Finale of Live Streams and a Concert-Film | Live stream és koncertfilm finálé

The Year of COVID-19 has granted me a fantastic season finale.
I have arrived to Berlin, Germany, a city of many faces and with culture everywhere. I am enjoying the hospitality of Collegium Hungaricum where I have a view of the TV tower and the Pergamon Museum from the window of my apartment. I am composing, walking the city and attending the rehearsals of Georgia Bottoms, Comic Opera of the Modern South at the Universität der Künste Berlin. Along with Máté Bella’s Spring Awakening (a chamber opera I have conducted myself a few years back) the Art University of Berlin is doing its Masters Degree final exams for its singers with these two works. Ensemble United Berlin is playing under the baton of Errico Fresis.
In the meantime in Budapest, Hungary at the wonderful space of the FUGA Center the collective centriFUGA is doing its season finale concert. The program includes a percussion duo of mine, with the title: Drop Shadow. I have composed this piece at the request of centriFUGA.
The concert film of ‘The Analphabet’ project, recorded exactly a month ago in Poitiers, France, with world class vocal soloists and Ensemble Ars Nova will be available for viewing. The program is about the hardship of communication, about mother tongue and foreign languages, and about the inability to speak (at all or with one-another). On the program: Claude Vivier: Bouchara, Gyorgy Ligeti: Aventures, Georges Aperghis: Corps á corps, Vajda: The Analphabet, Kurtag: What is the Word?
To access the shows use the links below.

THE ANALPHABET – concert film [20:30h, Saturday-24:00h, Sunday]
https://www.ars-nova.fr/medias

DROP SHADOW – World Premiere at centriFUGA [18h, Sunday]
https://www.fuga.org.hu/medias

GEORGIA BOTTOMS – German Premiere [July 1&2, along with Spring Awakening by Mate Bella, July 3&4]
https://www.udk-berlin.de/universitaet/mediathek/

A COVID-19 szezon meglepő évad fináléval ajándékozott meg. Két héten belül három online esemény is lesz – és reméljük, ezek az utolsó korlátozott nézőszámmal megtartott előadások, – amely részben vagy egészében mutatja be egy darabomat, illetve amit én is vezényelek.
Ma (szombat) 20:30-tól vasárnap éjfélig lesz elérhető az egy hónapja forgatott “Az analfabéta” koncertfilm, amely rezidens művészként az első nagy projektem a francia Ars Nova együttessel. A programban: Claude Vivier: Bouchara, Ligeti György: Aventures, Georges Aperghis: Corps á corps, Vajda Gergely: Az analfabéta (Agota Kristof szövegére) – ősbemutató, Kurtág: What is the Word? A program a nyelv és zene témakörében mozog, és az anyanyelv-idegen nyelv kapcsolatát, a beszédre való képtelenséget, a kommunikáció nehézségeit, illetve a zenét mint nyelvhelyettesítő eszközt vizsgálja.
Vasárnap 18h-tól élőben a FUGÁ-ból a centriFUGA szezonzárója, amely az én új, erre az alkalomra komponált ütős-duómmal, a Drop Shadow-val indul.
Július 1-én és 2-án a berlini Universität der Künste évadzáró pordikciójaként, Bella Máté: A tavasz ébredése c. komaoperája mellett (amely július 3-án és 4-én látható majd) látható és hallható lesz Georgia Bottoms c. operám. Az Ensemble United Berlin-t Errico Fresis vezényli.
Ahogy itt ülök a berlini Collegium Hungaricum apartmanjában, kilátással a Pergamon Múzeumra és a TV toronyra (köszönet a vendéglátásért!), és élvezem a város kulturális pezsgését – múzeumok, séták, vacsorák, opera próbák – arra is gondolok, hogy hátha ez valóban már az utolsó alkalom, hogy csökkentett nézőszám előtt, online kell előadásokat tartani.
A fenti linkeken elérhetőek az említett események.

With and Without Words | Szavakkal, szavak nélkül

Ars Nova Ensemble and I have concluded our first project together around 9PM yesterday. I enjoyed my time at the beautiful city of Poitiers, France, and took good use of everything the TAP (Théâtre Auditorium de Poitiers) had to offer. With the wonderful musicians and crew of Ensemble Ars Nova along with international soloists I have worked on a program of my own making: Georges Aperghis: Le Corps à Corps, György Ligeti: Aventures, Claude Vivier: Bouchara, György Kurtág: What is the Word. We have also premiered my new piece commissioned by and composed for Ars Nova, L’analphabète, to the autobiographical text of Agota Kristof. Since there was no audience allowed in the hall, we have filmed the entire concert, and we will be releasing the project online very soon. This specially designed program is one of many for my next 3 years as Artist in Residence of Ars Nova. This time we were trying to communicate about the impossibility and also the possibility of communication, about language through music, the ability and the inability of speaking, about lost and found languages and many other related topics. The program was also designed to pay homage to world famous Hungarian composer, György Kurtág on his 95th Birthday.
Related links below.

Ensemble ARS NOVA, L’analphabète
https://www.ars-nova.fr

KURTÁG, György (in English)
https://en.wikipedia.org/wiki/György_Kurtág

KURTÁG György (in Hungarian)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kurtág_György_(zeneszerző,_1926)

KRISTOF, Agota (in English)
https://fr.wikipedia.org/wiki/Agota_Kristof

KRISTÓF, Ágota (in Hungarian)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kristóf_Ágota

Tegnap este 9 körül fejeződött be első közös projektem a franciaországi Ars Nova együttessel. Poitiers városa gyönyörű, és a helyi koncert- és előadóterem-komplexum a TAP (Théâtre Auditorium de Poitiers) kiváló helyszín (nagyjából egyidős a budapesti MÜPÁva; belsőépítészetileg is sok a hasonlóság). Az Ars Nova együttes muzsikusai és szervezői segítségével megvalósíthattam a kommunikáció és a beszéd lehetetlenségéről, a zene és a nyelv végtelen kapcsolódási pontjairól, avagy az elvesztett és meglelt nyelvről szóló projektemet. A 95 éves Kurtág Györgynek dedikált programban Georges Aperghis: Le Corps à Corps, Ligeti György: Aventures, Claude Vivier: Bouchara, Kurtág György: What is the Word című darabjai mellet vezényelhettem legújabb művemet szopránra és kamaraegyüttesre, ‘Az analfabéta’ címmel. Az Agota Kristof önéletrajzi szövegének részleteire készült darab (első művem francia nyelven) az Ars Nova megrendelésére, kifejezetten erre a projektre született. Mivel Franciaországban még nem lehet közönséggel koncerteket tartani, ezért az egész előadást filmre vettük, amely gyors editálás után hamarosan online lesz elérhető.
A fenti linkeken a projekttel kapcsolatos tovább információk találhatóak.

My Weeks With Ligeti | Heteim Ligetivel

“Music should not be normal, it should not be well mannered, it should not wear a neatly tied tie.”

“I have always been fascinated by faulty machines, in general by the world of technology, automatization that gives birth to bureaucracy, and exposes us to different bureaucracies.
/…/ Unruly machines and automata like that have always captured my attention.”

“When an exalted movement is so overly exalted, then you don’t even look at it like exalted any more.

“…there has to be some kind of order, but it should not be too dogmatic. /…/
Like you are entering a room and you can see that every object has its place, they were just slightly displaced by a not so reliable cleaning lady.”

“So in music there are also things that can be and cannot be called a parody at the same time. There is the entrance on Nekrotzar: there is a bass-ostinato all the way through it. It is like the bass melody of the last movement of the Eroica Symphony, it is just in 12 tones. Well, not really a 12 tone melody, there is a mistake, because it only consists 11 pitches. This is parody, but what it develops into is very serious, one could say, majestic music. This is true for the entire opera. I have worked the elements of parody into the tapestry.”

“Looking at fear with a telescope.This might be the most important characteristic – not message – of this music. Then it is not only a mixture of comedy and fear, buffa and seria, but the total concurrence of them. What is serious is also comical, and comical is serious. Now if I look at my own work from very far: this might be it, this might be the truly new in my music, something that did not exist before.”

The quotes above are from an interview book with composer György Ligeti done in 1979 by Péter Várnai. There is something in every one of these quotes that made it into my newest composition. this is my second piece already that was commissioned by the French Ensemble Ars Nova. It is entitled ‘Bagatelles canoniques’ (Canon Bagatelles) and it will be premiered in 2022. I composed the piece as an homage to György Ligeti. In the past 3 weeks, between two Moderna shots, I could finish this 12 minute long piece. Composing it gave me more pleasure than usual. Order, disorder (or to stay true to Ligeti’s art: Clocks and Clouds), determined and free: I wanted to create a balance, and I believe I succeeded. It is too bad that now I have to wait about a year to hear it played by live musicians. Well, indeed, a pandemic situation can bring unexpected gifts, like free time not planned.

„A zene ne legyen normális, ne legyen jólnevelt, ne legyen szépen megkötött nyakkendője.”

„Mindig faszcináltak a rosszul működő gépek, egyáltalán a technikai külvilág, az automatizálás, amely bürokráciát szül, és amely kiszolgáltatja az embert különböző bürokráciáknak.”
/…/ Az effajta makrancos gépezetek és automaták mindig nagyon lekötöttek.

„Ha egy patetikus mozdulat annyira patetikus, akkor már nem is tartod patetikusnak.”

„…valamilyen rendnek kell lennie, de a rend ne legyen túlságos, ne legyen dogmatikus. /…/
Mintha belépve egy szobába, látnám, hogy minden tárgynak meglenne a saját helye, de egy nem egészen megbízható takarítónő kicsit arrébb tolta a tárgyakat.”

„Tehát a zenében is vannak olyan dolgok, amiket lehet is paródiának nevezni, meg nem is. Itt van Nekrotzar bevonulása: végighúzódik rajta basszus-ostinatóként az Eroica utolsó tételének basszus-dallama, de Zwölftonban. Nem egészen Zwölfton, hibás, mert a sor csak tizenegy hangból áll. Ez persze paródia, de ami kialakul belőle, az nagyon is komoly, mondhatnám, méltóságteljes zene, s ez az egész operára vonatkozik. A paródiaelemeket is beledolgoztam a szőnyegbe.”

„A félelmet fordított gukkerrel nézni. Ez talán egy lényeges jellemvonása – nem üzenete – ennek a zenének. Aztán a komikumnak és a félelemnek, a buffának és a seriának nem csak keveredése, hanem teljes egybeesése. A komoly egyben komikus és a komikus egyben félelmetes is. Ha most tényleg nagyon messziről nézem eddigi életművemet: talán ez az, ami az én zenémben valóban új, ami ebben a formában eddig még nem volt.”

A fenti idézetek mind Várnai Péter: Beszélgetések Ligeti Györggyel (1979) című könyvéből valók, és mindegyikben van valami, ami valahogy belekerült legújabb darabomba. Az Ars Nova együttes felkérésére már második művemet írom. A ‘Bagatelles canoniques’ (Bagatell-kánonok) 2022 kerül majd bemutatásra, és Ligeti György emlékére íródott. AZ elmúlt 3 hétben, két Moderna vakcina adag között, a végére értem ennek a kb. 12 perces ensemble darabnak, amelynek megkomponálása a megszokottnál is több élvezetett okozott nekem. Rend, rendetlenség (avagy, hogy Ligeti művészeténél maradjunk: Órák és Felhők), kötöttség és szabadság egyensúlyát akartam létrehozni, és azt hiszem sikerült is. Kár, hogy majdnem egy évet kell várjak arra, hogy élő zenészekkel is hallhassam. Na igen, a pandémiás kiszámíthatatlanság egyik jó oldala éppen az, hogy váratlan szabad idők hullanak az ember ölébe.”

Time of Books and Summer Music/ Könyvek és nyári zenék

I have been reading lately with feverish speed and with a grand appetite for very different writers and different kind of books, both in English and in Hungarian.
It all started more than a month ago with a book entitled The Life and Deaths (yes plural!) of Imre Kertész by Clara Royer. This fascinating book about the only Hungarian Nobel-Prize winner author, a Holocaust survival, reads easily, and captures as much as possible of Kertész’ personality through his own words, diaries and works. This book made me want to read Kertész again so I dived into his last novel, Beyond the Last Tavern. How to tell the story of wanting to write a particular story for a lifetime and not succeeding? Nobody can do it better than him.The edited diary parts of the book has many mentions of late Avantgarde composer György Ligeti, and of course Bartók, Haydn, Mahler and Wagner. Music was of great importance to I.K. Also, who would have thought that getting the Nobel-Prize for literature counts as one of the many deaths if the winner wants nothing more just to be able to be as creative as when he was young and without a penny. Sad, depressing book, but also touching and heroic. Then I read something completely different, and again a book that was impossible to put down. Picasso, The Red Rooster it is called, and it was written by the Czech František Mikš. The book contains three fascinating portraits of artists who have been seduced, endorsed, used, abused and in at least one case killed by Communism and its henchmen. Kazimir Malevich, Georg Grosz and Pablo Picasso have always had my attention because of their art. Now I know much more about their lives, political believes and suffering. I am afraid, that this book is not available in English. As a change of pace the next book for me to read was If This Isn’t Nice What Is?, a collection of all the Graduation speeches of Kurt Vonnegut Jr. Let me put one quote in here.
“I am enchanted by the Sermon on the Mount. Being merciful, it seems to me, is the only good idea we have received so far. Perhaps we will get another good idea by and by – and then we will have two good ideas.”
On my nightstand I have Seven Brief Lessons On Physics by Italian theoretical physicist Carlo Rovelli. It’s fascinating.

As for summer music, after doing our first ever Summer Night Symphony in Huntsville, which show was very well received and a great success, I am off to Oregon tomorrow to start the summer season of the Portland Festival Symphony. Four fun concerts in four beautiful Portland Parks on two weekends. Check out the dates, parks and the program here.

http://www.portlandfestivalsymphony.org

A fenti linken olvasható a Portland Festival Symphony idei nyári programja benne többek között mind a 10 Brahms Magyar tánccal. Két hétvége, négy koncert, négy park. Aztán irány Kanada, majd Franciaország, de erről bővebben később.

Az elmúlt másfél hónapban nagy sebességgel és még nagyobb élvezettel faltam a könyveket.

Kezdtem Clara Royer Kertész Imre élete és halálai című letehetetlen életrajzírásával, majd annak hatására folytattam Kertész Utolsó kocsma című napló-regényével. Nyomasztó és megható, de leginkább kíméletlenül őszinte könyv, benne Mahler, Bartók és Haydn sokszor említve, akárcsak Schiff András. A haldokló Ligeti Györgyről sértett és személyeskedő, bár sokmindenben lényeglátó kiszólások. Kétszeri nekifutás egy már soha el nem készülő regénynek.
“Életem története a halálaimból áll, ha el akarnám beszélni az életemet, a halálaimat kellene elmondanom.”

Picasso a vörös kakas a cseh František Mikštől. Kazimir Malevics, Georg Grosz és Pablo Picasso életpályája a politika, de különösen a kommunizmus tükrében. Kötelező olvasmány, bár a szerző a végén nem bírja visszatartani a szuprematizmus és a minimalizmus iránti személyes ellenszenvét. Szegény Piet Mondrian!

Mondhatni lazítás képpen elolvastam Kurt Vonnegut Jr. összegyűjtött diplomaosztó beszédeit. Tőle már alig van könyv, amit ne olvastam volna. Nem tudom megunni. Felkészül Carlo Rovelli, olasz fizikus Hét rövid lecke a fizikáról című könyvével, benne az általános relativitás elmélete, quantumfizika és még sokminden más érthetően és élvezhetően magyarázva.