Every musical composition created during the COVID 19 quarantine is a quarantine-composition, even if its title does not say so, even if its notes have nothing to do with the COVID19 chord (look it up, there are at least two versions in circulation online). You live in quarantine, you produce quarantine-art, and there is no way to get away from it. There are of course countless memes how classical music composers, designers, writers and gamers 😉 are the ones for whom nothing has really changed during the stay-at-home order, but that, as funny and true it sounds, is a misunderstanding. It is very different to stay home and work while the world outside is buzzing with action. Choosing self-isolation and reflecting on the world’s affairs makes for a totally different artistic output. Then there is art we have been making for the last two months that was meant to be released for your “quarantine-audience” in the first place. Most of the songs, short pieces, poems, plays produced in quarantine-times have ben written in mind with or were adapted to the social distancing circumstances. ‘ZOOM’ the now worldwide-known video-conferencing platform has it in its name: we are all zooming in. We can only see a frame, we can only record/ broadcast so much data (limited length), we are not supposed to overdo our online video messaging (that was a no-no from the start, apparently people don’t watch anything over a minute or minute and a half), and so on. We all have to deal with the the special circumstances for every parameter.

Since March 14 I have finished a composition for two voices and clapping (intended for one singer performing a duet with herself, see also: the acapella app), one for clarinet and piano (this one ended up a pretty substantial piece with its 13 minutes length), and a very short casual composition for piano solo. I have started writing a new opera (no spoilers yet for this project, sorry), and have completed a scene and a half of it. I have also joined the Art of Virus project initiated by Kornél Fekete Kovács and the Modern Art Orchestra. For this interesting “internet-virus” concept I have produced my 40 second long etude for big band and sampled animal sounds, entitled ‘Murder in the ZOO”. Soon all the compositions will be uploaded to a website, until then here is the article (in Hungarian) about ‘Art of Virus’ with a few videos included.

https://fidelio.hu

Virus and isolation do not stop creativity. However I truly cannot wait to be able to perform in front of a live audience again: no video-frame and (self-)imposed time limits. Nothing replaces the personal connection with my fellow musicians and the audience.

A fenti linken lehet olvasni Fekete Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra projektje ‘Art of Virus’ projektjéről, amelyhez én is hozzájárultam egy mintegy 40 másodperces darabbal. Címe: Gyilkosság az állatkertben.

Karantén idején alkotott művek akkor is karantén-művek lesznek, ha sem témájukban, sem anyagukban (érdemes a YouTube-on rákeresni a COVID19 akkordra) nem akarnak reflektálni alkotójuk aktuális helyzetére. Visszatérő poén, miszerint zeneszerzőknek, íróknak és gamereknek 🙂 semmi sem változott az elmúlt két hónapban, ugyanúgy otthon, egyedül magányosan dolgoznak mint azelőtt. Persze nem ugyanaz művészetünkkel egy nyüzsgő világra reflektálni, mint százmilliók sorsában, keserűségében, frusztrációjában osztozni. Ebből a szempontból nincs menekvés. Nincs olyan maszk ami megállítsa a COVID19 művészeti alkotásokra gyakorolt hatását, még akkor sem látszólag nincsenek szimptómák. Ott vannak aztán azok a művek, amelyek kifejezetten a helyzetre reagálva, az adott speciális körülményekre kitalálva születtek. Én már nagyon várom, hogy ne a ‘ZOOM’ platform ingyenes 40, vagy az internetes videó üzenetek elvárt másfél perce határozza meg egy beszélgetés vagy egy monológ hosszát. Szívesebben venném azt is, ha az írandó zenedarabok komplexitását nem az izolált zenészek technikai felszereltségéhez kellen igazítani. A lényeg: a személyes kontaktusnak, azaz az egy légtérben előadott és befogadott élő művészetnek nincs alternatívája.

Március 14 óta, a fenti ‘Murder in the ZOO’ mellett komponáltam két darabot, melyek megfelelnek a karantén körülményeknek (egy rövid zongora szóló művet, és egy dalt, amelyben az énekes saját magával duettezik), valamint egy klarinét-zongora darabot, amely kifejezetten a szokásos koncert körülmények között él csak meg. Ez utóbbi 13 perc lett, tehát elég jelentős mind anyagában, mind pedig hosszát tekintve. Megírtam másfél jelenetet egy új operából, amelyről itt nem tudok és nem is szeretnék még mesélni.

ZOOM: ráközelítés, nagyítás. Találó név egy konferencia platformnak, de az alkotóművészek jelenlegi helyzetének is. A munkával egy percre sem álltam le, de most már, szívem szerint, nézném megint a teljes képet.