Tag Archives: quarantine art

Zooming In | Fókuszban

Posted on by

Every musical composition created during the COVID 19 quarantine is a quarantine-composition, even if its title does not say so, even if its notes have nothing to do with the COVID19 chord (look it up, there are at least two versions in circulation online). You live in quarantine, you produce quarantine-art, and there is no way to get away from it. There are of course countless memes how classical music composers, designers, writers and gamers 😉 are the ones for whom nothing has really changed during the stay-at-home order, but that, as funny and true it sounds, is a misunderstanding. It is very different to stay home and work while the world outside is buzzing with action. Choosing self-isolation and reflecting on the world’s affairs makes for a totally different artistic output. Then there is art we have been making for the last two months that was meant to be released for your “quarantine-audience” in the first place. Most of the songs, short pieces, poems, plays produced in quarantine-times have ben written in mind with or were adapted to the social distancing circumstances. ‘ZOOM’ the now worldwide-known video-conferencing platform has it in its name: we are all zooming in. We can only see a frame, we can only record/ broadcast so much data (limited length), we are not supposed to overdo our online video messaging (that was a no-no from the start, apparently people don’t watch anything over a minute or minute and a half), and so on. We all have to deal with the the special circumstances for every parameter.

Since March 14 I have finished a composition for two voices and clapping (intended for one singer performing a duet with herself, see also: the acapella app), one for clarinet and piano (this one ended up a pretty substantial piece with its 13 minutes length), and a very short casual composition for piano solo. I have started writing a new opera (no spoilers yet for this project, sorry), and have completed a scene and a half of it. I have also joined the Art of Virus project initiated by Kornél Fekete Kovács and the Modern Art Orchestra. For this interesting “internet-virus” concept I have produced my 40 second long etude for big band and sampled animal sounds, entitled ‘Murder in the ZOO”. Soon all the compositions will be uploaded to a website, until then here is the article (in Hungarian) about ‘Art of Virus’ with a few videos included.

https://fidelio.hu

Virus and isolation do not stop creativity. However I truly cannot wait to be able to perform in front of a live audience again: no video-frame and (self-)imposed time limits. Nothing replaces the personal connection with my fellow musicians and the audience.

A fenti linken lehet olvasni Fekete Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra projektje ‘Art of Virus’ projektjéről, amelyhez én is hozzájárultam egy mintegy 40 másodperces darabbal. Címe: Gyilkosság az állatkertben.

Karantén idején alkotott művek akkor is karantén-művek lesznek, ha sem témájukban, sem anyagukban (érdemes a YouTube-on rákeresni a COVID19 akkordra) nem akarnak reflektálni alkotójuk aktuális helyzetére. Visszatérő poén, miszerint zeneszerzőknek, íróknak és gamereknek 🙂 semmi sem változott az elmúlt két hónapban, ugyanúgy otthon, egyedül magányosan dolgoznak mint azelőtt. Persze nem ugyanaz művészetünkkel egy nyüzsgő világra reflektálni, mint százmilliók sorsában, keserűségében, frusztrációjában osztozni. Ebből a szempontból nincs menekvés. Nincs olyan maszk ami megállítsa a COVID19 művészeti alkotásokra gyakorolt hatását, még akkor sem látszólag nincsenek szimptómák. Ott vannak aztán azok a művek, amelyek kifejezetten a helyzetre reagálva, az adott speciális körülményekre kitalálva születtek. Én már nagyon várom, hogy ne a ‘ZOOM’ platform ingyenes 40, vagy az internetes videó üzenetek elvárt másfél perce határozza meg egy beszélgetés vagy egy monológ hosszát. Szívesebben venném azt is, ha az írandó zenedarabok komplexitását nem az izolált zenészek technikai felszereltségéhez kellen igazítani. A lényeg: a személyes kontaktusnak, azaz az egy légtérben előadott és befogadott élő művészetnek nincs alternatívája.

Március 14 óta, a fenti ‘Murder in the ZOO’ mellett komponáltam két darabot, melyek megfelelnek a karantén körülményeknek (egy rövid zongora szóló művet, és egy dalt, amelyben az énekes saját magával duettezik), valamint egy klarinét-zongora darabot, amely kifejezetten a szokásos koncert körülmények között él csak meg. Ez utóbbi 13 perc lett, tehát elég jelentős mind anyagában, mind pedig hosszát tekintve. Megírtam másfél jelenetet egy új operából, amelyről itt nem tudok és nem is szeretnék még mesélni.

ZOOM: ráközelítés, nagyítás. Találó név egy konferencia platformnak, de az alkotóművészek jelenlegi helyzetének is. A munkával egy percre sem álltam le, de most már, szívem szerint, nézném megint a teljes képet.

30

Posted on by

Just one number, the number of days I have been staying in my Budapest apartment, and a number that works for a blog post entry title without translation. I pretty much imposed a stay in shelter order on myself even before the official orders came out. I would not call this a quarantine, rather a limitation of movement, and of course the closure of shops, services that are not essential. Since I have always been working home alone half or at least one third of my life, – how else can you do composition? – this in fact only feels as half of a quarantine anyway. To be completely honest, it feels like our entire life became one big online-presence, hence the lack of urge of writing much here.

Since my last post, I managed to put the video recording of the March 13 concert online with Hungarian and German subtitles. I have been working on Peter Eötvös’ newest opera. I am telling you, writing a piano score for an opera is as creative as it gets with working with someone else’s music. The composer and I are in constant contact via email and one the phone, and I am enjoying the slow and meticulous work. I have composed a 7 minute movement for clarinet and piano, and one more movement is coming. My son, Vince, and his clarinetist friend requested the piece, and since I stopped composing ‘The Music Gene’ due to the cancellation of HSO’s concerts for the rest of the season, I could not wait to dive into this new creative activity. I have also created two librettos, one in Hungarian (for a possible one act opera on a historical theme) and one in French (for an exciting ensemble project in France in 2021).

There’s lost of reading and TV watching in my life, but I guess, that is nothing out of the ordinary nowadays. However planning for the end of August and for the fall have sped up considerably, just like planning of other future conducting and compositional work. This keeps me busy along with my usual daily walk, especially since the weather has been so beautiful. Luckily it is not too difficult to practice social distancing in this part of town while out walking. I have given a couple of interviews as well in the last couple of weeks, created a few videos for the HSO family, and also will be participating in at least two online FaceBook broadcasts. Check out the invitation to this upcoming chat led by Kornél Fekete-Kovács, leader of the Modern Art Orchestra big band.

http://facebook.com

In the meantime I am reading, watching, listening to people reacting to the COVID crisis in a million different ways. I guess unusual times don’t change people’s biases, preferences and desires. It seems most of us are waiting for a substantial change because of this world-lock down, just in very different ways. I for one believe in human nature with all its good and bad things included. I think we will rather quickly than slowly return to our ways of life, and then, in a few decades we will be able to see how this crisis initiated little, and perhaps substantial changes for the better or for the worse.

30 and counting.

30-nál tartok. Ennyi a napok száma, amit eddig budapesti otthonomban töltöttem. Mondanám, bezárva, de ez azért nem teljesen igaz. Karantén helyett inkább a korlátozás szót lehet használni. Ami saját életstílusomat illeti, eddig legtöbbször az történt, hogy az aktív koncertezési és utazási élet vette át a hatalmat felettem, és az otthonülős, olvasós, gondolkodós, de főleg komponálós Vajda Gergely felett. Ezért aztán valahogy úgy élem meg a nem magam választotta életmódváltást, mint valami furcsa egyensúlynak ha nem is a helyreállását, de mindenképpen a jó, vágyott irányba billenését. Persze, hiányzik az emberek társasága, főleg a muzsikusoké, meg a közönségé. Hiányzik mások előadását nézni, hallgatni. Hiányzik egy nagy családi vacsora a kedvenc éttermemben. Közben viszont az otthonülős, olvasós, gondolkodós, komponálós énem nagyon is jól érzi magát. Ezért sem tudom másként mint fél-karanténként megélni ezt a helyzetet.

Mióta utoljára posztoltam befejeztem a március 13-i UMZE koncerten bemutatóként elhangzott ‘Fuharosok’ mono-koncert-operám videójának editálási munkáit, megírtam egy jelenet teljes zongorakivonatát Eötvös Péter legújabb operájához, összeraktam két librettót (az egyik egy lehetséges magyar projekt alapja, a másik egy felkérésre készülő mű francia nyelvű szövege), komponáltam egy 7 perces darabot klarinétra és zongorára Vince fiam és kamaratársa számára, adtam pár interjút, készítettem jó néhány videó-üzenetet. Hamarosan egy, reményeink szerint izgalmas, online beszélgetésben veszek majd részt, amire mindenkit szeretett invitálok szerda este 9-kor. Részletek a fenti linken.

Mindeközben nézem, olvasom, hallgatom, ahogy mindenki saját vérmérséklete szerint reagál a krízishelyzetre. Ritka kivételtől eltekintve mindenki saját vágyait és félelmeit vetíti ki a COVID utáni helyzetre, ami persze érthető. Szerintem amint lehet, mindannyian visszatérünk ahhoz az életformához amit a krízis előtt éltünk, talán még fel is gyorsulnak majd a dolgok, habár kezet fogni, puszilkodni egy darabig biztosan kevesebbet és óvatosabban fogunk. Tíz-húsz év múlva aztán meglátjuk majd, milyen pozitív vagy negatív változásokat indított el ez a helyzet, amely most is csak azért tűnik a “normálistól” eltérőnek, mert nemhogy a száz évvel ezelőtti spanyolnátha járványról, de már a harminc éves HIV-ről is hajlamosak voltunk elfelejtkezni. Emberi természet.