My year-closing statements are:
1) It could have been worse
2) Fake News are like Arts
3) Improvisation is everything

OK, let me explain.

I am aware of the horrible fact, that hundreds of thousands of innocent lives were lost, and I know, that even more people are going to die before we take control of this pandemic. Yes, many deaths could have been avoided with more responsible and professional governance (this is true about many other countries, not just the US), and if Western societies had cooperation rather than competition as a shared value. Yes, at points the way lockdowns were managed caused more harm than good, and yes, panic has been the driving force of official response to COVID-19, at least at the very beginning. Yet, despite all this, we could have had it much worse. The virus could have been a much more aggressive one to start with. We could be living before times of modern technology: shared computational power, the Human Genome Project, worldwide distribution networks: indeed, we could be living a 100 years ago, when the Spanish Flu hit. We are surviving. We are adjusting — if not fast enough and perhaps not very well — to our changed environment thanks to science and accumulated human knowledge in not just medicine, but sociology, mathematics, physics and in other sciences.

Yes, we are managing this situation all right despite the newest level of human stupidity on an industrial level: fake news and “alternative truth”. These would be the natural byproducts of all the good things I have mentioned above. Our mindset as a race is behind our actual knowledge of the world by about a 100 years if not more. (Just compare the “wear a mask!”-stories from Spanish Flu- to present-times.) You hear and read stories about people dying of COVID-19 and still not believing in COVID-19. Well, cognitive dissonance was not invented in the 21st Century either, but it has, like everything else, grown into global proportions. Flat Earth Society has members all over the Globe, as we know. Still. This is nothing like the plague or a III. World War. We are lucky, and perhaps, we are also learning — if not fast enough and perhaps not very well — after all.

“Fake news” and “alternative truth” are the products of the human brain: they are the dark side of human imagination, and they are also a response: the reflexes of a person drowning in the water who would pull his rescuer, too, under the water to die. We should be extensively talking about the power of Arts, and how it can be used for good. We can make up stories to save ourselves. We can make up super-heroes who do good, and by doing good in a fictional world THEY, or rather WE can make us better in the real one. We can write music: melodies and rhythms that can help a person to escape the linear-time of our everyday troubles. By helping them “escape”, we are giving our fellow humans a place and time to breathe, to replenish, to push the restart button. Arts are powerful in ways we do not even realize: no doubt, you can cause real harm with the instruments of arts as well, but you can do real good even easier. We, artists have real responsibilities, so do people with money and power who can help Arts work for the better. If you can invent fake enemies, you can invent virtual friends and helpers just as easily. Do the latter one and help your fellow humans to be positive, supportive, sensitive, happy, relaxed.

Most of 2020 did not go as planned, and that tells us one very important thing: improvisation is everything. In every art form improvisation is a basic tool, and it is also true to the support system of arts. Keep in mind: ARTS ARE ESSENTIAL, and you will find the way to provide it, you will find the way to enjoy it, and you will find a way to help artists to help us get back to where we would like to be: in my case that would be a shared live experience in a concert hall, listening to great music performed by great players to a receptive audience. I have had to let many things go this year, just like pretty much everyone everywhere. However, other opportunities, perhaps never before imagined ones, arose. In my case time was made for more composing, planning, finding alternative ways of maintaining precious relationships with my musicians and music-lover friends. Events, important opportunities, were postponed instead of cancelled. This alone shows the importance of what artists do (for You All, not just “for a living”), we, and by we I mean, We All want this. We want to do this. It is important. It is essential. My fellow musicians (artists), keep improvising while keeping your eye on the target! Help others as much as you can, make things work in your area for the better! Art-institutions: postpone, do not cancel! Governments: replace, recalibrate, do not just throw things away, keep it going! To us all: work many times harder on delivering perhaps less than usual, but nevertheless delivering the very thing what you are here for, and for making it better for as many of your fellow human beings as possible. Do your essential work, and do it the best way possible!

At the end of the year I am thankful for many unexpected things: compositions I could finish, new commissions, being asked to judge composition-competitions, doing live concert-, and opera performance-streams, doing socially distanced concerts, finding unusual ways to fundraise. I am thankful for the Artisjus Performing Arts Award. I am thankful for being able to stay safe and feed my family. I am thankful for being part of working for better things, and for preparing — together with every one of you — to return to everything essential and human.

I wish Everyone Merry Christmas, Blessed Holidays, and a 2021 rich in Arts and all the Good Things only we can give each other.

Amit az elmúlt évről mondanék:
1) Lehetett volna rosszabb
2) Az álhírek olyanok mint a művészetek
3) Az improvizáció mindent visz

Akkor kifejtem.

Tudom, hogy százezrek, talán milliók haltak meg úgy, hogy nem kellett volna meghalniuk. Tudom, hogy a közeljövőben még több százezer ember lenne megmenthető. Mindez persze felelős és profi kormányzással (ami itt és most nem ország vagy rendszer függő), és akkor, ha itt nyugaton a szabadverseny helyett mondjuk az egymás iránti felelősség és a kooperáció lennének alapértékek. Érthető, hogy kezdetben a pánik volt a pandémiára adott hivatalos válasz alapja, de ahol ma is halogatnak és nem követik a hozzáértők tanácsát, ott tudatosan hagyják polgártársaikat meghalni. Mindezt számba véve mégis azt mondom, lehetett volna rosszabb is. Maga a COVID-19 vírus lehetett volna agresszívabb (a mutációkra továbbra is figyelni kell!). Élhetnénk 100 évvel ezelőtt is, a spanyol nátha korában, amikor még sem az emberi géntérkép, sem az egész világot behálózó gyógyszerterjesztő hálózatok nem léteztek. Az emberiség alkalmazkodik, talán nem olyan gyorsan és fájdalom nélkül mint szeretnénk, de a felgyűlt közös tudásnak köszönhetően legalábbis eséllyel élünk túl egy pandémiát.

Annak ellenére működni látszik a válságkezelés, hogy most már évek óta élünk együtt az emberi sötétség legújabb vívmányaival, az álhírekkel és az úgynevezett „alternatív valóság”-gal, és mindettől, az legújabb információs technológiáknak köszönhetően, a világ egyetlen pontján sem menekülhetünk. Az álhírek és az „alternatív valóság” az internet korának, és az emberi képzelet árnyoldalának természetes melléktermékei. Attól félek, mint faj, mentálisan még valóban 100 évvel ezelőtt, a spanyol nátha korában élünk. Hallunk megdöbbentő történeteket olyanokról, akik a COVID-19 komplikációiban haldokolva is azt mondják, ez az egész csak ki lett találva. Hiába, a kognitív disszonancia sem mai találmány. Mégis, ez azért nem a III. világháború vagy egy évszázadokkal ezelőtti pestisjárvány. Valljuk be, szerencsénk van, és talán tanuljuk a valóságot olyan sebességgel, ami továbbra is segíthet túlélni. Mindeközben részletesen és folyamatosan kellene beszélnünk a művészetek erejéről, és hogy azt jóra vagy rosszra használjuk. Az álhírek kitalálása, magunknak való bemagyarázása és terjesztése ugyanannak az emberi képzelőerőnek köszönhetőek, amely kreativitásával rengeteg fantasztikus alkotást tud létrehozni, és amely élhetővé teszi a mindennapokat. Nekünk művészeknek, közönségnek, hatalommal és pénzzel rendelkezőknek közös felelősségünk, hogy a művészetek a jóra tanítsanak, és segítsenek az önzés, a hazugság, a gonoszság erői ellen, amely erők persze szintén mi magunk vagyunk.

Nekem sem úgy alakult 2020, ahogy terveztem, de kinek? Az improvizáció minden művészeti ágban alapja az alkotásnak, és most már fontos és elismert alapja a művészeti alkotás feltételei megteremtésének is. Ez úton is köszönöm a szervezőknek, művésztársaknak, a közönség tagjainak, hogy közösen kitaláltuk, és megtaláltuk azokat az utakat, módokat, ahogy zene, tánc, színház — mindannyiunk túlélése érdekében — életben tartható. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem vagyunk hajlandóak közösen improvizálni, annak minden bizonytalanságával és szépségével együtt. Köszönöm mindazoknak, akik a helyett, hogy lemondtak volna egy produkciót mindent megtettek, hogy azt online lehessen közvetíteni, akik kitalálták a táv-mozit és a virtuális koncerttermet, akik fáradtságot nem kímélve biztosították szociális távolságtartással megvalósítható események létrejöttét. Mindez nem csak a művészek megéléséről (avagy éhen nem halásáról) szól, hanem mindannyiunk „éléséről” is. Segítsünk egymásnak!

Így, az év végén hálás vagyok a várt és váratlan lehetőségekért: megrendelésekért, zsűrizésre való felkérésekért, élő koncertekért és élő közvetítésekért, videó-beszélgetésekért, zene-felvételekért. Hálás vagyok a halasztásokért a törlések helyett. Hálás vagyok az Artisjus Előadó-művészeti Díjért, mert újból bebizonyosodott, hogy vannak akik odafigyelnek arra amit csinálok, és értékelik azt. Hálás vagyok azért, hogy a családom és én eddig egészségben és biztonságban megúsztuk ezt az őrületet. Maradjon is így. Hálás vagyok mindazoknak, akik segítettek/ segítenek túlélni, és felkészülni a jobb időkre.

Mindenkinek Áldott Karácsonyt, Boldog Ünnepeket, és zenében — különösen élő hangversenyekben — gazdag 2021-et kívánok!