Timequake, one of my favorite Kurt Vonnegut novels. One of the many books I read first in Hungarian then re-read it years later in the original English. “…timequake, a sudden glitch in the space-time continuum, made everybody and everything do exactly whet they’d done during a past decade, for good or ill, a second time. It was déjà vu that wouldn’t quit for ten long years. /…/ There was absolutely nothing you could say during the rerun, if you hadn’t said it the first time through the decade.. /…/ Only when people got back to when the time quake hit did they stop being robots of their pasts.”
Hopefully not for a decade, but there is a very special kind of timequake happening right now regarding COVID and how people react to it. The US is behind Europe a few months (well, actually it is kind of jumping back and forth in time based on geographical location and the power struggle between federal and local authorities, and of course based on the ever-inventive wishful thinking and fear-mongering of certain media outlets), and I keep reliving the first few months of the pandemic I have experienced during the lockdown in Hungary.
It is somewhat discouraging to see how in the age of information the biggest problem we face is the lack of reliable information, and the lack of trust in one-another. Information bubbles, troll-factories and conspirator theories will be the undoing of civilization as we know it. Here is an unsolicited advice: it never hurt anyone to be more prepared than necessary, to be careful and mindful. Wear a mask, and check out ‘Timequake’ by Kurt Vonnegut!
https://en.wikipedia.org/wiki/Timequake
A fenti Wikipedia linken található Kurt Vonnegut amerikai író Időrengés című regényének angol nyelvű leírása. A könyv alapötlete szerint a világon, akárcsak egy hosszú déjà vu, egy tíz éves periódus szóról szóra, mozdulatról mozdulatra, napról napra, percről percre megismétlődik, és ennek a földön mindenki áldozatává lesz úgy, hogy közben tudatában van annak, hogy mi történik vele. Tíz év robotlét. Ilyesmit tapasztal most mindenki, aki az Egyesült Államokban próbálja megélni, túlélni a COVID pandémiát. Az, hogy a vírus pár hónappal később ért Amerikába eredményezhette volna azt is, hogy az emberek, a kormányok felkészülnek rá, megelőző intézkedéseket hoznak, és tanulnak abból, amit Ázsiában és Európában rosszul, vagy esetleg jól csináltak. E helyett minden újra történik, csak más nyelven, és más kulturális hangsúlyokkal. Szomorú tény, hogy a világ részeinek információs közelsége, az információáramlás gyorsasága a valós életben nem jár pozitív hozadékkal. Attól félek, – és ezzel nem vagyok egyedül -, hogy a információs buborékok, az internetes troll-gyárak és a konspirációs teóriák előbb utóbb teljesen szétzilálják a modern emberi civilizációt összetartó vékony szálakat. Nem szokásom tanácsokat osztogatni, de azért annyit elmondanék itt is: embernek abból még nem származott baja, hogy óvatosabb volt a kelleténél, és odafigyelt embertársaira.
Viseljünk maszkot, és olvassunk Vonnegutot!
