Tag Archives: Budapest

This is the Baby, and Yes, Those are Teeth | Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak

Posted on by

“This is the baby, and yes, those are teeth. They are not important. Don’t think about them. Nothing special, this baby with teeth. Usually it is only a snaggletooth, a single, perfectly formed tooth in the tiny mouth, unlike the full set on this baby.”
Why am I writing about a baby with a full set of teeth? I am not. Just like the author of this short story: The Choir Director Affair (The Baby’s Teeth), Kevin Wilson is not writing about it, yet he starts this story with the sentences above. Genius. One of the best ever opening for a short story. Kevin Wilson and his book of short stories called: Tunneling to the Center of the Earth is my newest discovery in contemporary American literature. I think I am ready for one of his novels next.
https://www.wilsonkevin.com

Now that I have your attention (thanks, Baby with the Teeth!) let me tell you about all that has happened since my last post. Huntsville Symphony played its first Classical show of the season on January 9, and we have just played our second one this past Saturday. Audiences are very appreciative of us producing live shows, and – despite all the inconveniences of COVID 19 safety measures – our musicians are very happy to play in front of a live audience. We are ready to play our first Casual Classic show with Schubert’s Symphony No.5 on the program at the newest music venue in town called Mars Music Hall. I believe that Schubert’s music (what a coincidence, his 224th Birthday is TODAY!) is a perfect fit to a place that in normal circumstances serves alcohol and lets people dance while listening to their favorite bands.
On January 16th UMZE Ensemble put on a live stream show at the Budapest Music Center – as part of the Transparent Sound Festival – with Schoenberg’s famous (and perskap infamous) Pierrot Lunaire and a matching piece commissioned by the ensemble for this occasion. Daniel Dinyes – to the words of one of the most famous Hungarian poets, Lajos Parti Nagy – created a set of songs for soprano and baritone and named it “Hungarian Pierrot”. The concert had viewers in the several hundreds and even the after concert Zoom-Meet-The-Audience (I love this idea!) had around 40 people joining in. We have received many very positive reviews and an overall great response to the production.
After my week with UMZE Ensemble I traveled to Szombathely in South-West Hungary to conduct a full concert at the helm of the Savaria Symphony, that was also being done with no live audience but with live stream on many different platforms. On the program we had Prince Igor Overture by Borodin (completed and partly orchestrated by Glazunov), Bartók’s 2nd Piano Concerto with Zoltan Fejervari as the soloist, and Dvorak’s Symphony No.8.
Here is an American review of Fejervari, this wonderful, young talent.
https://www.washingtonpost.com

As this project was going on I received a call from the Hungarian Radio asking if I was able to step in and conduct their orchestra and chorus in yet another live stream, this time from the Liszt Academy in Budapest. It was supposed to be a concert conducted by Jose Cura, but he was unable to travel from Spain. After a few changes the concert program ended up being: Górecki: Symphony No.3 (Symphony of Sorrowful Songs) and Kodály: Psalmus Hungaricus (Hungarian Psalm). This was a somewhat unusual but very appropriate program to be played on international Holocaust Remembrance Day. Since this concert was more like a ritual and less like a usual classical show, and since there was no live audience, I decided not to take bows with the soloists, the chorus and the orchestra. Instead we just waited after both pieces, then left the stage in silence.
The COVID 19 situation has produced very different results around the world. Certain countries and cities have just shut down all cultural activities, others are trying to maintain live performing arts in different, and – as much as possible – safe, formats. The Górecki-Kodály concert was the first time when I did not feel like the applause was missing at the end of the performance. Also the “Hungarian Pierrot” stream has taught me a lot about how very engaged audiences can be in unusual circumstances, and that there might actually be upsides to live streaming a show. The best of all worlds would, of course, be the mix of live and virtual audience-experience for each and every performing arts performance in the future.

„Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak. De nem fontos, ne is gondolj rájuk. Semmi különös, ez a csecsemő fogakkal. Általában csak egy szál ferde tejfogacska, egy tökéletes alakú fog a kis szájban, nem olyan mint ennek a babának a teljes fogsora.”
A fenti idézet legújabb kortárs-amerikai irodalmi kedvencem, Kevin Wilson egyik történetének kezdete, és ahogy a szerző, úgy én is azért indítottam ezzel, hogy erős felütése legyen a szövegnek. Wilson története sem a bébi fogakról szól, bár ez a szál is folyamatosan jelen van az elejétől a végéig. Úgy néz ki, magyarul (még) csak az alábbi Wilson regény érhető el.
https://www.libri.hu
Én mindenesetre várom már, hogy angolul, novellái után valamelyik regényét is elolvassam.

Akkor most, hogy már felkeltettem az olvasó érdeklődését (köszi bébi fogak!) elmesélem, mi történt legutóbbi blog-posztom óta. Január 9-i idei első klasszikus koncertünk után tegnap volt a második, és a Huntsville-i muzsikusok és a közönség is – a COVID 19 biztonsági előírások kényelmetlenségei ellenére – nagyon értékelik azt, hogy a zenekar az élő koncertek folytatása mellett döntött. Jövő vasárnap játsszuk Schubert V. szimfóniáját Casual Classics sorozatunk keretében, ezúttal a Mars Music Hall-ban, amely nemrég nyílt meg, és ahol általában rock, jazz vagy bluegrass koncerteket tartanak. Schubert (akinek tegnap volt a 224. születésnapja!) sem fog lemaradni a népszerűségben, ebben biztos vagyok.
Január folyamán a tervek szerint megvalósult az UMZE “Bemutatom Pierrot-t” live stream-je a BMC-ből, amely koncert nagy és igen pozitív sajtó- és közönség-visszhangot váltott ki. Életemben először vettem részt – az Átlátszó Hang Fesztivál szervezőinek köszönhetően – egy ZOOM-on megvalósuló közönségtalálkozón. Meglepetésemre és örömömre több mint negyvenen vettek részt a koncert után még egy órán át tartó virtuális összejövetelen.
Fejérvári Zoltán játszotta Bartók II. zongoraversenyének szóló szólamát a Savaria Syimfonikusokkal egy héttel később. A Filharmünia által szervezett, több platformon is megtekinthető live stream-en eljátszottuk még az Igor herceg nyitányt Borogyintól (Glazunov változtatásaival) és Dvorák VIII. szimfóniáját. A rákövetkező héten a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek kérésére beugrottam Jose Cura helyett a zeneakadémiai bérletes hangverseny élő közvetítésébe (Cura Spanyolországban ragadt, állítólag nem a COVID hanem a hóhelyzet miatt), ja igen, nem kellett énekelnem, „csak” vezényelnem. 🙂 Ez volt az első alkalom, hogy nem zavart a közönség hiánya, és az előadás után elmaradó taps. A Nemzetközi Holokauszt Emléknap estéjén Górecki III. szimfóniája és Kodály Psalmus Hungaricus-a után meghajlás nélkül, teljes csöndben hagytuk el a színpadot, ami érzésem szerint csak hozzájárult a darabok hatásához, és az alkalomhoz illő megemlékezéshez.

A Górecki-Kodály est, valamint az Átlátszó Hang Fesztivál ötletes online közönségtalálkozója győzött meg végképp arról, hogy az online stream-eknek, és egyéb, csak az internet segítségével megvalósítható kiegészítő eseményeknek köszönhetően a jövőben az élő, közönség előtti hangversenyek dimenziója jó irányba kiterjeszthető. A technológia ereje nem az élő élmény helyettesítésében, hanem annak gazdagításában van.

Do Your Essential Work, and Do it the Best Way Possible! | Alapvető művészetek: megélésről és élésről

Posted on by

My year-closing statements are:
1) It could have been worse
2) Fake News are like Arts
3) Improvisation is everything

OK, let me explain.

I am aware of the horrible fact, that hundreds of thousands of innocent lives were lost, and I know, that even more people are going to die before we take control of this pandemic. Yes, many deaths could have been avoided with more responsible and professional governance (this is true about many other countries, not just the US), and if Western societies had cooperation rather than competition as a shared value. Yes, at points the way lockdowns were managed caused more harm than good, and yes, panic has been the driving force of official response to COVID-19, at least at the very beginning. Yet, despite all this, we could have had it much worse. The virus could have been a much more aggressive one to start with. We could be living before times of modern technology: shared computational power, the Human Genome Project, worldwide distribution networks: indeed, we could be living a 100 years ago, when the Spanish Flu hit. We are surviving. We are adjusting — if not fast enough and perhaps not very well — to our changed environment thanks to science and accumulated human knowledge in not just medicine, but sociology, mathematics, physics and in other sciences.

Yes, we are managing this situation all right despite the newest level of human stupidity on an industrial level: fake news and “alternative truth”. These would be the natural byproducts of all the good things I have mentioned above. Our mindset as a race is behind our actual knowledge of the world by about a 100 years if not more. (Just compare the “wear a mask!”-stories from Spanish Flu- to present-times.) You hear and read stories about people dying of COVID-19 and still not believing in COVID-19. Well, cognitive dissonance was not invented in the 21st Century either, but it has, like everything else, grown into global proportions. Flat Earth Society has members all over the Globe, as we know. Still. This is nothing like the plague or a III. World War. We are lucky, and perhaps, we are also learning — if not fast enough and perhaps not very well — after all.

“Fake news” and “alternative truth” are the products of the human brain: they are the dark side of human imagination, and they are also a response: the reflexes of a person drowning in the water who would pull his rescuer, too, under the water to die. We should be extensively talking about the power of Arts, and how it can be used for good. We can make up stories to save ourselves. We can make up super-heroes who do good, and by doing good in a fictional world THEY, or rather WE can make us better in the real one. We can write music: melodies and rhythms that can help a person to escape the linear-time of our everyday troubles. By helping them “escape”, we are giving our fellow humans a place and time to breathe, to replenish, to push the restart button. Arts are powerful in ways we do not even realize: no doubt, you can cause real harm with the instruments of arts as well, but you can do real good even easier. We, artists have real responsibilities, so do people with money and power who can help Arts work for the better. If you can invent fake enemies, you can invent virtual friends and helpers just as easily. Do the latter one and help your fellow humans to be positive, supportive, sensitive, happy, relaxed.

Most of 2020 did not go as planned, and that tells us one very important thing: improvisation is everything. In every art form improvisation is a basic tool, and it is also true to the support system of arts. Keep in mind: ARTS ARE ESSENTIAL, and you will find the way to provide it, you will find the way to enjoy it, and you will find a way to help artists to help us get back to where we would like to be: in my case that would be a shared live experience in a concert hall, listening to great music performed by great players to a receptive audience. I have had to let many things go this year, just like pretty much everyone everywhere. However, other opportunities, perhaps never before imagined ones, arose. In my case time was made for more composing, planning, finding alternative ways of maintaining precious relationships with my musicians and music-lover friends. Events, important opportunities, were postponed instead of cancelled. This alone shows the importance of what artists do (for You All, not just “for a living”), we, and by we I mean, We All want this. We want to do this. It is important. It is essential. My fellow musicians (artists), keep improvising while keeping your eye on the target! Help others as much as you can, make things work in your area for the better! Art-institutions: postpone, do not cancel! Governments: replace, recalibrate, do not just throw things away, keep it going! To us all: work many times harder on delivering perhaps less than usual, but nevertheless delivering the very thing what you are here for, and for making it better for as many of your fellow human beings as possible. Do your essential work, and do it the best way possible!

At the end of the year I am thankful for many unexpected things: compositions I could finish, new commissions, being asked to judge composition-competitions, doing live concert-, and opera performance-streams, doing socially distanced concerts, finding unusual ways to fundraise. I am thankful for the Artisjus Performing Arts Award. I am thankful for being able to stay safe and feed my family. I am thankful for being part of working for better things, and for preparing — together with every one of you — to return to everything essential and human.

I wish Everyone Merry Christmas, Blessed Holidays, and a 2021 rich in Arts and all the Good Things only we can give each other.

Amit az elmúlt évről mondanék:
1) Lehetett volna rosszabb
2) Az álhírek olyanok mint a művészetek
3) Az improvizáció mindent visz

Akkor kifejtem.

Tudom, hogy százezrek, talán milliók haltak meg úgy, hogy nem kellett volna meghalniuk. Tudom, hogy a közeljövőben még több százezer ember lenne megmenthető. Mindez persze felelős és profi kormányzással (ami itt és most nem ország vagy rendszer függő), és akkor, ha itt nyugaton a szabadverseny helyett mondjuk az egymás iránti felelősség és a kooperáció lennének alapértékek. Érthető, hogy kezdetben a pánik volt a pandémiára adott hivatalos válasz alapja, de ahol ma is halogatnak és nem követik a hozzáértők tanácsát, ott tudatosan hagyják polgártársaikat meghalni. Mindezt számba véve mégis azt mondom, lehetett volna rosszabb is. Maga a COVID-19 vírus lehetett volna agresszívabb (a mutációkra továbbra is figyelni kell!). Élhetnénk 100 évvel ezelőtt is, a spanyol nátha korában, amikor még sem az emberi géntérkép, sem az egész világot behálózó gyógyszerterjesztő hálózatok nem léteztek. Az emberiség alkalmazkodik, talán nem olyan gyorsan és fájdalom nélkül mint szeretnénk, de a felgyűlt közös tudásnak köszönhetően legalábbis eséllyel élünk túl egy pandémiát.

Annak ellenére működni látszik a válságkezelés, hogy most már évek óta élünk együtt az emberi sötétség legújabb vívmányaival, az álhírekkel és az úgynevezett „alternatív valóság”-gal, és mindettől, az legújabb információs technológiáknak köszönhetően, a világ egyetlen pontján sem menekülhetünk. Az álhírek és az „alternatív valóság” az internet korának, és az emberi képzelet árnyoldalának természetes melléktermékei. Attól félek, mint faj, mentálisan még valóban 100 évvel ezelőtt, a spanyol nátha korában élünk. Hallunk megdöbbentő történeteket olyanokról, akik a COVID-19 komplikációiban haldokolva is azt mondják, ez az egész csak ki lett találva. Hiába, a kognitív disszonancia sem mai találmány. Mégis, ez azért nem a III. világháború vagy egy évszázadokkal ezelőtti pestisjárvány. Valljuk be, szerencsénk van, és talán tanuljuk a valóságot olyan sebességgel, ami továbbra is segíthet túlélni. Mindeközben részletesen és folyamatosan kellene beszélnünk a művészetek erejéről, és hogy azt jóra vagy rosszra használjuk. Az álhírek kitalálása, magunknak való bemagyarázása és terjesztése ugyanannak az emberi képzelőerőnek köszönhetőek, amely kreativitásával rengeteg fantasztikus alkotást tud létrehozni, és amely élhetővé teszi a mindennapokat. Nekünk művészeknek, közönségnek, hatalommal és pénzzel rendelkezőknek közös felelősségünk, hogy a művészetek a jóra tanítsanak, és segítsenek az önzés, a hazugság, a gonoszság erői ellen, amely erők persze szintén mi magunk vagyunk.

Nekem sem úgy alakult 2020, ahogy terveztem, de kinek? Az improvizáció minden művészeti ágban alapja az alkotásnak, és most már fontos és elismert alapja a művészeti alkotás feltételei megteremtésének is. Ez úton is köszönöm a szervezőknek, művésztársaknak, a közönség tagjainak, hogy közösen kitaláltuk, és megtaláltuk azokat az utakat, módokat, ahogy zene, tánc, színház — mindannyiunk túlélése érdekében — életben tartható. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem vagyunk hajlandóak közösen improvizálni, annak minden bizonytalanságával és szépségével együtt. Köszönöm mindazoknak, akik a helyett, hogy lemondtak volna egy produkciót mindent megtettek, hogy azt online lehessen közvetíteni, akik kitalálták a táv-mozit és a virtuális koncerttermet, akik fáradtságot nem kímélve biztosították szociális távolságtartással megvalósítható események létrejöttét. Mindez nem csak a művészek megéléséről (avagy éhen nem halásáról) szól, hanem mindannyiunk „éléséről” is. Segítsünk egymásnak!

Így, az év végén hálás vagyok a várt és váratlan lehetőségekért: megrendelésekért, zsűrizésre való felkérésekért, élő koncertekért és élő közvetítésekért, videó-beszélgetésekért, zene-felvételekért. Hálás vagyok a halasztásokért a törlések helyett. Hálás vagyok az Artisjus Előadó-művészeti Díjért, mert újból bebizonyosodott, hogy vannak akik odafigyelnek arra amit csinálok, és értékelik azt. Hálás vagyok azért, hogy a családom és én eddig egészségben és biztonságban megúsztuk ezt az őrületet. Maradjon is így. Hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek/ segítenek túlélni, és felkészülni a jobb időkre.

Mindenkinek Áldott Karácsonyt, Boldog Ünnepeket, és zenében — különösen élő hangversenyekben — gazdag 2021-et kívánok!

In Defense of Vivaldi | Vivaldi védelmében

Posted on by

It’s not like Vivaldi needs defending, but it works nicely as a blog entry title. Jokes aside, I conducted Vivaldi’s complete The Four Seasons early November with Amy Schwartz Moretti
https://www.music.mercer.edu
and the Huntsville Symphony as the first who’s in our Fall Fest concert series. It is true, that you must re-learn everything you conduct, no matter how many times you have done the piece before. This is not only necessary because of a new soloist or a different orchestra, or perhaps a different hall with unusual acoustics, but because every time you perform something your own interpretation should be different. That is the greatest thing about classical music, your own knowledge and experience influences your reading of the score, therefore it influences your interpretation of the musical piece. This time what I have discovered for myself (I have, of course, read about this many times before, but it is a whole new level to actually get a sense of it for yourself) is how Vivaldi constructed the different string parts in his concerti to fit players with different level of experience and skills. Also no matter how simple a part is, there is always something to play, and to keep yourself, as a player, occupied. This is nothing short of a genius.
Two weeks later, for the second program of Fall Fest, we have performed the original, 13 player version of Copland’s Appalachian Spring Suite and Haydn’s Piano Concert in D. The soloist was the young and talented Aleksandra Kasman.
https://www.classicalmpr.org
We wrapped up the program with a brass-percussion arrangement of official armed services songs, called Military Might, and the powerful Fanfare for the Common Man by Aaron Copland.
Huntsville audiences and our musicians alike were very grateful for the fact, that the Huntsville Symphony Association decided to maintain a real presence in the community by providing live music in front of a live audience. Live broadcast, streaming, recordings do not make up for lost live experience. We decided to implement all the COVID-19 safety regulations necessary to be able to do live shows at the Mark C. Smith Concert Hall of the Von Braun Center. Our Fall Fest concerts were about one hour long with no intermission. We played every program twice to accommodate as many people in the auditorium as possible.
We will closely monitor the COVID situation and continue our season with a New Year’s Eve Pops program, also live.

After the second two concerts of Fall Fest I returned to Hungary and spent one week with composing and arranging. Tomorrow I will be joining the singers and musicians of the Budapest Opera at the Eiffel Art Studios to conduct the rehearsals of our ‘The Coronation of Poppea’ production, that was premiered in October.

Since Hungarian Authorities put a stop to live performances until at least December 11, we will be filming our production for two days to broadcast the full opera at a later date in 2020. It will be wonderful to return to work with my colleagues and to conduct music written by Monteverdi, and re-imagined by young Hungarian composer, Mate Bella.

Keep safe and keep in touch!

Nem mintha Vivaldi védelemre szorulna, de igaz ami igaz, az ember újból és újból felfedezi magának azokat a darabokat, amiket már többször vezényelt. Ezúttal Amy Schwartz Moretti
https://www.music.mercer.edu
és a Huntsville Symphony élén vezényelhettem a komplett ‘Le quatro stagioni’-t. Most (talán újra, mindenesetre frissen hatott…) felfedezhettem magamnak a komponista zsenialitását, amely a különböző szólamok technikai és zenei nehézségének átgondolt elosztását illeti. Pontosan kiolvasható a kottából, hogy melyik szólam előadója mennyit tudott, miközben a legegyszerűbb zenei anyagban is van a játékos számára inspiráló kihívás.
A Huntsville Symphony Association döntése alapján zenekarom a COVID szituáció ellenére az élő koncertek folytatása mellett döntött. Fall Fest elnevezésű két hétvégés eseményünkön egy félidős koncerteket játszottunk kétszer limitált közönség előtt. A második program Aaron Copland Appalachian Spring szvitjét és Fanfare for the Common Man című darabját, valamint Haydn D-dúr zongoraversenye mellett — a helyi veteránokat és aktív szolgálatban lévő egyenruhásokat ünneplendő — a Military Might című induló gyűjteményt játszottuk. A Haydn versenymű szólistája a fiatal és tehetséges Aleksandra Kasman volt.
https://www.classicalmpr.org
Mind a zenészek, mind pedig a közönség lelkesedése visszaigazolta döntésünk helyességét. Újévi koncertünkkel folytatjuk majd — a hivatalos COVID biztonsági előírásoknak mindenben megfelelő — élő koncertjeink sorát. Amilyen hamar a pandémiás körülmények engedik, visszatérünk a teljes nézőtér előtti, két félidős koncertekhez.

A Huntsville-ben eltöltött három hét után visszatértem Budapestre, és egy hét komponálás után, a következő pár napban az októberi Poppea megkoronázása produkciónk filmfelvételét fogom vezényelni az Operaház Eiffel Stúdiójában.

A következő viszontlátásig: mindenki vigyázzon magára!

Live Music is Essential – Hammerdance | Az élő zene alap – a pörölytánc

Posted on by

Yes, doing live performances during a pandemic is essential, and it is doable in a safe and manageable way. Depending on different business models American orchestras have shut down for the season or switched to online presence only. In Huntsville we believe that there ought to be physical and not social distancing, meaning gathering in the same space to enjoy art is essential during trying times like this. I have read a fascinating article a half a year ago, entitled The Hammer and the Dance, about how to deal with the COVID pandemic. Here is a link to one of the variations on that article.

https://www.maastrichtuniversity.nl

In the last month I have conducted several orchestra, ensemble concerts and also opera performances in Budapest, Hungary. Some of them ended up being canceled or postponed, others were sold out (with a limited COVID-seating map of course), and were a great success. This is the “dance period” in arts as well, and artists all over the planet are adjusting to the situation. We are ready for our shows to be canceled or postponed last minute. We are behaving responsibly to ensure that live performing arts can go on and fulfill its essential function.

It is of utmost importance to include arts in the “dance” period of our dealing with the pandemic. We are art. Our lives, our community, our future depends on it. Do not get fooled by the easy access to online performing arts. It is nothing else just a temporary replacement, and it does not give you the same level of “cultural immunity” needed to survive. Stay safe, mask up, behave responsibly, and keep your community spirit going!

Fél éve olvastam, és akkor meg is osztottam, egy remek cikket a pandémiás helyzetre vonatkozó egészségügyi stratégiáról. Magyarul “A pöröly és a tánc” címmel jelent meg.

https://www.qubit.hu

Az elmúlt majdnem 3 hónapban az előadóművészek is megtanultak “táncolni”: előadások elmaradnak, elhalasztódnak, énekesek, zenészek kiesnek egy egy produkcióból, miközben nincs más választásunk, mint menni előre, és a körülményekhez képest fenntartani az élő előadások lehetőségét, legyen az opera vagy hangverseny. Az online élmény csak helyettesíti, de ki nem váltja az élő előadás élményét. Ne dőljünk be neki, ne szokjunk hozzá! Az előadóművészet csak akkor töltheti be maradéktalanul társadalmi mentálhigiénés funkcióját, ha – természetesen a pandémiás elővigyázatossági szabályok maradéktalan betartásával – nem adjuk fel az élő előadások megrendezését. Mindenhol más a szituáció, és másként kell kezelni. Az európai állami támogatással működő hangverseny és operaélet alkalmasabb a túlélésre, de Észak-Amerikában is akadnak pozitív példák bőven. Mi a Huntsville Symphony-nál úgy döntöttünk, hogy idén ősszel később kezdjük az évadot, és egy félidős koncerteket csinálunk, de legalább kétszer, hogy a közönségünk minden tagja, ha szeretné, biztonságos körülmények között élvezhesse az élő zenét. A két programból egyet online is elérhetővé teszünk. Az évad további részére, a december 31-i Újévi Koncerttel kezdve, kétféle terv létezik: vagy az eredetileg tervezett szerint valósítjuk meg az előadásokat, vagy egy redukált, egy félidős formában. Ami biztos, nem hagyjuk élő zene nélkül a közönségünket.

Second Wave of Operas | Második hullám: operák

Posted on by

Postponed and rescheduled shows are piling up this fall with online live-streaming backup plans in case of a second wave of COVID-19.
My upcoming productions at the Budapest Opera:
Jake Heggie: Dead Man Walking
https://opera
Monteverdi- Máté Bella: The Coronation of Poppea
https://opera.hu

Concert with the National Philharmonic Orchestra celebrating the 70th Birthday of Hungarian composer Iván Madarász:

The program includes the concert version of his opera based on the Biblical story of Lot.
https://www.filharmonikusok.hu

The announcement of the upcoming concert season of the UMZE New Music Ensemble is coming soon. Please follow us on Facebook and check out our website after August 21.
http://umze.hu

A fenti linkeken található minden információ a szeptemberben és októberben bemutatásra kerülő, tavalyról halasztott operai produkciókról. Mind a Ments meg, Uram!, mind pedig a Poppea megkoronázása közönség előtt mutatkozik be, majd zárt körben folytatódik, ahol a produkciókról professzionális online közvetítésre alkalmas anyag készül arra az esetre, ha a COVID-19 második hulláma miatt ismét korlátozásokra kerülne sor. A Nemzeti Filharmonikusok élén vezényelt Madarász Iván szerzői esten is elhangzik majd egy opera, a 40 éve keletkezett Lót. Az UMZE együttes következő szezonjáról augusztus 21 után lehet részleteket megtudni a Facebook oldalunkon, vagy az együttes weboldalán.

Zooming In | Fókuszban

Posted on by

Every musical composition created during the COVID 19 quarantine is a quarantine-composition, even if its title does not say so, even if its notes have nothing to do with the COVID19 chord (look it up, there are at least two versions in circulation online). You live in quarantine, you produce quarantine-art, and there is no way to get away from it. There are of course countless memes how classical music composers, designers, writers and gamers 😉 are the ones for whom nothing has really changed during the stay-at-home order, but that, as funny and true it sounds, is a misunderstanding. It is very different to stay home and work while the world outside is buzzing with action. Choosing self-isolation and reflecting on the world’s affairs makes for a totally different artistic output. Then there is art we have been making for the last two months that was meant to be released for your “quarantine-audience” in the first place. Most of the songs, short pieces, poems, plays produced in quarantine-times have ben written in mind with or were adapted to the social distancing circumstances. ‘ZOOM’ the now worldwide-known video-conferencing platform has it in its name: we are all zooming in. We can only see a frame, we can only record/ broadcast so much data (limited length), we are not supposed to overdo our online video messaging (that was a no-no from the start, apparently people don’t watch anything over a minute or minute and a half), and so on. We all have to deal with the the special circumstances for every parameter.

Since March 14 I have finished a composition for two voices and clapping (intended for one singer performing a duet with herself, see also: the acapella app), one for clarinet and piano (this one ended up a pretty substantial piece with its 13 minutes length), and a very short casual composition for piano solo. I have started writing a new opera (no spoilers yet for this project, sorry), and have completed a scene and a half of it. I have also joined the Art of Virus project initiated by Kornél Fekete Kovács and the Modern Art Orchestra. For this interesting “internet-virus” concept I have produced my 40 second long etude for big band and sampled animal sounds, entitled ‘Murder in the ZOO”. Soon all the compositions will be uploaded to a website, until then here is the article (in Hungarian) about ‘Art of Virus’ with a few videos included.

https://fidelio.hu

Virus and isolation do not stop creativity. However I truly cannot wait to be able to perform in front of a live audience again: no video-frame and (self-)imposed time limits. Nothing replaces the personal connection with my fellow musicians and the audience.

A fenti linken lehet olvasni Fekete Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra projektje ‘Art of Virus’ projektjéről, amelyhez én is hozzájárultam egy mintegy 40 másodperces darabbal. Címe: Gyilkosság az állatkertben.

Karantén idején alkotott művek akkor is karantén-művek lesznek, ha sem témájukban, sem anyagukban (érdemes a YouTube-on rákeresni a COVID19 akkordra) nem akarnak reflektálni alkotójuk aktuális helyzetére. Visszatérő poén, miszerint zeneszerzőknek, íróknak és gamereknek 🙂 semmi sem változott az elmúlt két hónapban, ugyanúgy otthon, egyedül magányosan dolgoznak mint azelőtt. Persze nem ugyanaz művészetünkkel egy nyüzsgő világra reflektálni, mint százmilliók sorsában, keserűségében, frusztrációjában osztozni. Ebből a szempontból nincs menekvés. Nincs olyan maszk ami megállítsa a COVID19 művészeti alkotásokra gyakorolt hatását, még akkor sem látszólag nincsenek szimptómák. Ott vannak aztán azok a művek, amelyek kifejezetten a helyzetre reagálva, az adott speciális körülményekre kitalálva születtek. Én már nagyon várom, hogy ne a ‘ZOOM’ platform ingyenes 40, vagy az internetes videó üzenetek elvárt másfél perce határozza meg egy beszélgetés vagy egy monológ hosszát. Szívesebben venném azt is, ha az írandó zenedarabok komplexitását nem az izolált zenészek technikai felszereltségéhez kellen igazítani. A lényeg: a személyes kontaktusnak, azaz az egy légtérben előadott és befogadott élő művészetnek nincs alternatívája.

Március 14 óta, a fenti ‘Murder in the ZOO’ mellett komponáltam két darabot, melyek megfelelnek a karantén körülményeknek (egy rövid zongora szóló művet, és egy dalt, amelyben az énekes saját magával duettezik), valamint egy klarinét-zongora darabot, amely kifejezetten a szokásos koncert körülmények között él csak meg. Ez utóbbi 13 perc lett, tehát elég jelentős mind anyagában, mind pedig hosszát tekintve. Megírtam másfél jelenetet egy új operából, amelyről itt nem tudok és nem is szeretnék még mesélni.

ZOOM: ráközelítés, nagyítás. Találó név egy konferencia platformnak, de az alkotóművészek jelenlegi helyzetének is. A munkával egy percre sem álltam le, de most már, szívem szerint, nézném megint a teljes képet.

30

Posted on by

Just one number, the number of days I have been staying in my Budapest apartment, and a number that works for a blog post entry title without translation. I pretty much imposed a stay in shelter order on myself even before the official orders came out. I would not call this a quarantine, rather a limitation of movement, and of course the closure of shops, services that are not essential. Since I have always been working home alone half or at least one third of my life, – how else can you do composition? – this in fact only feels as half of a quarantine anyway. To be completely honest, it feels like our entire life became one big online-presence, hence the lack of urge of writing much here.

Since my last post, I managed to put the video recording of the March 13 concert online with Hungarian and German subtitles. I have been working on Peter Eötvös’ newest opera. I am telling you, writing a piano score for an opera is as creative as it gets with working with someone else’s music. The composer and I are in constant contact via email and one the phone, and I am enjoying the slow and meticulous work. I have composed a 7 minute movement for clarinet and piano, and one more movement is coming. My son, Vince, and his clarinetist friend requested the piece, and since I stopped composing ‘The Music Gene’ due to the cancellation of HSO’s concerts for the rest of the season, I could not wait to dive into this new creative activity. I have also created two librettos, one in Hungarian (for a possible one act opera on a historical theme) and one in French (for an exciting ensemble project in France in 2021).

There’s lost of reading and TV watching in my life, but I guess, that is nothing out of the ordinary nowadays. However planning for the end of August and for the fall have sped up considerably, just like planning of other future conducting and compositional work. This keeps me busy along with my usual daily walk, especially since the weather has been so beautiful. Luckily it is not too difficult to practice social distancing in this part of town while out walking. I have given a couple of interviews as well in the last couple of weeks, created a few videos for the HSO family, and also will be participating in at least two online FaceBook broadcasts. Check out the invitation to this upcoming chat led by Kornél Fekete-Kovács, leader of the Modern Art Orchestra big band.

http://facebook.com

In the meantime I am reading, watching, listening to people reacting to the COVID crisis in a million different ways. I guess unusual times don’t change people’s biases, preferences and desires. It seems most of us are waiting for a substantial change because of this world-lock down, just in very different ways. I for one believe in human nature with all its good and bad things included. I think we will rather quickly than slowly return to our ways of life, and then, in a few decades we will be able to see how this crisis initiated little, and perhaps substantial changes for the better or for the worse.

30 and counting.

30-nál tartok. Ennyi a napok száma, amit eddig budapesti otthonomban töltöttem. Mondanám, bezárva, de ez azért nem teljesen igaz. Karantén helyett inkább a korlátozás szót lehet használni. Ami saját életstílusomat illeti, eddig legtöbbször az történt, hogy az aktív koncertezési és utazási élet vette át a hatalmat felettem, és az otthonülős, olvasós, gondolkodós, de főleg komponálós Vajda Gergely felett. Ezért aztán valahogy úgy élem meg a nem magam választotta életmódváltást, mint valami furcsa egyensúlynak ha nem is a helyreállását, de mindenképpen a jó, vágyott irányba billenését. Persze, hiányzik az emberek társasága, főleg a muzsikusoké, meg a közönségé. Hiányzik mások előadását nézni, hallgatni. Hiányzik egy nagy családi vacsora a kedvenc éttermemben. Közben viszont az otthonülős, olvasós, gondolkodós, komponálós énem nagyon is jól érzi magát. Ezért sem tudom másként mint fél-karanténként megélni ezt a helyzetet.

Mióta utoljára posztoltam befejeztem a március 13-i UMZE koncerten bemutatóként elhangzott ‘Fuharosok’ mono-koncert-operám videójának editálási munkáit, megírtam egy jelenet teljes zongorakivonatát Eötvös Péter legújabb operájához, összeraktam két librettót (az egyik egy lehetséges magyar projekt alapja, a másik egy felkérésre készülő mű francia nyelvű szövege), komponáltam egy 7 perces darabot klarinétra és zongorára Vince fiam és kamaratársa számára, adtam pár interjút, készítettem jó néhány videó-üzenetet. Hamarosan egy, reményeink szerint izgalmas, online beszélgetésben veszek majd részt, amire mindenkit szeretett invitálok szerda este 9-kor. Részletek a fenti linken.

Mindeközben nézem, olvasom, hallgatom, ahogy mindenki saját vérmérséklete szerint reagál a krízishelyzetre. Ritka kivételtől eltekintve mindenki saját vágyait és félelmeit vetíti ki a COVID utáni helyzetre, ami persze érthető. Szerintem amint lehet, mindannyian visszatérünk ahhoz az életformához amit a krízis előtt éltünk, talán még fel is gyorsulnak majd a dolgok, habár kezet fogni, puszilkodni egy darabig biztosan kevesebbet és óvatosabban fogunk. Tíz-húsz év múlva aztán meglátjuk majd, milyen pozitív vagy negatív változásokat indított el ez a helyzet, amely most is csak azért tűnik a “normálistól” eltérőnek, mert nemhogy a száz évvel ezelőtti spanyolnátha járványról, de már a harminc éves HIV-ről is hajlamosak voltunk elfelejtkezni. Emberi természet.

12, 13, 15

Posted on by

Finally a headline that works in both languages! 🙂

After teaching a masterclass with Spanish-Argentinian composer-conductor Fabian Panisello and Peter Eötvös at the Budapest Music Center I dived into two projects centered around two different operas. The Hungarian State Opera is premiering Jake Heggie’s Dead Man Walking (in Hungarian the title reads: Save Me, Lord!, since this was what the 1995 movie with Sean Penn and Susan Sarandon was called here). Our venue, the so called Eiffel Art Studios (the architectural firm for the now over 100ys old building was indeed that of the famous Eiffel company) are not officially open yet, but promotional productions are already taking place. The audience can register and see the first few shows for free, while workers are still fixing the outside park and the parking lot around the building. It’s a lot of fun to work with lead Hungarian singers and the amazing David Adam Moore
https://www.davidadammoore.com
on Heggie’s now world famous, and often performed work. Because of the delayed opening of the Eiffel Art Studios I have three performance dates for two different projects very close to one another. March 12 and 15 for Dead Man Walking and March 13 for my concert with the UMZE Ensemble at BMC. The March 13 concert includes the World Premiere of my new mono-concert-opera based on the book of famous author Péter Esterházy. Anna Molnár is singing the main and only role of the opera which is paired with two composition from the early 80s (the time when the novel was written) by Hungarian composers László Vidovszky and László Tihanyi.This will be my inaugural concert as a new member of the Széchenyi Academy of Letters and Arts.
http://umze.hu/en
Busy times, happy times!

Egy hét mesterkurzus után, amelyen a Budapest Music Centerben a spanyol-argentin Fabian Panisello zeneszerző-karmesterrel és Eötvös Péterrel taníthattam együtt, jelenleg két párhuzamosan futó projekten dolgozom, ezért is a nem túl gyakori posztolás itt a blogomon. Miután az Eiffel Csarnok a tervezettnél később nyílik, ezért Jake Heggie Ments meg, Uram! című operájának bemutatója egy hetet csúszott, így azt március 12-én hallhatja/ láthatja az arra regisztráló közönség (második előadás március 15-én), míg az Esterházy Péter könyvére, a Fuharosokra komponált mono-koncert-operám bemutatója a BMC-ben március 13-án lesz. Az UMZE koncertjén felhangzik még egy-egy Vidovszky és Tihanyi darab a korai 80-as évekből, amikor a Fuharosok regény első verziója is íródott.Ez a koncert lesz a székfoglalóm is a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia új tagjaként.
A Heggie operában nagy örömmel dolgozom együtt remek magyar énekesekkel és a fantasztikus baritonnal, David Adam Moore-ral
https://www.davidadammoore.com
míg a Fuvarosokat Molnár Anna formálja majd meg.Az UMZE oldala további információkkal itt található:
http://umze.hu
Szerencsére a jegyek szépen fogynak, úgyhogy aki így (is) szeretne emlékezni Esterházy Péterre, aki idén lenne 70 éves, az a BMC oldalán vásárolhatja meg a maradék helyek valamelyikét.

Long January I Hosszú január

Posted on by

“January has been a long year, but I have survived”. I’ve run into this meme online a couple of times in the past week. Indeed, a lot has happened in politics and international affairs since we have entered the Twenties of the century. It feels like my own affairs, too are getting up to speed with the news cycle. Confession: I like the speed and the buzz. 🙂
I am alternating between composing (working on ‘The Music Gene’ piece now for April), studying for upcoming concerts (Ravel and Trombones is coming up) and brushing up on my German (it is rusty to say the least).
Check out what’s happening in Huntsville here:
https://hso.org

I am looking forward to teaching at the Peter Eötvös Contemporary Music Foundation again soon, this time along with guest professor Fabián Panisello, Argentinian-Spanish composer and conductor
https://eotvosmusicfoundation.org

Then I will be diving into Jake Heggie’s opera, Dead Man Walking, and my own composition based on a novel by Péter Esterházy
https://wikipedia.org
Stay tuned!

“Január hosszú év volt, de túléltük.” Egy hete sokadszorra futok bele az interneten ebbe a mémbe, és valóban a hírciklus még a szokásosnál is jobban felgyorsulni látszik. Nem panaszkodhatom, mert az én dolgaim is sűrűn követik egymást, és nem mondhatom, hogy ez ne lenne kedvemre való. Most éppen ‘A zenegén’ című szopránra, narrátorra és hangszeres együttesre írandó kompozíciómon dolgozom, melynek bemutatója áprilisban lesz Huntsville-ban, miközben folyamatosan darabokat tanulok a koncertjeimre, és berozsdásodott német tudásomat is próbálom felfrissíteni.

A Huntsville Symphony koncertjeiről a megszokott linken, itt lehet olvasni,
https://hso.org
a februárban megrendezésre kerülő karmester-zeneszerző kurzusról pedig itt:
https://eotvosmusicfoundation.org

A Fabián Panisello, spanyol-argentin zeneszerző-karmesterrel és Eötvös Péterrel közös mesterkurzusunk után a Magyar Állami Operaház produkciójában vezényelem majd Jake Heggie Ments meg, Uram! című operáját, amely a híres Dead Man Walking című filmből, illetve az annak alapjául szolgáló könyv történetéből készült.
http://wikipedia.org
Ezt saját mono-concert-oprám követi majd, amely Esterházy Péter Fuharosok című regénye alapján íródott.
http://umze.hu

Happy Creative New Year/ Boldog Alkotó Új Év(et)

Posted on by

December has been an especially active month for me as a composer. I have finished my newest opera entitled ‘Transporters’ (‘Fuharosok’ in Hungarian). It is a mono-concert-opera for 1 singer (or if decided by a stage director, it can also be done by 3 singers) and 15 players based on the novel of the same title by Péter Esterházy (1950-2016). ‘Transporters’ will be first performed in its natural concert-form with the UMZE Ensemble, Anna Molnár singing the vocal part, on March 13, 2020 at the Budapest Music Center, conducted by me.
Check out the bi-lingual website of Ensemble UMZE about details on my piece and the concert mentioned above, and also about the next two performances of Ensemble UMZE, conducted by Balázs Horváth.

https://umze.hu

Before hitting the concert-scene running – for details click HOME and look ——> to the right 😉 – I will participate in a panel organized by the Musica Femina International Symposium as part of Transparent Sound Festival (January 8)

https://atlatszohang.hu

and also do the first TV interview of 2020 on the same day. More news in 2020, until then:
Happy New Year, and Lots of Beautiful and Exciting Music to You All!

December 26-án, majdnem napra pontosan 6 hónappal az első hang leírása után, befejeztem ‘Fuharosok’ című mono-koncert-operámat Esterházy Péter azonos című regénye alapján. 2020 március 13-án lesz a bemutató az UMZE hangversenyén Molnár Anna előadásában. Az alábbi linken nem csak erről a koncertről, hanem az UMZE két további, januári hangversenyéről is található részletes információ magyarul és angolul.

https://umze.hu

Mielőtt ismét beindul a koncertszezon sűrűje, január 8-án még vendége leszek a Musica Femina szimpózium ‘hang-nem-váltás’ beszélgetésének,

https://atlatszohang.hu

és ugyanaznap az év első TV interjújúra is sor kerül majd. A 2020. év koncertdátumai és helyszínei a HOME oldalon a posztomtól jobbra ——> olvashatóak. 😉
Addig is amíg jövőre újabb posztokkal jelentkezem, kívánok mindenkinek Boldog Új Évet, és minél több gyönyörű és izgalmas zenét 2020-ban is!