Tag Archives: hungary

With and Without Words | Szavakkal, szavak nélkül

Posted on by

Ars Nova Ensemble and I have concluded our first project together around 9PM yesterday. I enjoyed my time at the beautiful city of Poitiers, France, and took good use of everything the TAP (Théâtre Auditorium de Poitiers) had to offer. With the wonderful musicians and crew of Ensemble Ars Nova along with international soloists I have worked on a program of my own making: Georges Aperghis: Le Corps à Corps, György Ligeti: Aventures, Claude Vivier: Bouchara, György Kurtág: What is the Word. We have also premiered my new piece commissioned by and composed for Ars Nova, L’analphabète, to the autobiographical text of Agota Kristof. Since there was no audience allowed in the hall, we have filmed the entire concert, and we will be releasing the project online very soon. This specially designed program is one of many for my next 3 years as Artist in Residence of Ars Nova. This time we were trying to communicate about the impossibility and also the possibility of communication, about language through music, the ability and the inability of speaking, about lost and found languages and many other related topics. The program was also designed to pay homage to world famous Hungarian composer, György Kurtág on his 95th Birthday.
Related links below.

Ensemble ARS NOVA, L’analphabète
https://www.ars-nova.fr

KURTÁG, György (in English)
https://en.wikipedia.org/wiki/György_Kurtág

KURTÁG György (in Hungarian)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kurtág_György_(zeneszerző,_1926)

KRISTOF, Agota (in English)
https://fr.wikipedia.org/wiki/Agota_Kristof

KRISTÓF, Ágota (in Hungarian)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kristóf_Ágota

Tegnap este 9 körül fejeződött be első közös projektem a franciaországi Ars Nova együttessel. Poitiers városa gyönyörű, és a helyi koncert- és előadóterem-komplexum a TAP (Théâtre Auditorium de Poitiers) kiváló helyszín (nagyjából egyidős a budapesti MÜPÁva; belsőépítészetileg is sok a hasonlóság). Az Ars Nova együttes muzsikusai és szervezői segítségével megvalósíthattam a kommunikáció és a beszéd lehetetlenségéről, a zene és a nyelv végtelen kapcsolódási pontjairól, avagy az elvesztett és meglelt nyelvről szóló projektemet. A 95 éves Kurtág Györgynek dedikált programban Georges Aperghis: Le Corps à Corps, Ligeti György: Aventures, Claude Vivier: Bouchara, Kurtág György: What is the Word című darabjai mellet vezényelhettem legújabb művemet szopránra és kamaraegyüttesre, ‘Az analfabéta’ címmel. Az Agota Kristof önéletrajzi szövegének részleteire készült darab (első művem francia nyelven) az Ars Nova megrendelésére, kifejezetten erre a projektre született. Mivel Franciaországban még nem lehet közönséggel koncerteket tartani, ezért az egész előadást filmre vettük, amely gyors editálás után hamarosan online lesz elérhető.
A fenti linkeken a projekttel kapcsolatos tovább információk találhatóak.

Do Your Essential Work, and Do it the Best Way Possible! | Alapvető művészetek: megélésről és élésről

Posted on by

My year-closing statements are:
1) It could have been worse
2) Fake News are like Arts
3) Improvisation is everything

OK, let me explain.

I am aware of the horrible fact, that hundreds of thousands of innocent lives were lost, and I know, that even more people are going to die before we take control of this pandemic. Yes, many deaths could have been avoided with more responsible and professional governance (this is true about many other countries, not just the US), and if Western societies had cooperation rather than competition as a shared value. Yes, at points the way lockdowns were managed caused more harm than good, and yes, panic has been the driving force of official response to COVID-19, at least at the very beginning. Yet, despite all this, we could have had it much worse. The virus could have been a much more aggressive one to start with. We could be living before times of modern technology: shared computational power, the Human Genome Project, worldwide distribution networks: indeed, we could be living a 100 years ago, when the Spanish Flu hit. We are surviving. We are adjusting — if not fast enough and perhaps not very well — to our changed environment thanks to science and accumulated human knowledge in not just medicine, but sociology, mathematics, physics and in other sciences.

Yes, we are managing this situation all right despite the newest level of human stupidity on an industrial level: fake news and “alternative truth”. These would be the natural byproducts of all the good things I have mentioned above. Our mindset as a race is behind our actual knowledge of the world by about a 100 years if not more. (Just compare the “wear a mask!”-stories from Spanish Flu- to present-times.) You hear and read stories about people dying of COVID-19 and still not believing in COVID-19. Well, cognitive dissonance was not invented in the 21st Century either, but it has, like everything else, grown into global proportions. Flat Earth Society has members all over the Globe, as we know. Still. This is nothing like the plague or a III. World War. We are lucky, and perhaps, we are also learning — if not fast enough and perhaps not very well — after all.

“Fake news” and “alternative truth” are the products of the human brain: they are the dark side of human imagination, and they are also a response: the reflexes of a person drowning in the water who would pull his rescuer, too, under the water to die. We should be extensively talking about the power of Arts, and how it can be used for good. We can make up stories to save ourselves. We can make up super-heroes who do good, and by doing good in a fictional world THEY, or rather WE can make us better in the real one. We can write music: melodies and rhythms that can help a person to escape the linear-time of our everyday troubles. By helping them “escape”, we are giving our fellow humans a place and time to breathe, to replenish, to push the restart button. Arts are powerful in ways we do not even realize: no doubt, you can cause real harm with the instruments of arts as well, but you can do real good even easier. We, artists have real responsibilities, so do people with money and power who can help Arts work for the better. If you can invent fake enemies, you can invent virtual friends and helpers just as easily. Do the latter one and help your fellow humans to be positive, supportive, sensitive, happy, relaxed.

Most of 2020 did not go as planned, and that tells us one very important thing: improvisation is everything. In every art form improvisation is a basic tool, and it is also true to the support system of arts. Keep in mind: ARTS ARE ESSENTIAL, and you will find the way to provide it, you will find the way to enjoy it, and you will find a way to help artists to help us get back to where we would like to be: in my case that would be a shared live experience in a concert hall, listening to great music performed by great players to a receptive audience. I have had to let many things go this year, just like pretty much everyone everywhere. However, other opportunities, perhaps never before imagined ones, arose. In my case time was made for more composing, planning, finding alternative ways of maintaining precious relationships with my musicians and music-lover friends. Events, important opportunities, were postponed instead of cancelled. This alone shows the importance of what artists do (for You All, not just “for a living”), we, and by we I mean, We All want this. We want to do this. It is important. It is essential. My fellow musicians (artists), keep improvising while keeping your eye on the target! Help others as much as you can, make things work in your area for the better! Art-institutions: postpone, do not cancel! Governments: replace, recalibrate, do not just throw things away, keep it going! To us all: work many times harder on delivering perhaps less than usual, but nevertheless delivering the very thing what you are here for, and for making it better for as many of your fellow human beings as possible. Do your essential work, and do it the best way possible!

At the end of the year I am thankful for many unexpected things: compositions I could finish, new commissions, being asked to judge composition-competitions, doing live concert-, and opera performance-streams, doing socially distanced concerts, finding unusual ways to fundraise. I am thankful for the Artisjus Performing Arts Award. I am thankful for being able to stay safe and feed my family. I am thankful for being part of working for better things, and for preparing — together with every one of you — to return to everything essential and human.

I wish Everyone Merry Christmas, Blessed Holidays, and a 2021 rich in Arts and all the Good Things only we can give each other.

Amit az elmúlt évről mondanék:
1) Lehetett volna rosszabb
2) Az álhírek olyanok mint a művészetek
3) Az improvizáció mindent visz

Akkor kifejtem.

Tudom, hogy százezrek, talán milliók haltak meg úgy, hogy nem kellett volna meghalniuk. Tudom, hogy a közeljövőben még több százezer ember lenne megmenthető. Mindez persze felelős és profi kormányzással (ami itt és most nem ország vagy rendszer függő), és akkor, ha itt nyugaton a szabadverseny helyett mondjuk az egymás iránti felelősség és a kooperáció lennének alapértékek. Érthető, hogy kezdetben a pánik volt a pandémiára adott hivatalos válasz alapja, de ahol ma is halogatnak és nem követik a hozzáértők tanácsát, ott tudatosan hagyják polgártársaikat meghalni. Mindezt számba véve mégis azt mondom, lehetett volna rosszabb is. Maga a COVID-19 vírus lehetett volna agresszívabb (a mutációkra továbbra is figyelni kell!). Élhetnénk 100 évvel ezelőtt is, a spanyol nátha korában, amikor még sem az emberi géntérkép, sem az egész világot behálózó gyógyszerterjesztő hálózatok nem léteztek. Az emberiség alkalmazkodik, talán nem olyan gyorsan és fájdalom nélkül mint szeretnénk, de a felgyűlt közös tudásnak köszönhetően legalábbis eséllyel élünk túl egy pandémiát.

Annak ellenére működni látszik a válságkezelés, hogy most már évek óta élünk együtt az emberi sötétség legújabb vívmányaival, az álhírekkel és az úgynevezett „alternatív valóság”-gal, és mindettől, az legújabb információs technológiáknak köszönhetően, a világ egyetlen pontján sem menekülhetünk. Az álhírek és az „alternatív valóság” az internet korának, és az emberi képzelet árnyoldalának természetes melléktermékei. Attól félek, mint faj, mentálisan még valóban 100 évvel ezelőtt, a spanyol nátha korában élünk. Hallunk megdöbbentő történeteket olyanokról, akik a COVID-19 komplikációiban haldokolva is azt mondják, ez az egész csak ki lett találva. Hiába, a kognitív disszonancia sem mai találmány. Mégis, ez azért nem a III. világháború vagy egy évszázadokkal ezelőtti pestisjárvány. Valljuk be, szerencsénk van, és talán tanuljuk a valóságot olyan sebességgel, ami továbbra is segíthet túlélni. Mindeközben részletesen és folyamatosan kellene beszélnünk a művészetek erejéről, és hogy azt jóra vagy rosszra használjuk. Az álhírek kitalálása, magunknak való bemagyarázása és terjesztése ugyanannak az emberi képzelőerőnek köszönhetőek, amely kreativitásával rengeteg fantasztikus alkotást tud létrehozni, és amely élhetővé teszi a mindennapokat. Nekünk művészeknek, közönségnek, hatalommal és pénzzel rendelkezőknek közös felelősségünk, hogy a művészetek a jóra tanítsanak, és segítsenek az önzés, a hazugság, a gonoszság erői ellen, amely erők persze szintén mi magunk vagyunk.

Nekem sem úgy alakult 2020, ahogy terveztem, de kinek? Az improvizáció minden művészeti ágban alapja az alkotásnak, és most már fontos és elismert alapja a művészeti alkotás feltételei megteremtésének is. Ez úton is köszönöm a szervezőknek, művésztársaknak, a közönség tagjainak, hogy közösen kitaláltuk, és megtaláltuk azokat az utakat, módokat, ahogy zene, tánc, színház — mindannyiunk túlélése érdekében — életben tartható. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem vagyunk hajlandóak közösen improvizálni, annak minden bizonytalanságával és szépségével együtt. Köszönöm mindazoknak, akik a helyett, hogy lemondtak volna egy produkciót mindent megtettek, hogy azt online lehessen közvetíteni, akik kitalálták a táv-mozit és a virtuális koncerttermet, akik fáradtságot nem kímélve biztosították szociális távolságtartással megvalósítható események létrejöttét. Mindez nem csak a művészek megéléséről (avagy éhen nem halásáról) szól, hanem mindannyiunk „éléséről” is. Segítsünk egymásnak!

Így, az év végén hálás vagyok a várt és váratlan lehetőségekért: megrendelésekért, zsűrizésre való felkérésekért, élő koncertekért és élő közvetítésekért, videó-beszélgetésekért, zene-felvételekért. Hálás vagyok a halasztásokért a törlések helyett. Hálás vagyok az Artisjus Előadó-művészeti Díjért, mert újból bebizonyosodott, hogy vannak akik odafigyelnek arra amit csinálok, és értékelik azt. Hálás vagyok azért, hogy a családom és én eddig egészségben és biztonságban megúsztuk ezt az őrületet. Maradjon is így. Hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek/ segítenek túlélni, és felkészülni a jobb időkre.

Mindenkinek Áldott Karácsonyt, Boldog Ünnepeket, és zenében — különösen élő hangversenyekben — gazdag 2021-et kívánok!

Live Music is Essential – Hammerdance | Az élő zene alap – a pörölytánc

Posted on by

Yes, doing live performances during a pandemic is essential, and it is doable in a safe and manageable way. Depending on different business models American orchestras have shut down for the season or switched to online presence only. In Huntsville we believe that there ought to be physical and not social distancing, meaning gathering in the same space to enjoy art is essential during trying times like this. I have read a fascinating article a half a year ago, entitled The Hammer and the Dance, about how to deal with the COVID pandemic. Here is a link to one of the variations on that article.

https://www.maastrichtuniversity.nl

In the last month I have conducted several orchestra, ensemble concerts and also opera performances in Budapest, Hungary. Some of them ended up being canceled or postponed, others were sold out (with a limited COVID-seating map of course), and were a great success. This is the “dance period” in arts as well, and artists all over the planet are adjusting to the situation. We are ready for our shows to be canceled or postponed last minute. We are behaving responsibly to ensure that live performing arts can go on and fulfill its essential function.

It is of utmost importance to include arts in the “dance” period of our dealing with the pandemic. We are art. Our lives, our community, our future depends on it. Do not get fooled by the easy access to online performing arts. It is nothing else just a temporary replacement, and it does not give you the same level of “cultural immunity” needed to survive. Stay safe, mask up, behave responsibly, and keep your community spirit going!

Fél éve olvastam, és akkor meg is osztottam, egy remek cikket a pandémiás helyzetre vonatkozó egészségügyi stratégiáról. Magyarul “A pöröly és a tánc” címmel jelent meg.

https://www.qubit.hu

Az elmúlt majdnem 3 hónapban az előadóművészek is megtanultak “táncolni”: előadások elmaradnak, elhalasztódnak, énekesek, zenészek kiesnek egy egy produkcióból, miközben nincs más választásunk, mint menni előre, és a körülményekhez képest fenntartani az élő előadások lehetőségét, legyen az opera vagy hangverseny. Az online élmény csak helyettesíti, de ki nem váltja az élő előadás élményét. Ne dőljünk be neki, ne szokjunk hozzá! Az előadóművészet csak akkor töltheti be maradéktalanul társadalmi mentálhigiénés funkcióját, ha – természetesen a pandémiás elővigyázatossági szabályok maradéktalan betartásával – nem adjuk fel az élő előadások megrendezését. Mindenhol más a szituáció, és másként kell kezelni. Az európai állami támogatással működő hangverseny és operaélet alkalmasabb a túlélésre, de Észak-Amerikában is akadnak pozitív példák bőven. Mi a Huntsville Symphony-nál úgy döntöttünk, hogy idén ősszel később kezdjük az évadot, és egy félidős koncerteket csinálunk, de legalább kétszer, hogy a közönségünk minden tagja, ha szeretné, biztonságos körülmények között élvezhesse az élő zenét. A két programból egyet online is elérhetővé teszünk. Az évad további részére, a december 31-i Újévi Koncerttel kezdve, kétféle terv létezik: vagy az eredetileg tervezett szerint valósítjuk meg az előadásokat, vagy egy redukált, egy félidős formában. Ami biztos, nem hagyjuk élő zene nélkül a közönségünket.

SALT at the End of the World/ Világvégi SÓ

Posted on by

Contemporary music adds salt to the days of life – even at the edge of the world. Says the motto of the Salt Festival, and I could not agree more. My new composition, From Left To Right, I wrote about two months ago
https://gregoryvajda.com
is being premiered on August 22 at the opening concert of SALT Festival, 2019.
https://finearts.uvic.ca
I am lucky to be here in Victoria, BC in person to rehearse with the Tsilumos Ensemble. I am looking forward to hearing my music played live for the first time ever at tomorrow’s rehearsal. I will post the video of the World Premiere as soon as it is made available by the festival.
On August 20 I am off to the old World to partake in the first ever European Creative Academy for musicians in beautiful Annecy, France. I will be working as a guest professor and lecturer, and will be representing the Eötvös Foundation. I am looking forward to work with my musician friends from Ensemble Intercontemporain!
https://eneuropeancreativeacademy.wordpress.com

Balról jobbra című művem ősbemutatója lesz augusztus 22-én a kanadai Victoriában. Örömömre jelen lehetek a próbákon, és hallhatom a Tsilumos Ensemble tagjait amint a húrok közé csapnak a koncertet megelőző próbákon.
https://finearts.uvic.ca
A darabról bővebben két hónapja írtam itt: https://gregoryvajda.com
Augusztus 21-től 25-ig a franciaországi Annecyban tanítok majd, és képviselem az Eötvös Alapítványt az első Európai Kreatív Akadémián, ahol néhány régi zenész barátommal is találkozom majd az Ensemble Intercontemporain soraiból. Hamarosan kezdődik a következő szezon, én pedig hamarosan újra jelentkezem.

March 15 in Budapest/ Március 15 Budapesten

Posted on by

I am writing this post on March 15, Independence Day of Hungary, in Budapest. This long, festive weekend marks the first three consecutive days off for over a month. I have been working and traveling a lot, and it won’t change much until the end of the season. Since my last post I have conducted the Hungarian Radio Symphony at the Liszt Academy (including the World Premiere of my newest orchestral composition, Gloomy Sunday Variations), the Huntsville Symphony in two different programs, and taught a masterclass at the Budapest Music Center with Heinz Holliger and Peter Eötvös. I am getting ready to conduct the magnificent Symphony No. 3 by Gustav Mahler with the Hungarian Radio Symphony at MUPA (Palace of the Arts) on March 20,
http://www.mupa.hu
then Brahms Piano Concerto No.1 (Jozsef Balog as soloist) and Stravinsky’s Rite of Spring with the Miskolc Symphony on two occasions.
March 15, a beautiful Spring day, National Holiday in Hungary. My musical journey continues on Monday.

Március 15, Nemzeti Ünnepünk, gyönyörű tavaszi nap Budapesten. A mostani hosszú hétvége az első összefügő három nap, amikor egy kicsit megpihenhetek, és erőt gyűjthetek a következő nagy kihívásra. Március 20-án vezényelem Mahler III. szimfóniáját a Magyar Rádió Zenei Együttesei élén a MÜPÁban.
http://www.mupa.hu
Februári blogbejegyzésem óta két különböző programban vezényeltem a Huntsville Symphony-t, a Zeneakadémián a Rádiózenekarral bemutattam Szomorú Vasárnap című zenekari művemet, mesterkurzust tanítottam a BMC-ben Heinz Holligerrel és Eötvös Péterrel. A Pannon Filharmonikusokkal folytattuk az angol nyelvű “Classical Chill” koncertek sorozatát. Mahler Harmadikja után a Miskolci Szimfonikusokkal lesz két hangversenyem Brahms I. Zongoraversenyével (Balog József) és Sztravinszkij Tavaszi Áldozatával a programban.
A zenei utazás hétfőn folytatódik.

Picture and Petition / Kép és folyamodvány

Posted on by

Musical compositions can be inspired by many different things coming from outside music. Soon I will get two of my newest pieces premiered, both of them for string instruments, one inspired by a photograph, the other one by an actual letter written by a very interesting musical-historical figure.
Tamás Varga, principal cellist of the Vienna Philharmonic is doing an impressive series of solo concerts with stops including Budapest (CAFe Budapest Festival)
https://cafebudapestfest.hu
Vienna (Festival Wien Modern), New York, Boston, Chicago and Milwaukee. He has commissioned new pieces for solo cello with the special tuning of Zoltán Kodály’s now classical Sonata for solo cello. My 6 and a 1/2 minute long piece, ‘Captain Hume’s Last Pavin’ will be played alongside with brand new pieces by composers like Aaron J. Kernis. The title and the inspiration of my composition is coming from an actual petition written in 1642 by soldier, composer and bass-viol player, Tobias Hume. His music was rediscovered in the early 2000s by the world famous Jordi Savall. Because of his imaginative music and colorful personality I have been returning to Hume’s story and his art ever since. I wanted to compose this Don Quixote-like character a well-deserved musical homage. The text below can be recited while playing my piece, or it can be projected during the performance.
Talented violin player Yevgeny Kutik
https://yevgenykutik.com
has approached me via the internet about a year ago (we have not yet met in person), and surprised me with a commission offer for his very exciting new recording project. Yevgeny wanted me to write a short piece, a kind of meditation on the topic “Family”, and also to use and actual photograph as the inspiration for the music. Yevgeny and his father in law, principal bass player of the Boston Symphony have recorded ‘How To Draw A Tree’, and the recording will be out soon. Please, stay tuned for the recording and for the accompanying pictures and stories as well! Until then, enjoy the program notes for the duo and the petition letter that inspired my cello solo piece.

HOW TO DRAW A TREE —for violin and bass
Instrumental folk music from Central and Eastern Europe and the Balkan has always been an inspiration to me directly, and through the music of Bartók and Ligeti. I speak this folk music when I speak of the past. When Yevgeny Kutik
https://yevgenykutik.com
approached me to write a composition for his project I immediately thought of the extended family tree that has been drawn up by some of my relatives for my 30th Birthday. The picture attached was taken at the annual Vajda family meeting a couple of years ago near the famous Lake Balaton in Hungary. This meeting takes place every year at the end of August initiated by one of my uncles and it brings together several generations. There has always been a strong connection in my head between this picture and the feeling of looking at the now over 10 generations of family history in the form of a family tree. In my short composition the music played by the double bass functions as the trunk of this imaginary tree while the swift, Eastern European folk music-like passages of the violin represent the branches. It is only natural, that the “branches” of a family tree, members of the younger generations, are closer to us, we can see them and their lives in clear details, from close up, while the beginnings of our family history are distant with less contrast, yet without the trunk there are no branches.

CAPTAIN HUME’S LAST PAVIN —for solo cello
The trve petition of Colonel Hvme as it was presented to the Lords assembled in the high court of Parliament being then one of the poore brethren of the famous foundation of the Charter house […] Hume, Tobias, d. 1645. Right Honourable and Noble Lords, I Doe humbly intreat to know why your Lordships doe slight me, as if I were a foole or an Asse: I tell you truely I have been abused to your Lordships by some base fellowes; but if I did know them, I would make them repent it, were they never so great men in your sight; for I can doe the Kings Majesty and my Countrey better service then the best Souldier or Colonel in this Land, or in all Christendom, which now it is a great wonder unto me, that your Lordships doe suffer so many unskilfull Souldiers to goe over for Ireland, to doe the Kings Majesties service, that are not able to lead a Company, neither doe they know what belongs to a Souldier; […] So that if your Lordships please to pay for the making of a hundred or sixe score Instruments of war, which I am to have along with me, if you please to send me for Ireland, and make me Commander of all those men that are now to goe over for Ireland, I will undertake to get in all Ireland in three or foure Months at the farthest, or else if I doe it not, I will give them leave to take off my head, if my Commanders will bee as forward as my selfe, and yet I will doe all things with great discretion. […] …and therefore if you will not beleeve me, it is none of my fault, when I speake the truth: But if you will not give me the command of all the souldiers that goe for Ireland at this time, I will not goe for Ireland, but I will goe for another Countrey, where I will have a greater command then all this which I have desired from your Lordships. But I yet live in hope that you will be pleased to beleeve me, and helpe me that live in great misery, by reason that I have maintained a thousand Souldiers in this City to do the King service in Ireland, and this I have done seven weekes together, which hath made me very poore, so that I have pawned all my best cloathes, and have now no good garment to weare. And therefore I humbly beseech you all Noble Lords, that you will not suffer me to perish for want of food, for I have not one penny to helpe me at this time to buy me bread, so that I am like to be starved for want of meat and drinke, and did walke into the fields very lately to gather Snailes in the nettles, and brought a bagge of them home to eat, and doe now feed on them for want of other meate, to the great shame of this land, and those that doe not helpe me, but rather command their servants to keepe me out of their gates, […] …for I eat Snailes and browne bread, and drinke small Beere, and some times water, and this I have thought good to make knowne unto your Lordships, hoping that your Honours will helpe me now with some reliefe, or else I shall be forced presently to runne out of the land to serve another King, and doe him all the great service, which I would rather doe unto my owne most gracious King, […] If this service bee not worthy of meat and drink, judge you that are grave & wise Lords of the Parliament, for I will make no more Petitions unto your Lordships, for I have made many, but have not got any answer of them, and therefore if your Lordships will neither entertaine me, nor give me money to buy me meat and drinke, I will goe with as much speed as I can into other Countries, rather then I will be starved here. […] …and so I most humbly take my leave for this time, and rest Your Lordships most humble servant to do your Honours all the good service I can, for I have many excellent qualities I give God thankes for it. Tobias Hume Colonell. FINIS.

Mindkét legújabb, hamarosan bemutatásra, illetve CD-re kerülő művem vonóshangszerekre íródott. A 6 és 1/2 perces “Hume Kapitány utolsó pavinja” Varga Tamás, a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistájának felkérésére készült, Kodály híres szólószonátájának speciális hangolására. A mű a CAFe Budapest-en kerül bemutatásra,
https://cafebudapestfest.hu
majd a Wien Modern-en és az egyesült államokban több helyén is elhangzik. A másik darabra a felkérés az interneten keresztül érkezett. Yevgeny Kutik
https://yevgenykutik.com
“Meditáció a Családról” projektéhez rendelt tőlem egy rövid hegedű-bőgő duót, melyet apósával, a Boston Symphony első bőgősével rögzített hangfelvételen. A projekt lényege az, hogy mindegyik felkért zeneszerző egy-egy konkrét fotó alapján komonáljon egy hangszeres “meditációt” maximum 2 perc terjedelemben. A kiadványra, így a fotóra is, még várni kell, de a kísérőszöveg alább olvasható a “Captain Hume” darabról szóló szöveggel együtt.

HOGYAN RAJZOLJUNK FÁT —hegedűre és nagybőgőre
Közép-Kelet-Európa és a Balkán hangszeres népzenéje mindig is közvetlen, illetve Bartók és Ligeti zenéjén keresztül közvetett hatással volt rám. Amikor a múltról szólok, ezt a zenei nyelvet beszélem. Amint Yevgeny Kutik megkeresett, hogy komponáljak egy darabot a “Meditáció a Családról” projektjéhez, nekem rögtön az a családfa jutott eszembe, amelyet személyes kérésemre, a 30. születésnapomra ajéndék képpen rokonaim állítottak össze a számomra. A darab másik kiinduló pontja az a kép volt, amely az évente megrendezésre kerülő Balaton parti Vajda családi találkozón készült, és ami valójában inkább egy családi piramist, mint fát mutat.
A mára már tíz generációig visszamenő családfa és a négy generációt mutató fénykép közösen inspirálták két perces duómat hegedúre és bőgőre. A mélyebb vonós hangszer mintegy a fa törzsét, míg a hegedű népzenei jellegű virtuóz zenei anyaga az ágakat jelképezi. Egy családfánál minél régebbre megyünk vissza annál homályosabb kontúrokat látunk, azaz olyan fa ez, ahol az ágak hozzánk közel vannak és tisztán láthatóak, a törzs pedig a homályba vész. Törzs nélkül persze nem lennének ágak.

HUME KAPITÁNY UTOLSÓ PAVINJA —szóló csellóra
1629 Karácsonyán Tobias Hume hivatásos katona, viol játékos és zeneszerző a londoni Charterhouse lakója lett, azaz ekkor már legalább 50 éves volt, és szegény. 1642 júniusában magát a ‘colonel’ ranggal felruházva sokadik petícióját küldte az ország parlamentjének, amelyben felajánlotta szolgálatait a Királynak, és amely irományban szegénységéről és szerencsétlen sorsáról is tudósított. Nagy valószínűséggel erre sem kapott választ 1645 április 16-án bekövetkezett haláláig. Amióta a 2000-es évek elején Jordi Savall spanyol régizene szakértő és gambajátékos újra, a szélesebb közönség számára is felfedezte Hume zenéjét, nemcsak mint zeneszerző, hanem mint karakter is izgatott ez a skót Don Quixote. A Varga Tamás kérésére komponált szóló cselló darabom Hume kapitány utolsó ránk maradt, szívszakasztó levelének zenei eszközökkel való felidézése, egy elboruló elméjű muzsikus-katona megható üzenete.

Hume ezredes, aki egyike vala a híres Charter-ház szegény testvéreinek, igaz petíciója, ahogy az a lordok gyülekezetének a Parlament felsőházában átadatott, […]
Hume, Tobias, elhalálozott 1645 évben
Igen tisztelt nemes uraim,
Esedezve kérem Lordságitokat, engedjétek tudnom, miért aláztak meg, mintha bolond lennék, vagy szamár; istenemre, bizonyosan rágalmas szavakkal illetett Lordságitok előtt némely hitvány fickó, de ha tudnám, kik azok, tennék róla, hogy megfizessenek, bármely nagyra is tartanátok őket, mivel én sokkal nagyobb szolgálatot tehetnék Király urunknak és Országunknak, mint ezen ország, vagy akár az egész kereszténység legjobb katonája vagy óbestere, mert mostan nagy csodálkozásomra szolgál, hogy Lordságitok annyi alkalmatlan katonát eltűrnek, hogy Írországba menjenek és ottan szolgálják fenséges Király Urunkat, kik pedig nem alkalmasak arra, hogy egy Századot elvezessenek, s azt sem tudják, mi váratik el egy katonától; […]
Tehát ha Uraságotok kegyeskednének fizetni nékem vagy egy meg félszáz harci felszerelést, melyet magammal vihetek, ha kegyeskednének elküldeni Írországba és engem neveznének ki parancsnokául azon az embereknek, kik Írországba mennek, vállalom, hogy legkésőbb három vagy négy hónap alatt egész Írországot megszerzem, vagy ha nem tenném, akkor vegyék fejem, ha a csapataim is odáig eljutnának, ahová én és mindezt legnagyobb titoktartás mellet teendem. […]
… és mindemellett, ha nem hinnének nekem, nem az én hibám, ha kimondom az igazságot: ha nem engedik, hogy én legyek a katonák parancsnoka, kik Írországban mennek ezidőn, úgy más országot keresek, ahol vezetni engednek, mert csak ez minden, amit Lordságaitoktól vágyok. De mégis él bennem a remély, hogy kegyeskedtek hinni nekem és segítetek engem, ki nagy szenvedésben élek mivel hogy ezer katonát tartottam ebben a városban, hogy Írországban szolgálják a királyt, és hét héten keresztül tartottam őket, amitől elszegényedtem s legjobb ruháimat zálogba kellett adjam, s most nincs, mit viseljek.
És épp ezért alázatosan esedezem nemes Lordok, hozzátok, ne hagyjatok szenvednem és elsorvadnom étek hiányában, mert egy pennim sincsen, ki segítségemre lenne manapság, hogy kenyeret vegyek rajta, s lassan éhen halok hús és ital hiányában, s késő éjjelen a mezőre járok csigát gyűjteni a csalánosban, s kosárnyit haza vigyek s azt egyem s most ezen tengődök más húsnak hijján, e föld nagy szégyenére, s azokéra kik nem nyújtanak segítő kezet, hanem inkább arra uszítják szolganépüket, hogy távol tartsanak kapuiktól… […]
… mert csigán élek meg barna kenyéren, s kevéske sört iszom csak, s néha vizet, s úgy gondolám jónak, hogy mindezeket tudassam Lordságitokkal, remélvén, hogy Kegyességtek segít majd egy kicsinyést enyhülést lelni, vagy máskülönben kényszerítve leszek elhagyni eme földet, hogy más Királyt szolgáljak, s megtegyem néki mindama hatalmas szolgálatokat, melyet szívesebben tennék saját, legkegyelmesebb Királyomnak, […]
Ha ezen szolgálat nem találtatna méltónak étekre és italra, mérlegeljétek, hogy ti vagytok a parlament szigorú és bölcs urai, mert én több kérelmet Lordságitok felé nem írok, mert már eddig számát sem tudni, annyit küldtem, s egyikre sem jövel válasz, éppen ezért, ha Lordságitok nem tart el, sem pénzt nem ad, hogy ételt s italt vásároljak, a lehető leggyorsabban inkább más Országokba távozom, mintsem hogy honomban éhen haljak. […]
Így legkegyelmesebben engedelmükkel búcsút veszek s kívánom, hogy legkegyelmesebb szolgátok az önök szolgálatára leendjék, mivel sok kiváló tulajdonsággal rendelkezem, melyért csak Istent illeti dicsőség.
Hume Tobiás óbester FINIS.
Fordította: Vajda Márta

It Has Begun / Elkezdődött

Posted on by

Season 2018-19 has begun. On Friday, September 21 we’ve opened the season in Huntsville in front of a packed and very enthusiastic house. We have played an Americana program with a twist: Bernstein: Slava!, Gershwin: Concerto in F, the solo piano part was played beautifully and with lots of energy by Gilles Vonsattel
http://www.gillesvonsattel.com
Stravinsky: Symphony in 3 Movements, Bernstein: Symphonic Dances from West Side Story. The latter was dedicated to the memory of HSO’s principal bassoonist-music librarian-personal manager, Hunter Thomas who’ve passed away at the age of 62 at the end of August.

I am off to Hungary now to conduct my first concert with the Hungarian Radio Symphony this season. It is a beautifully crafter program (thanks to Program Director György Igric!) featuring the members of the orchestra as soloists. The program is as follows: Debussy: Afternoon of a Faun (in Schoenberg’s arrangement), Debussy: Two Dances for Harp and orchestra, Debussy: Rhapsody No.1, Bartók: Rhapsody No.1&2, Bartók: Divertimento for strings. This concert is the closing event of the all concert marathon of “The Day of the Music Ensembles of the Hungarian Radio”. There will be live broadcast online as always. Please tune in!
http://www.radiomusic.hu

A 18-19-es szezon elkezdődött. Szeptember 21-én pénteken a Huntsville Symphonyval lelkes és számos közönség előtt játszottuk első klasszikus koncertünket. A program Bernstein Slava! nyitánya, a West Side Story Szimfonikus Táncok, Sztravinszkij Szimfónia három tételben című múve, és Gershwin F-Dúr zongoraversenye voltak, utóbbi szólistájaként Gilles Vonsattel mutatkozott be.
http://www.gillesvonsattel.com
A West Side Story szvitet Hunter Thomas emlékének ajánlottam, aki a zenekar első fagottosa, kottatárosa és zenekari menedzsere volt, és aki augusztus végén, hosszú betegség után távozott. Hunter a zenekar régi és megbecsült tagja volt, és a környék legismertebb fagott tanára is egyben. Szombat delután a University of Alabama Huntsville kis koncerttermében tartottunk egy koncerttel egybekötött megemlékezést is, ahol az HSO nevében én búcsúztattam, és emlékeztem meg a közös évekről.

Hamarosan indulok Budapestre, ahol idei első koncertemet vezénylem a Magyar Rádió Zenekarával. A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek Napja a Bartók Rádióban egész napos sorozat zárása képpen egy Debussy-Bartók hangversenyt adunk a zenekar tagjainak szólóival. A részletes program itt elérhető:
http://www.radiomusic.hu

A concerted a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Orchestra Tour in Poland

Posted on by

…then there are days when you really don’t have the time to write.

I have just finished my concert with the Hungarian Radio Symphony at the Liszt Academy on November 22 when received a call from the tour manager of the Hungarian National Philharmonic Orchestra. They were on the road in Poland and the conductor, János Kovács was hospitalized. I agreed to step in after my Eötvös-Bartók performance in Hamburg (November 23) and joined the orchestra in Wroclaw, Poland the next day. We had a one hour acoustical rehearsal at the amazing new concert hall built for the program of “Cultural Capital of Europe, Wroclaw 2016″, and we hit the ground running with the following program:

Kodály: Dances of Galánta
Liszt: Piano Concerto No.1 (Dávid Báll -piano)
Bartók: Concerto for Orchestra
(Encores: Brahms Hungarian Dance No.1 and Berlioz Rakóczi March)

Thee more concerts followed with great success (and a whole lot of bus riding in between). The Hungarian National Phil musicians and myself were having a ball.

Poland is a lucky country to have so many great, new concert halls. Three out of the four we have performed at were built in the last two years. Among these, the venue for our tour-closing performance was probably the best I have ever performed at (including Disney Hall!). The concert hall of the National Polish Radio Orchestra in Katowice is not only a great work of architecture but also the perfect mix of beauty and functionality with amazing acoustics for symphonic music.

Take a look!
http://nospr.org

This orchestra tour was part of the Hungarian Season in Poland commemorating the 1956 Revolution. Originally Zoltán Kocsis, world famous pianist and music director of the Hungarian National Philharmonic, who just recently passed away, was supposed to conduct all the concerts. We have been performing in his memory as well.

I am back in Hamburg, Germany today. The very last performance of the Eötvös: Senza sangue, Bartók: Bluebeard’s Castle production is tomorrow evening at the Staatsoper. The revival is schedueled for February 2018.

Le Lanaudière. Portland Festival Symphony. Sziget: Island of Freedom.

Posted on by

On July 9, after about 8 years, I conducted the Lanaudière Festival Orchestra again. It was great to return to conduct these amazing musicians, to collaborate with Alain Lefèvre on the piano
http://wikipedia.org
and to enjoy the ambiance of the amphitheater in Joliette, Quebec. Our program was the opening performance of the Lanaudière Festival 2016, an exciting mix of pieces by Tchaikovsky and Respighi.
http://lanaudiere.org
The rehearsals were held downtown Montréal, which gave me a chance to enjoy the Montréal Jazz Festival programs every evening and also to revisit some of my favorite places in one of my favorite cities ever.

After enjoying a brief family vacation my summer season continues with free park concerts in Portland Oregon. Lajos Balogh and I share the concerts this year starting today at Cathedral Park. Tomorrow (Sunday) there will be an all brass program presented at Laurelhurst Park. More symphonic and string concerts to come next weekend and the weekend after. Check out this year’s programs!
http://portlandfestivalsymphony.org

Based on popular demand Armel Opera Festival is presenting a fun 2 hour program every day at the famous Sziget Festival again this year. Scenes from Mozart’s The Magic Flute (staging by Róbert Alföldi), contemporary music improvisation with audience participation, symphonic world music with Hungarian stars, and a live crash course in orchestra conducting will be on the menu. Come and join us in August!
http://szigetfestival.com

In Between Enescu and Dvořak

Posted on by

Two World Premieres by Gregory Vajda were presented in between pieces by Enescu and Dvořak in about a two week time period.

Enescu: Romanian Rhapsody #1
Gregory Vajda: Clarinet Symphony
Dvořak: Symphony #8 in G

Enescu: Romanian Rhapsody #1
Gregory Vajda: Drums Drums Drums
Dvořak: Symphony #8 in G

As for the Enescu and the Dvořak I can’t remember “double dipping” a concert program like this for a long time, if ever. To tell you the truth it was not even planned this way at first. Mostly guest artists scheduling led to this situation, but in hindsight I don’t mind it at all. Having two new compositions of mine played for the first time in a short timeframe (and BTW almost exactly a year after the World Premiere of Georgia Bottoms, A Comic Opera of the Modern South) gave me a rare opportunity to get into my own music as a listener. Being the conductor of your own work does take away from being able to truly listen “from outside”. Performing music – your own or someone else’s – always comes with a lot of “on the ground” work and with having to fix small details as you go. To get the big picture, to listen and to judge a composition as a whole requires distance, both physical and mental. For some reason premiering two pieces (about 50 minutes of music all together) shed more light on musical problems (orchestration, tempi, form, etc.) and helped with finding solutions as well. This was definitely much better than having just one piece premiered and waiting for its next performance to occur.

There was also a third World Premiere just three days ago, a short duo for two violins entitled “Schnitte”. I wrote the duo at the request of the string players of the Hungarian Radio Symphony who wanted to play a new two-violin composition to precede Alfred Schnittke’s ‘Moz’Art á la Haydn’. They performed the piece “in stereo”, in front and in the back of the audience, and all in dark. Then during the last chord of “Schnitte” the first few contrabass notes of Schnittke’s music started. I think I managed to inject some “70s avant-garde sound” into my work that nicely prepared the audience for Schnittke. I hope to get a recording of the concert soon.

Here is a nice review of the Budapest (MUPA, Palace of the Arts) concert with many details about my Clarinet Symphony on the classical site backtrack.com
http://www.bachtrack.com

As for Drums Drums Drums, a concerto for timpani, drum-set, concert bass drum and orchestra I am looking forward to its next performance (including corrections based on the World Premiere performance with Scott Christian, Gergo Borlai, Sean Rittenauer and the Huntsville Symphony at the Van Braun Center) with the Frankfurt Radio Orchestra (Hessischer Rundfunk) in June 2017.

For now I am back to composing. This time it’s some fairy-tale music for an animated movie. Something completely different and a lot of fun.