Happiest? Well, no. Perhaps light is spirit. Really? Well, I am not so sure.
What for sure is the fact that neither Saint-Saëns, nor Tchaikovsky, and not even Rachmaninov can be taken too seriously when quoting ‘Dies Irae’ in their works. For this week’s Classical concert in Huntsville I have programmed Danse Macabre, Rhapsody on a Theme of Paganini and Orchestral Suite No. 3 by Saint-Saëns, Rachmaninov and Tchaikovsky respectively. Dies Irae, the famous and infamous “Day of Wrath” sequence, attributed to St. Gregory the Great (d. 604) by some sources, has a long history in being quoted. Rachmaninov was especially obsessed with this menacing melody. He used it in his Symphony No.2&3, in his symphonic poem, Isle of the Dead (well, it fits the theme there…), in ‘The Bells’ for choir and orchestra and also in his Symphonic Dances along with some solo piano pieces (and of course in the Rhapsody in question as well). What I find intriguing in the three pieces programmed together for this Saturday is exactly the fact, that neither pieces treat this particular melody according to its original meaning. Three pieces, three quotes, three types of “parentheses”. Other than this common thread, the light-spirited elegance of the music holds this program together. A ‘wanna-be-symphony’ by Pyotr Ilyich, an ‘almost-piano-concerto’ by Sergei, and an ‘all-time-halloween-favorite’ by Camille make for a fun evening. Be there or be square!
Legboldogabb? Azt talán mégsem. Könnyed? Talán. Biztos ez? Nem olyan biztos.
Ami bizonyos az a tény, hogy sem Saint-Saëns, sem Csajkovszkij, de még Rachmaninov sem vehető túlságosan komolyan amikor a ‘Dies Irae’-t idézik. A Huntsville Symphony e heti klasszikus koncertjén három művet, a Haláltáncot, a Rapszódia egy Paganini témára, és a Harmadik Zenekari Szvit címűt tettem a programba, sorrendben Saint-Saëns, Rachmaninov és Csajkovszkij tollából. A ‘Dies Irae’, magyarul ‘A harag napja’, – egy bizonyos források szerint Nagy Szent Gergelynek tulajdonítható szekvencia – számtalan műben megidéztetik. Jelen rapszódiáján kívül csak Rachmaninov 2. és 3. szimfóniájában, Holtak szigete című szimfonikus költeményében, ‘A harangok’ című kórus-szimfóniájában és néhány szóló-zongoraművében idézi a dallamot. Amit már a most szombaton játszandó program összerakásakor is érdekesnek találtam az éppen az, hogy az azon szereplő egyik mű sem veszi túl komolyan, avagy használja szokásos jelentésében a a ‘Dies Irae’-t. Mindhárom darab stílusa könnyed, mindhárom ‘Harag Napja’ (Saint-Saëns esetében még dúrban is az eredeti moll helyett!) futó epizód csupán az általában elegáns és szórakoztató zenei folyamatban. Egy ‘majdnem-szimfónia’, egy ‘mini-zongoraverseny’ és egy örök-Halloween-kedvenc ‘rajzfilmzene’ szerepelnek együtt ez évi első nagy klasszikus hangversenyünkön. Aki erre jár, jöjjön a koncertterembe, szeretettel várjuk. 🙂
