“This is the baby, and yes, those are teeth. They are not important. Don’t think about them. Nothing special, this baby with teeth. Usually it is only a snaggletooth, a single, perfectly formed tooth in the tiny mouth, unlike the full set on this baby.”
Why am I writing about a baby with a full set of teeth? I am not. Just like the author of this short story: The Choir Director Affair (The Baby’s Teeth), Kevin Wilson is not writing about it, yet he starts this story with the sentences above. Genius. One of the best ever opening for a short story. Kevin Wilson and his book of short stories called: Tunneling to the Center of the Earth is my newest discovery in contemporary American literature. I think I am ready for one of his novels next.
https://www.wilsonkevin.com
Now that I have your attention (thanks, Baby with the Teeth!) let me tell you about all that has happened since my last post. Huntsville Symphony played its first Classical show of the season on January 9, and we have just played our second one this past Saturday. Audiences are very appreciative of us producing live shows, and – despite all the inconveniences of COVID 19 safety measures – our musicians are very happy to play in front of a live audience. We are ready to play our first Casual Classic show with Schubert’s Symphony No.5 on the program at the newest music venue in town called Mars Music Hall. I believe that Schubert’s music (what a coincidence, his 224th Birthday is TODAY!) is a perfect fit to a place that in normal circumstances serves alcohol and lets people dance while listening to their favorite bands.
On January 16th UMZE Ensemble put on a live stream show at the Budapest Music Center – as part of the Transparent Sound Festival – with Schoenberg’s famous (and perskap infamous) Pierrot Lunaire and a matching piece commissioned by the ensemble for this occasion. Daniel Dinyes – to the words of one of the most famous Hungarian poets, Lajos Parti Nagy – created a set of songs for soprano and baritone and named it “Hungarian Pierrot”. The concert had viewers in the several hundreds and even the after concert Zoom-Meet-The-Audience (I love this idea!) had around 40 people joining in. We have received many very positive reviews and an overall great response to the production.
After my week with UMZE Ensemble I traveled to Szombathely in South-West Hungary to conduct a full concert at the helm of the Savaria Symphony, that was also being done with no live audience but with live stream on many different platforms. On the program we had Prince Igor Overture by Borodin (completed and partly orchestrated by Glazunov), Bartók’s 2nd Piano Concerto with Zoltan Fejervari as the soloist, and Dvorak’s Symphony No.8.
Here is an American review of Fejervari, this wonderful, young talent.
https://www.washingtonpost.com
As this project was going on I received a call from the Hungarian Radio asking if I was able to step in and conduct their orchestra and chorus in yet another live stream, this time from the Liszt Academy in Budapest. It was supposed to be a concert conducted by Jose Cura, but he was unable to travel from Spain. After a few changes the concert program ended up being: Górecki: Symphony No.3 (Symphony of Sorrowful Songs) and Kodály: Psalmus Hungaricus (Hungarian Psalm). This was a somewhat unusual but very appropriate program to be played on international Holocaust Remembrance Day. Since this concert was more like a ritual and less like a usual classical show, and since there was no live audience, I decided not to take bows with the soloists, the chorus and the orchestra. Instead we just waited after both pieces, then left the stage in silence.
The COVID 19 situation has produced very different results around the world. Certain countries and cities have just shut down all cultural activities, others are trying to maintain live performing arts in different, and – as much as possible – safe, formats. The Górecki-Kodály concert was the first time when I did not feel like the applause was missing at the end of the performance. Also the “Hungarian Pierrot” stream has taught me a lot about how very engaged audiences can be in unusual circumstances, and that there might actually be upsides to live streaming a show. The best of all worlds would, of course, be the mix of live and virtual audience-experience for each and every performing arts performance in the future.
„Ez a csecsemő, és igen, ezek fogak. De nem fontos, ne is gondolj rájuk. Semmi különös, ez a csecsemő fogakkal. Általában csak egy szál ferde tejfogacska, egy tökéletes alakú fog a kis szájban, nem olyan mint ennek a babának a teljes fogsora.”
A fenti idézet legújabb kortárs-amerikai irodalmi kedvencem, Kevin Wilson egyik történetének kezdete, és ahogy a szerző, úgy én is azért indítottam ezzel, hogy erős felütése legyen a szövegnek. Wilson története sem a bébi fogakról szól, bár ez a szál is folyamatosan jelen van az elejétől a végéig. Úgy néz ki, magyarul (még) csak az alábbi Wilson regény érhető el.
https://www.libri.hu
Én mindenesetre várom már, hogy angolul, novellái után valamelyik regényét is elolvassam.
Akkor most, hogy már felkeltettem az olvasó érdeklődését (köszi bébi fogak!) elmesélem, mi történt legutóbbi blog-posztom óta. Január 9-i idei első klasszikus koncertünk után tegnap volt a második, és a Huntsville-i muzsikusok és a közönség is – a COVID 19 biztonsági előírások kényelmetlenségei ellenére – nagyon értékelik azt, hogy a zenekar az élő koncertek folytatása mellett döntött. Jövő vasárnap játsszuk Schubert V. szimfóniáját Casual Classics sorozatunk keretében, ezúttal a Mars Music Hall-ban, amely nemrég nyílt meg, és ahol általában rock, jazz vagy bluegrass koncerteket tartanak. Schubert (akinek tegnap volt a 224. születésnapja!) sem fog lemaradni a népszerűségben, ebben biztos vagyok.
Január folyamán a tervek szerint megvalósult az UMZE “Bemutatom Pierrot-t” live stream-je a BMC-ből, amely koncert nagy és igen pozitív sajtó- és közönség-visszhangot váltott ki. Életemben először vettem részt – az Átlátszó Hang Fesztivál szervezőinek köszönhetően – egy ZOOM-on megvalósuló közönségtalálkozón. Meglepetésemre és örömömre több mint negyvenen vettek részt a koncert után még egy órán át tartó virtuális összejövetelen.
Fejérvári Zoltán játszotta Bartók II. zongoraversenyének szóló szólamát a Savaria Syimfonikusokkal egy héttel később. A Filharmünia által szervezett, több platformon is megtekinthető live stream-en eljátszottuk még az Igor herceg nyitányt Borogyintól (Glazunov változtatásaival) és Dvorák VIII. szimfóniáját. A rákövetkező héten a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek kérésére beugrottam Jose Cura helyett a zeneakadémiai bérletes hangverseny élő közvetítésébe (Cura Spanyolországban ragadt, állítólag nem a COVID hanem a hóhelyzet miatt), ja igen, nem kellett énekelnem, „csak” vezényelnem. 🙂 Ez volt az első alkalom, hogy nem zavart a közönség hiánya, és az előadás után elmaradó taps. A Nemzetközi Holokauszt Emléknap estéjén Górecki III. szimfóniája és Kodály Psalmus Hungaricus-a után meghajlás nélkül, teljes csöndben hagytuk el a színpadot, ami érzésem szerint csak hozzájárult a darabok hatásához, és az alkalomhoz illő megemlékezéshez.
A Górecki-Kodály est, valamint az Átlátszó Hang Fesztivál ötletes online közönségtalálkozója győzött meg végképp arról, hogy az online stream-eknek, és egyéb, csak az internet segítségével megvalósítható kiegészítő eseményeknek köszönhetően a jövőben az élő, közönség előtti hangversenyek dimenziója jó irányba kiterjeszthető. A technológia ereje nem az élő élmény helyettesítésében, hanem annak gazdagításában van.
