes for the better or for the worse.

30 and counting.

30-nál tartok. Ennyi a napok száma, amit eddig budapesti otthonomban töltöttem. Mondanám, bezárva, de ez azért nem teljesen igaz. Karantén helyett inkább a korlátozás szót lehet használni. Ami saját életstílusomat illeti, eddig legtöbbször az történt, hogy az aktív koncertezési és utazási élet vette át a hatalmat felettem, és az otthonülős, olvasós, gondolkodós, de főleg komponálós Vajda Gergely felett. Ezért aztán valahogy úgy élem meg a nem magam választotta életmódváltást, mint valami furcsa egyensúlynak ha nem is a helyreállását, de mindenképpen a jó, vágyott irányba billenését. Persze, hiányzik az emberek társasága, főleg a muzsikusoké, meg a közönségé. Hiányzik mások előadását nézni, hallgatni. Hiányzik egy nagy családi vacsora a kedvenc éttermemben. Közben viszont az otthonülős, olvasós, gondolkodós, komponálós énem nagyon is jól érzi magát. Ezért sem tudom másként mint fél-karanténként megélni ezt a helyzetet.

Mióta utoljára posztoltam befejeztem a március 13-i UMZE koncerten bemutatóként elhangzott ‘Fuharosok’ mono-koncert-operám videójának editálási munkáit, megírtam egy jelenet teljes zongorakivonatát Eötvös Péter legújabb operájához, összeraktam két librettót (az egyik egy lehetséges magyar projekt alapja, a másik egy felkérésre készülő mű francia nyelvű szövege), komponáltam egy 7 perces darabot klarinétra és zongorára Vince fiam és kamaratársa számára, adtam pár interjút, készítettem jó néhány videó-üzenetet. Hamarosan egy, reményeink szerint izgalmas, online beszélgetésben veszek majd részt, amire mindenkit szeretett invitálok szerda este 9-kor. Részletek a fenti linken.

Mindeközben nézem, olvasom, hallgatom, ahogy mindenki saját vérmérséklete szerint reagál a krízishelyzetre. Ritka kivételtől eltekintve mindenki saját vágyait és félelmeit vetíti ki a COVID utáni helyzetre, ami persze érthető. Szerintem amint lehet, mindannyian visszatérünk ahhoz az életformához amit a krízis előtt éltünk, talán még fel is gyorsulnak majd a dolgok, habár kezet fogni, puszilkodni egy darabig biztosan kevesebbet és óvatosabban fogunk. Tíz-húsz év múlva aztán meglátjuk majd, milyen pozitív vagy negatív változásokat indított el ez a helyzet, amely most is csak azért tűnik a “normálistól” eltérőnek, mert nemhogy a száz évvel ezelőtti spanyolnátha járványról, de már a harminc éves HIV-ről is hajlamosak voltunk elfelejtkezni. Emberi természet.

Long January I Hosszú január

“January has been a long year, but I have survived”. I’ve run into this meme online a couple of times in the past week. Indeed, a lot has happened in politics and international affairs since we have entered the Twenties of the century. It feels like my own affairs, too are getting up to speed with the news cycle. Confession: I like the speed and the buzz. 🙂
I am alternating between composing (working on ‘The Music Gene’ piece now for April), studying for upcoming concerts (Ravel and Trombones is coming up) and brushing up on my German (it is rusty to say the least).
Check out what’s happening in Huntsville here:
https://hso.org

I am looking forward to teaching at the Peter Eötvös Contemporary Music Foundation again soon, this time along with guest professor Fabián Panisello, Argentinian-Spanish composer and conductor
https://eotvosmusicfoundation.org

Then I will be diving into Jake Heggie’s opera, Dead Man Walking, and my own composition based on a novel by Péter Esterházy
https://wikipedia.org
Stay tuned!

“Január hosszú év volt, de túléltük.” Egy hete sokadszorra futok bele az interneten ebbe a mémbe, és valóban a hírciklus még a szokásosnál is jobban felgyorsulni látszik. Nem panaszkodhatom, mert az én dolgaim is sűrűn követik egymást, és nem mondhatom, hogy ez ne lenne kedvemre való. Most éppen ‘A zenegén’ című szopránra, narrátorra és hangszeres együttesre írandó kompozíciómon dolgozom, melynek bemutatója áprilisban lesz Huntsville-ban, miközben folyamatosan darabokat tanulok a koncertjeimre, és berozsdásodott német tudásomat is próbálom felfrissíteni.

A Huntsville Symphony koncertjeiről a megszokott linken, itt lehet olvasni,
https://hso.org
a februárban megrendezésre kerülő karmester-zeneszerző kurzusról pedig itt:
https://eotvosmusicfoundation.org

A Fabián Panisello, spanyol-argentin zeneszerző-karmesterrel és Eötvös Péterrel közös mesterkurzusunk után a Magyar Állami Operaház produkciójában vezényelem majd Jake Heggie Ments meg, Uram! című operáját, amely a híres Dead Man Walking című filmből, illetve az annak alapjául szolgáló könyv történetéből készült.
http://wikipedia.org
Ezt saját mono-concert-oprám követi majd, amely Esterházy Péter Fuharosok című regénye alapján íródott.
http://umze.hu

Happy Creative New Year/ Boldog Alkotó Új Év(et)

December has been an especially active month for me as a composer. I have finished my newest opera entitled ‘Transporters’ (‘Fuharosok’ in Hungarian). It is a mono-concert-opera for 1 singer (or if decided by a stage director, it can also be done by 3 singers) and 15 players based on the novel of the same title by Péter Esterházy (1950-2016). ‘Transporters’ will be first performed in its natural concert-form with the UMZE Ensemble, Anna Molnár singing the vocal part, on March 13, 2020 at the Budapest Music Center, conducted by me.
Check out the bi-lingual website of Ensemble UMZE about details on my piece and the concert mentioned above, and also about the next two performances of Ensemble UMZE, conducted by Balázs Horváth.

https://umze.hu

Before hitting the concert-scene running – for details click HOME and look ——> to the right 😉 – I will participate in a panel organized by the Musica Femina International Symposium as part of Transparent Sound Festival (January 8)

https://atlatszohang.hu

and also do the first TV interview of 2020 on the same day. More news in 2020, until then:
Happy New Year, and Lots of Beautiful and Exciting Music to You All!

December 26-án, majdnem napra pontosan 6 hónappal az első hang leírása után, befejeztem ‘Fuharosok’ című mono-koncert-operámat Esterházy Péter azonos című regénye alapján. 2020 március 13-án lesz a bemutató az UMZE hangversenyén Molnár Anna előadásában. Az alábbi linken nem csak erről a koncertről, hanem az UMZE két további, januári hangversenyéről is található részletes információ magyarul és angolul.

https://umze.hu

Mielőtt ismét beindul a koncertszezon sűrűje, január 8-án még vendége leszek a Musica Femina szimpózium ‘hang-nem-váltás’ beszélgetésének,

https://atlatszohang.hu

és ugyanaznap az év első TV interjújúra is sor kerül majd. A 2020. év koncertdátumai és helyszínei a HOME oldalon a posztomtól jobbra ——> olvashatóak. 😉
Addig is amíg jövőre újabb posztokkal jelentkezem, kívánok mindenkinek Boldog Új Évet, és minél több gyönyörű és izgalmas zenét 2020-ban is!

Mozartiana, Little 9, Big 9/ Mozartiana, Kis 9, Nagy 9

Meetings, programming, and a fun Debutant Ball, – the major annual fundraising for the Symphony, organized by the Huntsville Orchestra Guild – were/ are included in my program in Huntsville, before I head back to Budapest. On November 13 I will be conducting the Danubia Orchestra at the Liszt Academy in a program of music by Tchaikovsky, Ustvolskaya and Mozart. Here are the details:
https://odz.hu

After the concert I am back on the plane again to catch my rehearsals and two performances with the Huntsville Symphony Orchestra. On November 17 I will be picking up my clarinet, playing the 2nd clarinet part of Mozart’s Serenade for Winds in c-minor, and listening to a beautiful flute quartet written by the same genius. This will be our, by now traditional, dinner-concert, and our first Casual Classic program of the season. We are back at the Speakeasy for CC1 at Straight to Ale brewery this year.
https://hso.org

On November 22 the HSO will join forces with guest vocalists and the Huntsville Community Chorus to perform Beethoven’s ever-popular 9th Symphony. For the first half of the concert I programmed the little brother of Big 9, composed about 120 years later, Shostakovich’s wartime-defying gem, his 9th Symphony.
https://hso.org
It is going to be a tour de force show both for orchestra and singers.

I often get the question: “But when do you actually compose?” I can tell you exactly: for example right now. (OK, I am taking a break so I can finish this post.) I compose between orchestra projects, meetings, fundraising events and radio interviews. I compose in my head, even when I do not have time to sit down with my laptop. I am excited about the music I am writing right now, and if you read the page called COMPOSITIONS here:
http://http://www.gregoryvajda.com/compositions/
with a little thinking you can figure out, what’s on my drawing board at this moment. However, I like to wait until the piece is finished, then I will post about it plenty. See you around, and come back to read again soon!

Találkozók, megbeszélések, program-tervezés, és a Huntsville Symphony működését támogató legnagyobb éves jótékonysági akció, a Huntsville Symphony Guild által szervezett Debutant Ball történt/ történik most Huntsville-ban. Kb. két hét múlva megint itt leszek, hogy eljátszam a, most már tradicionálisnak nevezhető Vacsora Koncertünk programján, Mozart c-moll fúvósszerenádjának második klarinét szólamát. Elhangzik még ugyanitt Mozart Fuvola-kvártettje is, ezúttal a Straight To Ale sörház egyik termében.
https://hso.org

November 22-én kettő, egy kicsi és egy nagy IX. szimfóniát vezénylek majd. A jelzők természetesen csupán a művek terjedelmére, és hangszerelésére vonatkoznak, hiszen zeneművek zsenialitását biztosan nem a méretük, vagy az apparátusuk határozza meg. Beethoven és Sosztakovics művei adják idei második klasszikus koncertünk programját.
https://hso.org
Nem először vezényelem ezt a darab-párosítást, és remélem, hogy most is tökéletesen kiegészítik majd a művek egymást, és az este folyamán mindkettőről kiderül, mennyire zseniálisak.

A két sűrű amerikai periódus között, november 13-án, a Zeneakadémián lépek fel, ezúttal az Óbudai Danubia Zenekar vendégeként. Az ÓDZ ismét izgalmas műsorra kért fel, benne Csajkovszkij, Usztvolszkaja (még sosem vezényeltem azelőtt!) és Mozart műveivel.
https://odz.hu
A jegyek szépen fogynak, úgyhogy akit érdekel, vegye meg a magáét minél hamarabb!

Be kell valljam, azért komponálok is, (szokták kérdezni, mikor… hát például most) megbeszélések, találkozók, próbák, emailezés előtt és után, sokszor fejben, ha nincs időm a számítőgép elé ülnöm. Blog-honlapom COMPOSITIONS oldalát böngészve nem nehéz kitalálni, most éppen mit komponálok, de a erről majd akkor mesélek, amikor már elkészültem a darabbal.
http://http://www.gregoryvajda.com/compositions/

Addig is, – a térben, és időben – legközelebbi koncerten találkozunk!

600 Days, Liszt Academy, Dome/ 600 nap, Zenekadémia, Dome

About three weeks and three (+1) projects in Budapest, Hungary this month.
Tomorrow (Sunday, Oct 6) as part of the program of the contemporary art festival, CAFe Budapest, I will be conducting two compositions by László Melis, composer of the Oscar-winning movie, Son of Saul at the Budapest Music Center. Melis has passed 600 days ago, hence the title of the concert. All the participating musicians, including myself, have agreed to offer their performance fee to support his daughter and widow.
You can read about this concert here:
https://bmc.hu

On October 22 I will be conducting the symphony orchestra of the Liszt Academy in a program of music by Liszt, Ligeti and Brahms. Click the link below for detailed information.

https://zeneakademia.hu

On October 26&27 I will be conducting a recording session of a contemporary guitar concerto by Arnaud Fillion. The orchestra will be comprised of the members of the Hungarian Radio Symphony.

Talking about Hungarian Radio, just yesterday I have had a great recording session with flutist Gergely Ittzés and violist Péter Bársony. These two wonderful musicians have decided that they wanted to make a professional recording of my almost-five-minute-long duo, entitled ‘Dome’. We have enjoyed every minute of the 2 and a half hour session. I can’t wait to hear the edited version soon!

Tegnap, egy két és fél órás jókedvű ülés alatt elkészült fuvola-brácsa duóm, a ‘Dome’ stúdiófelvétele a Magyar Rádióban. Ittzés Gergely és Bársony Péter gyönyörűen muzsikáltak. Alpár Tibor zenei rendezővel, és Lukács Miklós hangmérnökkel együtt a pult mögül élvezhettem a – nem könnyű – darab minden apró, a muzsikusok által szépen kidolgozott részletét. Örömmel várom majd az összevágott verziót!

A CAFé Budapest programjaként holnap, október 6-án, vasárnap a BMC-ben dirigálok két művet a Melis László zeneszerző emlékére rendezett koncerten. A BMC a bevételt, a résztvevők pedig felléptidíjukat ajánlották fel a 600 napja elhúnyt zenész-zeneszerző özvegye és gyermeke megsegítésére.

https://bmc.hu

Október 22-én első alkalommal vezényelem majd a Zeneakadémia szimfonikus zenekarát. Rohmann Ditta szólójával hangzik majd fel Ligeti Csellóversenye, Liszt A bölcsőtől a sírig című szimfonikus költeménye és Brahms IV. szimfóniája között. A programról az alábbi linken lehet részleteket olvasni.

https://zeneakademia.hu

Október 26,- és 27-én Arnaud Fillion új gitárversenyének stúdiófelvételét vezénylem majd a Magyar Rádiózenekar zenészeinek élén. Így jön össze 3+1 izgalmas projekt a Budapesten töltött kb. három októberi hét alatt.